2012. június 30., szombat

Félidő :) azaz 20. hét

Hát ma elérkeztünk a félidőhöz! Olyan hihetetlen számomra, hogy már csak még egyszer ennyi és a kezembe foghatom a gyermekünket... :) Eddig várandósságom miden percét élvezem! A kezdti rosszullétek se voltak számottevők. Bevallom olykor szinte hajlamos voltam megfeledkezni az egészről annyira nem éreztem semmi különöset. Mármint régebben azt gondoltam, hogy ha valaki várandós állandóan érzi, hogy van ott valaki. Én azonban sokszor semmi különöset nem éreztem, mármint lelkileg igen, de testileg nem. Aztán ez némileg megváltozott, amióta megmozdult a pici és időről-időre tudtomra adja, hogy: Hahó anya, itt vagyok!
Különleges számomra, hogy már így a hasamban is, mintha egy kis egyéniség bontakozna ki. Megvannak a maga szokásai, amit egyre jobban kezdek megismerni. Az tuti, hogy enni nagyon szeret, mert étkezések után intenzív mocorgásba kezd. Aztán azt is észre vettem, hogy az időjárás szintén hatással van rá, mivel olykor kicsit lustább a megszokottnál.

Azonban a legérdekesebb az, hogy észrevettem, hogy telepatív úton tudunk kommunikálni ez nagyon különleges. Egyik nap mikor lustább volt és aggódtam, hogy minden rendben van-e, csak gondolatban mondtam, hogy mozdul meg egy kicsit és erre Ő azonnal reagált. Ezt máskor is megfigyeltem. Mikor többször megismétlődött a dolog, kísérletezésbe kezdtem. Csak simán néztem a hasam és semmi... Kértem gondolatban hogy: Jelentkezz kicsim, itt anya! - erre ő elkezdett rugdosni.
Ez hihetetlenül érdekes dolog! :)

Pár napja végre apucinak is megmutatta magát, jól bele rúgott/boxolt a tenyerébe. :) Amióta mocorog, azóta szegény Petit mindig azzal fárasztottam, hogy fogja meg a hasam, mert annyira szerettem volna, hogy ő is részese lehessen kicsit a csodának, érezhesse amit én. Persze eddig mint írtam, a kis Petike csak azért sem produkálta magát. Aztán múltkor amikor nagyon mocorgott mondtam, hogy na talán most! És végre felvette a kapcsolatot az Apával! :) Peti azt mondta, hogy olyan, mintha valami izom rángatózna a hasamban. :) Hát az bizony nem egy izom, hanem a kisfiúnk. :)

Nagy élmény volt az is számomra, hogy a héten voltam kismama tornán! Persze mindenkinek, akinek meséltem az volt az első reakciója, hogy hát nagy szükségem lehet ennyi tánc mellet még egy kis tornára is! :D Viszont én nagyon örülök hogy elmentem, mert egész más  jellegű, mint a tánc. Sok új dolgot tanultam. A légzés volt számomra a legszokatlanabb, hiszen a keleti mozgásrendszerekben és a hastáncban is a hasi légzés az alap. Én erre vagyok beállva. Itt viszont mellkasba kellett lélegeznünk és onnan levinni a levegőt, felkészülve a majdani kitoláshoz. Csináltuk azt a vicces lihegős légzést is, amit a filmekben látni és azt hittem az csak vicc... :D Kiderült, hogy az a funkciója, hogy két kitolás között sok oxigént juttassunk a szervezetünkbe és a babához is, hogy kellő energiát gyűjtsünk a következő kitoláshoz. A többi gyakorlat is tetszett. Már csak azt kell megszoknom, hogy fekvésből fokozatosan oldalfekvésen át keljek fel. Mindig elfelejtem és egyszerűen csak felpattanok. Bár szerintem ha nagyobb lesz a hasam már nem tudok így tenni. Szóval a kismama torna szuper! Kár hogy nem ajánlják fel automatikusan a várandós nőknek, ha nem hallottam volna róla mástól, akkor nem tudtam volna, hogy van ilyen lehetőség.

A kismama ellátással teljesen elégedett vagyok, de három apróságot hiányoltok. Az egyik a fent említett dolog. A másik, hogy eddig az Elevit vitamint szedtem és az mondták, hogy jó. Aztán múltkor hallottam a Czeizel doktortól a TV-ben, hogy milyen fontos a kismamáknak a jód pótlása, és akkor láttam, hogy ebben a vitaminban nem található. Mikor tanácsadáson rákérdeztem, akkor azt a választ kaptam, hogy miért az Elevitet szedem, térjek át a Gravidára, vagy Maternára, mert abban van jód. A harmadik, meg hogy nem tudtam arról sem, hogy fizetősen ugyan, de lehet igényelni a toxoplazma tesztet. Jó hogy múltkor egy kedves ismerősömmel összefutottam és ajánlotta, hogy csináltassam meg, mert neki Ausztriában automatikusan megcsinálták és milyen jó hogy így tettek, mert frissen fertőzött volt, de szerencsére időben kezelték, így a magzatra nem terjedt át.
Gyerekkoromban anyuéknál rengeteg állat között nőttem fel, így lehet hogy én védett vagyok, de azért feltétlenül megcsináltatom ezt a vizsgálatot.
Ezeket leszámítva mindennel maximálisan elégedett vagyok.

Összegezvén minden szuper körülöttünk! Kis Petike növöget, nagy Peti egyre apukásabb (eddig is bármit megtett volna a családért, de most szerintem még az sem lenne lehetetlen számára hogy egy betonfalon áttörjön), én meg növesztem a hasam... :D








2012. június 24., vasárnap

Várandósság és a hastánc

Annak idején, amikor hivatalos orientális táncoktatói képesítést szereztem, külön elvégeztem a kismama hastánc oktatói képzést is. Ez kitűnő alapot adott a várandósan való táncikáláshoz, azonban az embernek a saját bőrén megtapasztalni a tanultakat egészen más... :)
Szívesen megosztom az eddigi észrevételeimet.

Az elején amikor megtudja egy nő, hogy gyermeket vár szerintem alapból megváltozik benne valami lelkileg. Legalábbis nálam így volt. Természetes, hogy az elején talán túlzottan is félti a benne fejlődő kis életet. Nem utolsó sorban pedig nagy változások kezdődnek a testünkben is.

Az elején, mint már írtam én még azon is aggódtam, hogy ki ne pottyanjon a gyerek! Eleinte volt néhány mozdulat, ami nem esett jól, azokat nem, vagy csak nagyon finoman csináltam. Az első trimeszterben ritkán ugyan, de a hasam is fájdogált, bár ez természetes, mert ahogyan nyúlni kezdenek a méhszalagok, ezt azért érezheti az ember.
Mára már simán bírok mindent, persze rázni csak lazán rázok és a hullámokat sőt mondhatni a többi mozdulatot is jóval finomabban csinálom, mint eddig.

Azonban azokat a mozdulatokat senkinek nem ajánlom, amiben nagyon nyúlik a hasizom (pl. hátrahajlás). Ezekkel eszembe se jutna kísérletezni. Volt egy alkalom, amikor például a forgás nem esett jól, szerintem azért, mert akkor éppen úgy volt helyezkedve a pici.

Most nem kezdem hosszasan fejtegetni, hogy miért is jó várandósan mozogni, mert oldalakat lehetne róla írni. Lényeg, hogy a várandósság nem betegség és a mérsékelt, ésszerű mozgás (persze nem az extrém sportokra gondolok) kifejezetten jótékony hatással van az anyára és a magzatra egyaránt, mind testileg, mind pedig lelkileg!
Lényeges, hogy ne hajtsuk túl magunkat, kerüljük a testünk túlhevülését, pótoljuk az elveszett folyadék mennyiséget és végül, ami a legfontosabb figyeljük a testünk jelzéseit és hallgassunk is rájuk!!!

Mi (Petike és én) egyenlőre nagyon élvezzük a hastáncot áldott állapotban is!


A tegnapi fellépés előtt mondjuk kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi az ami még így lassan nőni kezdő pocival a közönség előtt is ízlésesen bevállalható...
Arra jutottam, hogy a várandósság a női élet csodája, a hastánc a nőiesség tánca... Miért kéne hát bármit is rejtegetnem??? Persze a riszálós szexi Shakira és a rövid szoknyás salsa, vagy tangó-hastánc fúziókat átmenetileg a többi lányra bízom. :D Viszont egy lágy fátylas, legyezőfátylas, íziszfátylas szám, szerintem simán esztétikus tud lenni nagy pocival is! 
Aki meg nem a nőiesség csodáját látja benne, maximum nem nézi meg! :D
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a tegnapi gratulációkat és pozitív visszajelzéseket! Andi (a szuper manikűrösöm) üzenete különösen jól esett! :) 
Nagyon köszönöm mindenkinek!




Rugdalózik a kis Drága :)

Tegnap betöltöttük a 19. hetet!
Pontosan a 18. héten megmozdult az én Kincsem! :) Már előtte szerdán éreztem gyanús dolgokat, de szombaton egyértelműen megmozdult.

A múlt hétvégém teljes egészében ribizli eltevéssel telt el. Szombaton szedtem, vasárnap meg befőztem ribizli zselének és szörpnek. Rengeteg munka volt vele és nem lett túl sok belőle, de megérte, mert nagyon finom lett. Annál nagyobb érték lesz, amikor majd felbontjuk. Igazság szerint nehezen bírom megállni, hogy ne nyissam fel azonnal... :D

Szóval amint a nagy melegben szedtem a ribizlit, (kb. két percenként váltottam pozíciót, se guggolva, se állva, sem pedig hajolva nem volt jó) egyszer csak egy határozott mozdulatot éreztem a jobb oldalamon. :) Biztos voltam benne, hogy ez csak az én Petikém lehetett!
Este aztán szintén mocorgott...

Azóta eltelt több mint egy hét és egyre határozottabban érzem a mozgását. Megfigyeltem, hogy általában étkezések után kezd vidám mocorgásba. Tegnap például igazi showműsort adott. Vagy fél órán keresztül nagyon aktívan mocorgott, rendesen láttam a hasamon, ahogy rugdalózik... :) Aztán elkezdte cifrázni egyszer itt, egyszer ott rúgott. :)

Persze, ha az apucinak, vagy a leendő nagymamáknak akarom megmutatni, akkor csak azért sem produkálja magát. Talán még szégyellős egy kicsit.

Amikor a nagymamámnak mondtam, hogy megmozdult és hogy jobb oldalon éreztem először, mondta, hogy akkor tuti, hogy fiú lesz. Régebben ugyanis, amikor még nem volt ultrahang, abból következtettek a születendő gyermek nemére, hogy melyik oldalt mozdul meg először. Milyen érdekes, erről még nem is hallottam... :)

2012. június 12., kedd

Petike (17.hét)

Hát tegnap végre újra láthattam a Picikémet! :)
Már alig vártam ezt az ultrahangot, mert az utóbbi időben semmi várandós érzésem nem volt. Annyira jó lett ismét a közérzetem, a fáradságom is alábbhagyott, szóval mindig kérdezgettem, hogy:
"Hahó, van ott valaki???"
Persze hát hová is tűnt volna... :D
De még mennyire hogy ott van, és mekkorát nőtt! Peti, a büszke apuka ismét elkísért és ámulva nézte a monitort.A genetikai vizsgálaton és az ultrahangon is mindent a legnagyobb rendben találtak.

Sajnos most nem sikerült olyan jó képeket készíteni, mint múltkor, mert hason feküdt és a kezecskéje is az arca előtt volt (pedig akkor 4D-set is tudtak volna csinálni).





A végén megkérdezte a doki, hogy szeretnénk e tudni a nemét. Persze mondtam, hogy nagyon!
(Én amúgy már tudtam, hogy mi lesz, mivel éjszaka egy csomó hülyeséget álmodtam az ultrahangról és megálmodtam a nemét. Reggel tudtam, hogy akkor az ellenkezője lesz, mint az álomban. Mindig az van, ha lényeges dolgot álmodok meg, hogy az ellenkezője a valós, úgyhogy azonnal meg tudtam fejteni.)
Szóval a doki mutatott egy közeli képet és mondta, hogy gondoljak csak vissza a 17. héttel ezelőtti dolgokra. :D Mire én mondtam, hogy bizony nagyon fiúnak tűnik.

Szegény Petiben kb. egy világ omlott össze, nem is tudta leplezni a csalódottságát... Annyira lányra készült, mert azt mondta, hogy majd olyan kis aranyos lesz, mint én, tele különleges tulajdonságokkal... Mikor megtudtuk én meg csak nevetni tudtam. Ej, apu, apu, szóval újra fiú szeretnél lenni... :D (Ezt majd bővebben kifejtem.)

Kérdeztem a dokit, hogy ez mennyire biztos? Azt mondta, hogy 51%, de gyorsan nyomtatott egy képet alul nézetből is, hogy nyugodtan tanulmányozzuk.


Szóval a combocskái és köztük a bizonyíték! :D Hát nem úgy tűnik, hogy lány lenne... :)

Be kell, hogy valljam kicsit nekem is át kell kalibrálnom magam, mert eddig nehezen tudtam magam elképzelni fiús anyaként. Elgondolkodtam, hogy vajon mi mindent lehet csinálni egy fiúval... Azt hiszem a cuki ruhácskákat és a hajcsatokat hanyagolnom kell. Talán jobb ha hímezni és gyöngyöt fűzni sem tanítom. A hastánc téma is kérdéses számára... 
Hát majd nézzük az autókat, meg focizunk. :D 
Persze gondolom ennél jóval árnyaltabb a dolog, de hát semmi tapasztalatom nincs ezen a téren, hiszen a környezetemben nem voltak kicsi fiúk. Úgy döntöttem, hogy majd konzultálok több fiús anyával és kitágítom a látókörömet!

Estére a Peti is egészen jól megbarátkozott a gondolattal, de szerintem legalább kell egy hét, ha nem több mire teljesen átáll a fiú témára! :)

Szóval Petike, drága kisfiam üdvözöllek! :)







2012. június 3., vasárnap

Meggyes-csokis mámor

Szeretek sütni és főzőcskézni, főleg ha van rá kellő időm, de ha mégse lenne van erre az esetre is pár mennyei receptem! Kezdetben ezeket fogom megosztani Veletek. Elkészítésük gyerekjáték, ezért nekiállhatnak gyerekek, főzésben-sütésben kevésbé járatos lányok, de akár fiúk Ti is meglephetitek barátnőiteket, feleségeiteket ezzel!

Jöjjön hát a Meggyes-csokis mámor (10-15 perc alatt kész)...

Szükségünk lesz hozzá 1,5 csomag babapiskótára, 1 üveg meggykompótra, 1 liter tejre és 2 csomag főzés nélküli csokoládépudingra. A díszítéshez tejszínhabra, pár szem meggyre, egy kis csokireszelékre, vagy csokis tortadarára (az utóbbi kettő akár ki is hagyható, de ezekkel gusztusosabb lesz a végeredmény).

A pudingokat elkészítjük az előírt módon, pontosabban én annyit szoktam csalni, hogy a 2 csomaghoz szükséges 1 liter tej helyett, csak kb. 8 dl-t használok (a maradék 2 dl-ben fogjuk megforgatni a babapiskótát, így összességében kijövünk 1 liter tejből).
Szóval miután kész a puding fogunk egy jénait és elkezdjük rétegezni benne a tejben megforgatott babapiskótát (vigyázzunk, ne áztassuk szét, csak forgassuk meg könnyedén), erre jön egy réteg csokipuding, majd az előre leszűrt meggy egy része (a levét ne öntsük el, hiszen a későbbiekben simán, vagy szódával keverve finom frissítőként fogyaszthatjuk). Ezt a rétegzést még kétszer megismételjük, lényeg, hogy puding és meggyel fejezzük be!


Ha nagyon türelmetlenek vagyunk, szinte azonnal fogyasztható, de finomabb ha áll a hűtőben pár órát.

Tálaláskor kompótos tálba, vagy kelyhekbe szedjük. Tetejére tejszínhabot nyomunk, pár szem meggyel és csokireszelékkel díszítjük.



Jó étvágyat hozzá!
(Kérek szépen visszajelzéseket, hogy hogy ízlett, hogy sikerült...)