Blogolás...

Eltűnődtem...
A blogírás jó, vagy rossz dolog???
Talán azon múlik, hogy jól vagy rosszul használja az ember a publikáció ezen formáját??? S vajon én megfelelően használom-e?

Amikor elkezdtem blogot írni, az a szándék vezérelt, hogy akik szeretnek közelebbről is betekintést nyerhessenek az életünkbe... Amikor egy-egy bejegyzést írok, mindig igyekszem őszintén, szívből írni. Az adott dologról elmondani a saját véleményemet...
De baj az őszinteség? Visszaélnek ezzel?

Amióta blogolok, nagyon sok kedves visszajelzést kaptam, de...
Már többen mondták, hogy naiv vagyok... Igen, a mai világban talán naivitás jót feltételezni az emberekről, de én nem akarok rosszat feltételezni!!! És ezért pofára eshetek? Egyelőre nem tapasztaltam, de igen, valóban előfordulhat. De mi rosszabb csalódni, vagy egyfolytában bizalmatlankodva élni?

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)

Sokszor hallom, hogy a helybéli emberek milyen rosszindulatúak, és hogy sokan menekülni akarnak innen. Én szeretem ezt a várost és az itteni embereket is, amikor ilyet hallok mindig a védelmükre kelek.
Ez az én naivitásom??? Azért, mert nem hallom amit a hátam mögött beszélnek, csak azért gondolom hogy rendesek?

Azt tapasztalom, hogy sokan olvassák a blogot, de ahhoz képest viszonylag kevés lájkot kapok.
Mondjuk 150 megtekintés egy nap alatt, amikor új dolgot írok és mondjuk 10 lájk... Mégis azt látom, hogy egyre többen olvassák.

Azon gondolkodtam, hogy nem tetszik az oldal? Vagy tetszik, de többen nem szeretnék, hogy tudjam, hogy kíváncsiak rám? Vagy csak valóban azért olvasnának néhányan, hogy legyen min csámcsogni?
Vagy egyszerűen szeretnek és tudnak azonosulni a mindennapi történéseinkkel? Vagy ez a blog olvasás is olyan, mint a Győzike Show volt, hogy senki nem vallotta be hogy nézi mégis nézte??? :)

KÉRLEK TÉGED KEDVES OLVASÓ, KI MOST EZEN SOROKAT OLVASOD JELEZZ VISSZA NEKEM!!! Léci, léci, léciiiiiiiiii......
Kíváncsi vagyok, hogy kik olvasnak! Azt is leírhatnád, hogy miért olvasod a blogomat?
Minden esetre én örülök, hogy olvasol! :)

Más:
A védőnőmet tessék békén hagyni!!!
A múltkori bejegyzésemben írtam, hogy amikor kerestem a védőnőmet, nem vette fel a telefont. Én őt szombaton hívtam. Természetes, hogy van magánélete és nincs 24 órás ügyeletben! Szerintem így is nagyon rendes, hogy a várandósságom kezdetén megadta a mobil számát, hogy nyugodtan hívjam, ha gondom van (tudom, hogy van olyan védőnő, aki ezt meg sem teszi)!
Többször segített is!!!

Szóval egyáltalán nem tartom jogosnak, hogy többen megemlítették neki, hogy miért nem volt számomra elérhető!

Én teljesem meg vagyok elégedve az itteni nőgyógyász és a védőnők munkájával!!!
Amikor rosszat hallok valakitől, akár a tanácsadás előtt várakozva, akár egerszegi dokikhoz járóktól én mindig a védelmembe veszem az ittenieket, mert tényleg elégedett vagyok a kedvességükkel, hozzáállásukkal, szakértelmükkel!!!

Nem is ragozom tovább, mert szerintem nincs miért magyarázkodnom!
A szavaimat ne tessék rossz szándékúnak értelmezni, mert nem annak szánom csak igyekszem a lehető legőszintébben leírni a történéseket!

Amúgy...
Amúgy már szerencsére jól vagyok. Amikor újra el tudtam kezdeni normálisan enni, csak látni kellett volna a Petike örömét. Majd' szétrúgta a hasamat! :D Néha már a kajaszagra is beindult. :) Biztos jó éhes lehetett ebben a pár napos koplalásban.
A Magdi néni (Peti anyukája) is olyan kedves volt, azt sem tudta mit főzzön nekem, amit megehetek! :)

Közben sikerült pelenkázót vennünk a Petikének és kaptunk még egy óriási zsák ruhát is. Annak nem örülök, hogy ilyen rossz az idő, mert így olyan lassan száradnak a ruhák. Pedig már szeretném, ha minden össze lenne készítve.
Hamarosan a kiságyat is összeállítjuk, de előtte még szeretném drasztikusabban kitisztítani a gyerekszobában lévő padlószőnyeget, hiszen mondják, hogy az ilyen teli van atkákkal.
A konvektorokat is ellenőriztetjük a héten.
Szóval lassan készülgetek a szülésre, próbálom beszerezni a még elmaradt néhány cuccot, stb...

Bár tényleg el sem hiszem, hogy jó esetben is alig több, mint egy hónap és megyek szülni... Tényleg én megyek? Ez velem fog történni? Hát biztosan nem megy más helyettem, de akkor is olyan felfoghatatlan... Hamarosan már hárman leszünk! :)

"Nyugdíj" plusz dögrovás...

Nos, ezen a héten teljesen "nyugdíjba" vonultam, azaz nem táncolok már, illetve kizárólag csak itthon egy keveset. Éreztem, hogy kell magamnak adni egy kis időt, hogy megfelelően rá tudjak készülni a Petike érkezésére!
A héten szinte minden nap orvoshoz mászkáltam: tanácsadás, kismama torna, bőrgyógyászat, ultrahang... Aztán meg a háziasszonyok takarítós főzős életébe vetettem bele magam, amit ez idáig kifejezetten élvezek. Főleg annak örülök, hogy végre bőven van időm főzőcskézni, mert ezt igazán így szeretem csinálni, amikor nem kell sietni vele. Jó érzés az is, hogy most én várhatom haza a Petit, mert amúgy mindig én szoktam később hazaérkezni. Magunkhoz képest korábban vacsizunk és korábban is térünk nyugovóra. A szervezetem nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a pihenéssel, így sokszor már 6 órakor, vagy még ennél is korábban fent vagyok.
Minden esetre hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányoznak a hastáncos leánykáim...
Nap mint nap eszembe juttok! Nagyon köszönöm a "búcsú" ajándékokat, szebbnél-szebb és ötletesebbnél-ötletesebb dolgokat kaptam tőletek! Mesés virágokat, babaholmikat, kézzel varrt játékokat, hastáncos naptárt képekben felölelve a csapat történetét, szélcsengőt a nevetekkel, bort, mennyei aszalt almát, édességeket, gyönyörű hastáncos festményt és még sorolhatnám...
Bár én csak átmenetinek tartom ezt a búcsúzást, mert terveim szerint hamarosan a Petikével együtt rázzuk tovább!!! :D A pocakomban már úgy is belejött!

A lakás...
Hát igen, a lakás... Nem költözünk! Kiderült, hogy a második "szuper" festő, aki az első "szuper" festő munkáját javította olyan munkát végzett, hogy... A sok hiba között a legnagyobb, hogy hólyagosodik a festés. A fő baj, mint kiderült, hogy fal több helyen vakolat gyenge. De ezt hogy nem vette észre az első kőműves, akitől rá is kérdeztem, hogy nem kellene-e leverni??? Aztán a második sem? A harmadiknak mondjuk nem ez volt a dolga. Aztán az első és a második festő sem? Bezzeg miután elkészült már tudta kopogtatni a falat. Hát ezt nem előtte kellett volna ellenőriznie? Ráfestettek az előző festékekre, és amúgy is borzasztó munkát végeztek.
Lényeg, hogy az egyetlen lehetőség, arra hogy normális legyen az, hogy leverik a vakolatot a problémás helyeken (amikből nem kevés van), levakarnak minden falat és újra csinálják... Szóval parketta szegélyek le, eddigi takaró papír fel, másfajta takaró papír le, vakolatverés, kaparás...
Szerintetek hogy lehet ezt bírni idegileg??? Mikor már azt hittük, hogy a célban vagyunk és a bútorokat vártuk? Eddig kismamaként én tartottam a Petiben a lelket, de amikor szembesültem a tényekkel teljesen kiborultam, így szerepet váltottunk, ő bíztatott engem. Aztán hamar összeszedtem magam.
Még mindig egyszerűbb most megcsinálnunk, mint ha bebútorozva bent laknánk. Most a harmadik festőnk és a harmadik kőművesünk fog dolgozni rajta. Mindketten megnyerő kedves embernek tűnnek. Bízok bennük, bár már rengeteg "mesterben" csalódtam. Ezeknek a sztoriknak fogok egy külön bejegyzést szentelni, és mint ígértem a legjobbnak oda ítélem az "Arany mester" díjamat. Minden esetre ha kíváncsiak vagytok, hogy kiket ne válasszatok semmiféleképpen, szívesen megírom.
Annak ellenére, hogy egyik festőnek sem fizettünk és nem is fogunk, így is okoztak nekünk vagy 100.000 Ft kárt a kárba veszett anyagok miatt! Azért ez felháborító!

Szóval úgy döntöttünk, hogy nem fogunk kapkodni és bele őrülni ebbe az egészbe, így egy pár hónapot még maradunk albérletben. Különösen hálás vagyok a Petinek, hogy letett arról, hogy másik albérletbe költöztessen. Így aztán elkezdtem itt kipakolni, átrendezni a kisszobát, hogy berendezhessük a Petike számára. A kis ruhák mosásához is hozzáfogtam.
Talán nem is baj, hogy maradunk még egy kicsit, lehet hogy hirtelen sok lett volna az új dolgokból, új lakás, gyerek...

Dögrovás...
Pffff.... tegnap hajnalban rám tört valami drasztikus gyomor cucc. De olyan hirtelen és olyan drasztikusan, hogy még a víz sem maradt meg bennem. Aztán kora reggel gyorsan lementem az ügyeletre, mondván hogy ilyennel nem lehet vacakolni, főleg babásan nem... Nagyon kedvesen fogadtak és nem is vesztegették a időt, azonnal egy jó kis infúziós koktélra kötöttek, amitől lényegesen jobban lettem. Persze egész nap feküdtem, hogy tudjon regenerálódni a szervezetem.
Ez a pillanatnyi jó közérzet csupán délutánig tartott, majd pedig hirtelen rosszabbul lettem a hajnali állapotomnál is. Közben hívogattam a védőnőmet, akit nem tudtam elérni, így végül a szülésznőmmel beszéltem aki nagyon kedves volt és mondta, hogy menjek ismét az ügyeletre. Amikor ott megláttak, mint visszatérő infúzió függőt nem tétováztak, azonnal a kórházba küldtek...

Szóval nagy krokodil könnyeket hullajtva (bár ezzel is igyekeztem spórolni a folyadékveszteség miatt), de a Petike érdekeit szem előtt tartva összecsomagoltam és irány a kórház.
A nőgyógyászaton, mivel oda küldtek nagyon kedvesen fogadtak. Az első ránézésre kissé ijesztőnek tűnő doki olyan ügyesen vizsgált meg, hogy szinte észre sem vettem. Aztán mivel a babával mindent rendben találtak átküldtek a fertőzőre.
Itt szintén igazán rendesek voltak. A doktornő kérdezte, hogy hozzájárulok-e a felvételemhez. Mondtam, ha úgy látja jónak akkor természetesen, de ha nem feltétlenül muszáj, akkor inkább haza mennék. Csináltak egy vérvételt, hogy annak függvényében eldöntik, hogy mi legyen. Az eredmény extra gyorsasággal meglett és csak a süllyedésem volt kicsit magasabb, így haza engedtek, persze azzal a feltétellel, ha rosszabbodna az állapotom, akkor azonnal vissza megyek.
Viszont kaptam egy jó tanácsot, ami sokat segített: "5 perenként igyak 2 kortyot". Eddig mindig azt mondták, hogy akinek ilyen problémája van igyon sokat. Hát én ittam mint a jó gyerek, de a folyadék nem akaródzott megmaradni bennem. Ez a fent említett módszer viszont szuper jónak bizonyul.
Az eredményem alapján nem találtak baktériumot, vagy vírust. De a gyomorrontást is kizárnám. Egyetlen gyanús dolog a pénteken délben ivott fél pohár must, ami nem forrt, de mivel az alja volt elég zavaros volt. Talán abban lehetett valami nem oda illő anyag.

Minden esetre az éjszakám egész jó volt. Most nem vagyok valami fényesen, de azért annyira rosszul sem. Tűrhető. Iszok, bár a 2 szál ropit amit éhségemben az 5 percenkénti ivásomhoz társítottam, nem igazán tolerálta a gyomrom, most is eléggé fáj... :(
A Petike súlyát a pénteki ultrahangon 2100 g-ra becsülték, talán nem fog nagyon lefogyni a betegségem miatt...
Remélem hamarosan tartósabban javul az állapotom!

Jó volt tegnap, hogy a számomra két legfontosabb ember, anyu és a Peti velem voltak és persze a pocakomban a kis Petike. Mondtam is nekik, hogy legalább gyakoroljuk a pár hét múlva történő szülésre menő szituációt. 

Ez volt a főpróba! :) Két dologban hasznosnak is bizonyult. Az egyik, hogy eddig sem voltam igazán az apás szülés mellett, de tegnap miközben szenvedtem a gyomorfájástól szegény Peti egyfolytában azt kérdezgette, hogy: Mit hozzon? Mit segítsen? Énekelje nekem? És hasonló fantasztikus ötletek. :D Persze a férfiak gyakorlatiasak, nem tudnak mit kezdeni azzal, ha nem tudnak orvosolni egy adott problémát. Minden esetre a jó szándék ellenére így is idegesített, szülés közben meg szerintem főleg nem tudnám tolerálni a hasonlókat. Tessék hagyni engem nyugodtan szenvedni! :)

A másik előnye pedig a tegnapi közjátéknak, hogy a zalaegerszegi nőgyógyászattal kapcsolatos félelmeim szertefoszlottak. Annyira kedvesek és segítőkészek voltak! Örömmel fogok szülni menni!

Azért így zárásként el kell, hogy mondjam hogy előszeretettel szidjuk a magyar egészségügyet, de engem tegnap olyan kedvesen, olyan szeretettel és olyan szakszerű ellátással fogadtak mindenhol, hogy le a kalappal!!! Kívánom mindenkinek, hogy hasonló körülményekkel találja szembe magát, ha netalántán orvosi ellátásra szorul!