2012. augusztus 20., hétfő

Már csak 3 hónap... :)

Úgy repül az idő... Már csak 3 hónap és kezünkbe foghatjuk a mi kis Királyfinkat! :)
El sem tudom képzelni. Néha vannak napok mikor kicsit nehezebben bírom a mindennapi dolgokat, de összességében nagyon jól vagyok! Ezért is fogom fel még mindig nehezen, hogy babát várok. Régen mindig azt hittem, hogy ez olyan furcsa érzés lesz, de inkább teljesen természetesnek érzem.
Mókás, amikor belülről rugdossa valaki az ember hasát. Érdekes, hogy Petikének is vannak aktívabb napja, amikor nagyon sokat rúgkapál és van amikor egészen nyugodt. Mostanában éjszaka is jelt ad magáról, vagy éppen reggel, amikor én még szundítanék egy kicsit. Az is vicces mikor felcsucsikázza magát egyik oldalra én meg csak tapogatok és találgatok, hogy ez vajon melyik kis testrésze lehet...
Olvastam, hogy már az anyaméhben is érzik a simogatást, így sokszor megsimogatom. Amikor produkálja magát, mindig megdicsérem, hogy: "Hát milyen ügyes kisfiú vagy!" Szerintem ez tetszik Neki, mert szinte válaszol rá és még jobban rugdos, aztán meg várja az újabb simogatást és a dicséretet.
Olykor már másnak is megmutatja bontakozó futballtudományát... :)

Aztán próbálok más téren is felkészülni az érkezésére. Mivel még mindig fogalmam sincs az egész baba témáról, úgy próbálom ezt orvosolni, hogy elkezdtem gyermek ápolási és gyermek lélektannal foglalkozó könyveket olvasni. Na persze tudom, hogy nem ebből fogom megtanulni a dolgokat, de legalább némi alap elképzelésem lesz arról, hogy mit hogyan kell csinálni. Nagyon tetszik például Tracy Hogg: A suttogó titkai című könyve.
Azonban a gyerek öltöztetése terén még mindig káosz van a fejemben. Hány réteg ruhát kell ráadnom majd a novemberi hidegben? És egyáltalán mit? Azt már kiderítettem, hogy a kombidressz, ami számomra is érthető nyelven a body, az az alsó ruházata a babának.
Kaptam már jó pár gyerekruhát, azt próbálom szétválogatni korosztály szerint, amit azonban nagyon megnehezít, hogy többen már nincs benne a cédula. Így próbálom egymáshoz méregetni őket, de így sem sikerült az összessel boldogulnom...
Remélem ha legközelebb jön a védőnő mond nekem valami okosat ezekkel kapcsolatban is.
Aztán például a beszerzendő dolgok listáján pólya sem szerepel, de a mamám azt mondja, hogy mindenképpen szerezzek be egyet. Mondjuk én is praktikus dolognak gondolnám, de pontosan mégsem tudom...

A pelenkázás szintén egy külön téma. Mivel igyekszem környezt tudatosan élni, nem szeretném több tonna pelenkával megterhelni a környezetünket, így mosható pelenkát szeretnék majd használni. Ez már jóval modernebbül működik, mint nagyanyáink korában, de nehéz kiigazodni köztük. Most hogy egy ideje beleástam magam ebbe a témába, már kezdem felfogni, hogy mi a különbség az egyik és a másik fajta mosható pelenka között. Úgy érzem, hogy ezt babánként ki kell kísérletezni, hogy kinek melyik fajta lesz a legjobb. Azt gondolom, hogy a legelejére veszünk egy pár darab eldobható pelust és aztán kikísérletezzük a mosható pelenkák használatát.
Előnye hogy:
- nem terheljük annyira a környezetet
- a mosások ellenére is spórolunk anyagilag már egy gyermek esetén is,
  de ha még a testvérei is használják akkor meg már nagyon sokat
- nem érintkezik a kicsi popsija szintetikus anyagokkal
- állítólag az így pelenkázott babák hamarabb lesznek szobatiszták

Ja, ígértem múltkor, hogy kilóban is megmondom, hogy mennyit híztam. :) A múltkori tanácsadáson 3 kg-nál tartottam, de szerintem azóta már jött rám legalább még 1 kg. Igazándiból még mindig úgy érzem, hogy csak hasra nőttem és a környezetem is ezt mondja. Egyetlen kivétel a kismama tornát tartó gyógytornász hölgy, aki jól tartja a tornát és nagyon kedves, de állandóan mondogatja hogy ki hova hízott, kinek milyen a bokája, stb... Szerintem az nem minden érzékeny lelkű kismamának esik jól, hogy az egyik annyit hízott és gyengébb, de a másik meg milyen fitt és alig változott.
Úgy gondolom, hogy sok nőnek lelkileg is nehéz feldolgozni, hogy milyen változásokon megy át a teste, maga is látja ne kell ezt feltétlenül mondogatni neki. Szóval szerinte én is híztam fenékre és combra is, de hát ha így is lenne nem aggasztanám magam, hiszen elfér rajtam. :)
Összességében ilyen boldognak és teljesnek még talán sosem éreztem magam. Olyan mintha egy szent titkot hordozna az ember. Az anyaság, az életet adás, a születés titkát... Csodálatos dolog nőnek lenni! :)

Lehet hogy az előbb leírtak kicsit ellentétesnek tűnnek a fentebb említettekkel, de ez nem így van.
A várakozás és a készülődés izgalma szerintem természetes. A mindennapi dolgok persze kizökkentik olykor az embert ebből a rózsaszín ködben lebegő érzésből.
Például a lakásunk bár lassan alakul, de a munkások már kezdenek az idegeimre menni. Képtelenek határidőt tartani... Aztán így vissza gondolva volt olyan aki borzalmas munkát végzett. Nincs olyan munkás, akit így elsőre jó szívvel mernék ajánlani. Aki szépen dolgozik, az nem tartja a határidőt. Aki határidőt tart, annak a munkája hagy kívánni valót maga után. Kőművesből a harmadikat szaggatjuk és az első villanyszerelőinkről ne is beszéljünk, akik olyan munkát végeztek, hogy az botrányos...
Azért van pár mester, aki még pályázhat az én "legjobb mester" díjamra, de ezt nem akarom elkiabálni. A végén itt a blogon eredményt hirdetek! :)

Aztán mi is történt még...
Voltam az itteni védőnők által szervezett anyatejes rendezvényen. Köszönet a szervezésért, nagyon szuper volt. Sok mindenbe betekintést nyerhettünk.
Rájöttem, hogy fel kell turbóznom magam mondókák és gyerekdalok tekintetében is.
Persze tudok jó párat, de sok számomra ismeretlent is hallottam. Találkoztam a hastáncos babákkal (volt tanítványaim kislányaival) is, akik nagyon cukik voltak. :)

Voltunk Bori barátnőm esküvőjén is, ami nagy élmény volt számomra, főleg hogy engem ért az a megtiszteltetés, hogy a tanúja lehettem.



Petivel, az elkapott csokorral és a pocakomban az ekkor még csak 26. hetes Petikével :)


A legjobb barátnőmmel Borival

Tegnap pedig meg volt a Petike születése előtti utolsó fellépésem, amit elég nehezen bírtam, talán a nagy hőség miatt is! Pedig a szombati meg olyan simán ment, hogy szinte nem is éreztem, hogy várandós vagyok... Minden esetre több fellépést már nem vállalok ekkora pocival. :)
(Majd teszek fel képet erről is, ha kapok! )