2012. november 27., kedd

Születés



"Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.
Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,
Mutasd meg magad, gyere a világra.
Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.
Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.
Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.
Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.
Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.
Lefektetnek valakire, ez most már tabu.
Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!"


Frisch Petike :)
Született: 2012.11.22., 9 óra 15 perckor, Zalaegerszegen
Súly: 3,89 kg
Hossz: 52 cm

2012. november 21., szerda

A kis ráérős... :)

A mi kis Petikénk úgy tűnik nagyon jól érzi magát a pocakomban. :)
Az NST vizsgálatok szerint minden rendben és rengeteget mozog még most is. A védőnőmmel összefutottam ma és mondta, hogy már illene lassulnia, de erről szerintem a Petike mit sem sejt. :)
November 19-re voltam kiírva, de a pontos számításaim szerint már 17-én meg kellett volna születnie.
Holnap reggel be kell feküdnöm a kórházba, amit nem is bánok annyira, hiszen így legalább nem hirtelen és sietve kell bemennünk, hanem ráérünk szépen kényelmesen.
Egyébként már arra gyúrunk, hogy Nyilas jegyben szülessen. A 23-a már jó, de a 24 a második szerencseszámom, így az is szuper lenne!
Igazándiból meg is beszéltem Vele, hogy próbáljon most már így érkezni. Nem igazán szeretném, ha mesterségesen kellene beindítani a szülést, egyrészt mert a természetes dolgok híve vagyok, másrészt állítólag hirtelen és sokkal intenzívebb méhösszehúzódásokat eredményez. A természetesen beindult szülésnél endorfinok is felszabadulnak, de mesterséges esetben nem. Hát felvérteztem magam néhány természetes módszerrel, és a Petikével is megbeszéltem a dolgot! Majd meglátjuk mi lesz.

Még mindig nincs bennem semmi félelem a szüléssel kapcsolatban, inkább várom! Továbbra is úgy állok hozzá, hogy "odamegyek, kipottyintom, kész".... :D Tudom, hogy nem egészen így működik, de csak pozitív dolgot programozok az agyamba. Azt is programozom fejben, hogy bőségesen lesz tejem.  Hát próbálok így hozzáállni a dolgokhoz! :)

Amúgy még mindig teljesen elememben vagyok. Vasárnap is egész nap meg sem álltam. Főztem, mostam, takarítottam, vasaltam, sütöttem sajtosrudat és este még két adag palacsintát is.
A sajtosrudat ezért készítettem, mert szuper jól eláll, így az első vendégeket lesz mivel megkínálnom. Bár nagy önuralomra van szükségem, hogy nem faljam fel az egészet, mert egyszerűen eteti magát. Igazándiból ez a süti nekem a karácsonyhoz tartozik, mert főként akkor szoktam sütni a sok édes süti mellé. Dobozban még szilveszterig is simán eláll. Karácsonykor főként kólával szoktam fogyasztani, mert az évnek ez az egyetlen időszaka amikor ilyen egészségtelen italt, kicsit nagyobb mennyiségben engedélyezek magamnak. Gyümölcslével is nagyon szeretem. A palacsintát meg azért sütöttem, mert vasárnap reggel a Peti palacsintát látott a TV-ben és azt mondta: "Nyami..." Hát akkor persze, hogy megleptem vele estére.

Amúgy a hűtőbe, mélyhűtőbe is betáraztam főznivalókból. Nagyjából összeállítottam, hogy a kórházból hazatérve, a gyermekágyas időszakban mik lesznek az első dolgok, amiket főzni fogok, így a hozzávalók mindjárt kéznél lesznek.

Olyan érdekes, szinte végig azt éreztem, hogy a kiírt időnél hamarabb fogok szülni...
Aztán egyik reggel, pont amikor a legutóbbi tízmilliószoros nap volt, reggeli után visszaaludtam egy kicsit. Ekkor az történt, mintha álmomban egy hang azt mondta volna, hogy: "Nyugi, bőven lesz mindenre időd!" Nagyon furcsa volt és erre ébredtem fel. Ez kicsit megnyugtatott, de utána is az volt bennem, hogy talán hamarabb érkezik el a nagy nap. Ezek szerint ez a hang mégsem tévedett és valóban mindent kényelmesen el tudtam intézni.
Szombaton egyébként voltak jósló fájásaim. Azt hittem eljött az idő, de aztán ahogy jött, úgy abba is maradt. Azóta meg szinte semmi. Se haskeményedés, se fájások...

A Peti már vagy egy hete teljesen lázban ég, olykor elég kezelhetetlen is. Kb. úgy viselkedik, mintha ő készülne szülni. :D Az meg hogy én olyan jól viselem a várandósságnak a végét is ahogy, az számára természetes. Az utóbbi napokban elkísért a vizsgálatokra, de mondhatni, hogy nyugodtabb voltam, amikor magam mentem, hiszen a kért időre mindig pontosan odaértem. Igaz hogy az esetek 90%-ban várakoznom kellett, de én valahogy úgy vagyok vele, hogy inkább én várjak a dokinál, minthogy rám várjanak. Na hát a Petivel időre odaérni valahova egyszerűen lehetetlen és ettől kissé feszült voltam. Persze ő mondta, hogy úgyis várnom kell, de mondom én szeretek pontos lenni.
Na ezen kívül nagyobb gondunk nem volt... :D
Kimozdulni se nagyon akar itthonról, éppen most is alszik, mert hátha mennünk kell szülni... :D :D :D
Mondjuk igaza van, addig pihenjen, amíg tud! Bár bízom benne, hogy hamar egymáshoz idomulunk a Petikével.

A család is naponta hívogat, hogy mi van, hogy vagyok. Mit aggodalmaskodnak? Totál természetes dolog ez a szülés szerintem, kár ennyire túlaggódni. Aztán az ismerősök is nagyon rendesek. Mikor fellépek a Facebook-ra legalább hárman mindig rámírnak, hogy mi a helyzet. Ha meg a városban bárhová megyek minimum öten leszólítanak, hogy: "Egyben vagy még?"
Nagyon kedvesek az emberek.
A Peti már nehezen bírta, amikor a huszönötödik embernek is türelmesen magyaráztam ugyan arra a kérdésre a választ. :) Minden esetre nekem jól esik, és hálás vagyok hogy ennyi embert érdekel az, hogy mi van velünk.
Ezért is gondoltam, hogy írok még egy bejegyzést a kórházba való bevonulásunk előtt.

Ma még utoljára átnézem a cuccokat, még gyorsan sütök egy kis husikát a Petinek (na nem mintha nem lenne kaja a hűtőben, de hát nehogy éhezzen szegényem, amíg távol leszek). Még egy gyors porszívózást is beiktatok, ami szintén szükségtelen, de a saját magam megnyugtatása érdekében.
Azt hiszem a mosógép használatát is leírom Neki, mert bár nem hajlandó megtanulni (amúgy nagyon házias), még jól jöhet.

Egyébként nehezen válunk el egymástól. Nem is akar holnap bevinni, mondván, hogy minek legyek ott feleslegesen, de hát mondtam, hogy ez a baba érdeke és valószínűleg nem véletlenül fektetik be az embert. Én is nehezen indulok... Igazándiból a 8 és fél év alatt nem töltöttünk ennyi időt távol egymástól, amennyit most fogunk, de egy csodálatos ajándékkal térhetek majd haza, így ez mindent megér. Bár gondolom, hogy nem lesz idő a baba mellett ezzel foglalkozni, de akkor is hiányozni fog ebben a pár napban az, hogy este valakihez odabújjak, reggel együtt reggelizzek, stb...

És valahogy mégis csodaként és egyben búcsúként is élem meg ezt a mai napot. Hogy miért is?
Azt hiszem lezárult egy szakasz az életemnek. Búcsúzok én, mint Mónika az eddigi formámban, hiszen úgy térek vissza, mint anya és szerintem az már más valaki lesz! Igyekszem megtartani magamban az eddigi Mónikában rejlő jó dolgokat, elengedni a rosszakat és az anyaságban rejlő titkokat magamba fogadva visszatérni!
Hát szerelmem, családom, barátaim, ismerőseim: Sziasztok... :)






2012. november 13., kedd

Közeleg az idő...

Először is köszönöm szépen a múltkori bejegyzéssel kapcsolatos visszajelzéseket. Azért a "zugolvasók" így is jócskán többségben maradtak, de jól esett megtudni legalább néhány emberről, hogy ők is olvasnak.
Az itteni hozzászólásokra nem sikerült választ írnom, talán a böngészőm elavult kicsit.

Minden esetre:
Nóri!
Köszönöm szépen a kedves szavaidat. Be kell vallanom, hogy Te voltál a fő inspirálója a blogomnak, hiszen olyan jó volt olvasni a gyerekkori legjobb barátnőm mindennapjairól ilyen távolságból! :)
Így merészeltem bátorságot venni, hogy én is blogírásba fogjak. Sajnos a sok teendőm miatt nem sikerült megszerveznem a babahordozós tanfolyamot, de annak nagyon örülnék, ha megmutatnád a hordozás fortélyait. Így legalább majd igazi babával gyakorolhatunk! :)
Nekem a Suttogós könyv azért színpatikus, mert se nem túl konzervatív és se nem túl alternatív nevelési módot mutat be.
Gabi!
Neked is köszönöm a hozzászólást!
Igyekeztünk randizni, már amennyire tőlünk tellett, hiszen eddig sem voltunk azok a nagy itthonról eljárós fajták. :)

Ami a mindennapokat illeti:
Még mindig szuperül vagyok. Sokan mondják, hogy a várandósság vége már inkább terhességnek nevezhető, de én nem így érzem.
Néhány hete volt egy olyan időszakom, amikor azt gondoltam, hogy korábban fog érkezni a Petike.
Az alvás nem volt jó semmilyen pózban sem, húzott lefele a hasam, meg még sétálás közben is fájt. Ráadásul a mozgásán is éreztem, hogy egyre lejebb mozgolódik, furkál a kis fejecskéjével. Aztán meg újra teljesen elememben lettem. Most is igazán jól vagyok. Az éjszakák kicsit nehezebbek, mert vagy a májamat, vagy a gyomromat veszi célba a kis drága és ez eléggé feszít, de felkelek egy kicsit, mászkálok, aztán visszafekszek és akkor jobb.

Múltkoriban beszélgettünk a szülésznőmmel is. Nagyon kedves és színpatikus. Megmutatta a szülőszobát, megbeszéltük a lényeges dolgokat és azt, hogy melyik homeopátiás bogyókat kezdjem el szedni.
A szülésre valószínűleg anyu fog velem bejönni. A Peti is simán bejönne, de már múltkor írtam, hogy nem szeretném. Nem csak azért, mert szerintem idegesítene, hanem azért is, mert szerintem ez nem férfinak való dolog. Tudom, hogy van akinek nagyon nagy élmény, de olyat is sokat hallani, hogy a férfi utána már nem tudott úgy nőként tekinteni a párjára, mint előtte. Hát ki a manó kockáztatná meg ezt a dolgot???
Valahogy az van bennem, hogy igazán fontos számomra az anyaság, de szeretném, ha a Petivel való kapcsolatunk is ugyan olyan ideális maradna, mint most. Bizonyára nehéz megtalálni az egyensúlyt, de szeretném, ha sikerülne és kölcsönösen idomulnánk egymáshoz. Mi a Petikéhez és ő is hozzánk, hogy mindhármunk számára egy ideális, harmonikus családi kapcsolat legyen.
Szóval az előbbiekhez visszatérve, miután megszületik a baba, megfürdetik, le lehet fotózni. Na, eddig lenne bent anyu. Aztán utána adnak 1-2 órát, amikor együtt lehet az anyuka, apuka és a kisbaba. Itt szeretném, ha ott lenne a Peti, hogy inkább csak a szép részét lássa a dolognak! :)

Amúgy felkészültnek érzem magam a nagy napra és már nagyon várom! A cuccaim összerakva, Petike cuccai is előkészítve, lakás kitakarítva, stb... Meg igyekeztem betárazni olyan receptekből, amiket könnyen és gyorsan el lehet készíteni, gondolván a gyermekágyas időszakra. Tényleg, ha esetleg van valakinek gyorsan elkészíthető étel receptje, azt nagyon szívesen fogadom!
Tehát felőlem indulhatunk! :D
Félelem még mindig egyáltalán nincs bennem. Inkább csak várakozás. Sokszor gondolkozom, hogy vajon melyik nap és hogyan fog beindulni a dolog? A doki azt mondta, hogy ha 19-ig nem szülök meg, akkor 22-én be kell feküdnöm a kórházba. Eddig azt gondoltam, hogy hamarabb fog érkezni a Petike, de már azon sem lepődnék meg, ha tovább időzne. Azonban ha így lenne, akkor már igazán maradhatna nov. 23-ig, hogy ne skorpió jegyben szülessen, mert azt hiszem a kis skorpióval rendesen felköthetjük a gatyánkat! :D
Na jó, lehet hogy csak nekem voltak rossz eddig tapasztalataim a skorpiókkal...

Szóval nagyon várom a nagy napot!
Anyu készített rólunk pár babavárós képet, ide is felteszem őket. Szegény Peti nagyon beteg volt, amikor ezek a fotók készültek. Torokfájás, köhögés, nátha... Engem is el akart kapni a kór, de ettem egy csomó hagymát, ittam a kamilla teát és az Aloe-s Firts-öt is fújtam orrba-szájba (szó szerint). Most úgy tűnik, hogy talán sikeresen visszaveretem a bacik támadását...