Így mókázunk mostanság...

Az imént játszott játékunk megihletett, hogy írjak egy bejegyzést a mókáinkról.
Az előbb pelenkázás közben besütött a Nap az ablakon és a Petike csodálkozva nézte a falon látható árnyékot. Elkezdtem neki árnyjátékot játszani a kezemmel. Annyira édes volt, ahogy gondolkodott...
Nézte a kezemet, majd az árnyékot sokszor egymás után és összerakta a képet, hogy a két dolog összefügg. Aztán megragadta a kezemet és mutattam neki, hogy az ő kis kezének az árnyéka is látszik. Nagyon élvezte és nevetgélt rajta.
Még csak most pénteken lesz 3 hónapos, de sokszor elcsodálkozom, hogy milyen okos. Imádom nézni, ahogy gondolkodik...

A másik, hogy imádja ha hastáncolok neki. Eddig csak akkor táncoltam, amikor ő aludt, de rájöttem, hogy egyszerűen rajong érte. Olyannyira szereti, hogy amikor teljesen elfogyott a türelme és nyűgös, akkor beleteszem a kis hintaszékébe és indulhat a hastáncbemutató. Azonnal megnyugszik és többnyire édes kis mosolyokkal fejezi ki a tetszését egy-egy mozdulat láttán. Így akár fél óráig is elcsodál engem. :D Különösen azokat a számokat kedveli, amiket nagy hassal is sokat táncoltam. Biztosan azokra jobban emlékszik és élvezi, hogy most kívülről is megszemlélheti... :)

Az éneklést is nagyon szereti. Jelenlegi kedvencei a "Kertem alatt kiöntött a Kerka" (egyébként ez volt az első dal amit a Lentibe költözésünk után az itteni oviban tanultam), valamint a "Paff a bűvös sárkány"-t is a kedvencei közé sorolnám. Az altatáshoz a teljesen bevált dal a "Greensleeves", bár ez nem egy altató, de annyira imádtam, amikor általános iskolában a kedvenc énektanárnőm (Edit néni) tanította... Még sok mást is éneklünk, de ezek a fő kedvencek.

Aztán vettem neki használtan egy zenélő földgömböt. Olyan szuper, angolul énekel, minden kontinensen van egy gomb, amit megnyomva különböző dalokat játszik és bemutat az ott élő állatok közül kettőt, amik rá is vannak rajzolva. Nagyon kedveli. Amikor ezzel játszunk, akkor csak angolul beszélek neki.

Van egy sípolós kockája, arra meg számok vannak írva. Mutatom neki a számot és annyit sípolok vele, ahányas a szám. Van, hogy a kezemen is megmutatom neki.
Persze nem zsenit akarok nevelni ebből a gyerekből, de annyira érdeklődő, akkor már miért ne értelmes dolgokat tanítsak neki.

Van egy babakönyve is, abból meg mindig elmagyarázom neki, hogy mi van a képen. Van úgy, hogy ő is bekapcsolódik és cukin gagyog.
Szeretnék beszerezni egy olyan mesekönyvet is, amiben rövid kis mesék vannak, hogy lefekvéskor mindig mondhassak neki egyet. Tudom, hogy még nem érti, de állítólag segíti a beszédfejlődését, meg hát nem lehet elég korán kezdeni a könyvek megkedveltetését.
A mondókák iránt még nem mutat akkora érdeklődést, de a "Répa, retek, mogyoró..." mindig megnevetteti... Hogy mit szeret rajta annyira?

Testi fejlődése tekintetében már kezdi rövid időre elviselni a hason fekvést, de még mindig nem kedveli igazán, pedig mindent megteszek, hogy megszerettessem vele. Egyre hosszabb időre tudja felnyomni magát, aztán amikor elfárad nagyokat nyög és sokszor ingadozva teszi le a kobakját. A Peti szerint ilyenkor olyan, mint egy részeg ember. :D
Azt szereti ha masszírozom, meg hanyatt fekve oldalára gurítom majd vissza a "Guri-guri és vissza" szöveggel kísérve, ezen nagyokat nevet. A "Biciklizik az egér"-t is nagyon csípi, fokozatosan begyorsítva.
A haspuszitól meg édesen nevet, úgy hogy még hangot is ad hozzá. Ez a nevetése a kedvencem.

Szóval az én kis Petikém nagyon igényli, hogy foglalkozzak vele. Ezen mondjuk nem vagyok meglepve, mert anyu elmondása szerint én is "több emberes" gyerek voltam.
Minden esetre nagyon szeretek foglalkozni Vele és úgy látom, hogy ettől mindketten boldogok vagyunk! :)

Mindennapi kenyerünk

Véleményem szerint manapság a boltokban kapható kenyerek egészen mások lehetnek, mint amit anno a nagyanyáink sütöttek. Többféle adalékanyagot is tartalmaznak, bár elméletileg szigorúan ellenőrzik őket, hiszen kenyeret nagy mennyiségben fogyasztunk. Egy időben kiment a divatból az otthoni kenyérsütés, valószínűleg a hosszú, nehéz, időigényes volta miatt. Napjainkban azonban ismét kezdjük felfedezni a saját készítésű kenyér ízét. Lényegesen megkönnyítik dolgunkat a kenyérsütő gépek (amelyek már egész olcsón kaphatóak), de gép nélkül készíthető recepteket is találunk.
Nincs is jobb, amikor a lakást bejárja a frissen sülő, meleg kenyér illata. Mi sokszor már alig várjuk, hogy megvághassük és megegyük a friss ropogós csücskét. :)

Megosztom hát Veletek az itthon kenyérsütőben sült egészséges kenyerem receptjét!

A következő dolgokat teszem a kenyérsütőbe:
375 ml langyos vizet, 550 ml teljes kiőrlésű lisztet, 550 ml finomlisztet. A közepébe és a négy sarokba mélyedést vájok. Középre jön egy fél szétmorzsolt élesztő, majd betemetem. Az egyik sarokba 3 "tekerentyű" méz (helyettesíthető 3 teáskanál cukorral), a szemközti sarokba 3 teáskanál himalájai kristálysó, a maradék két sarokba pedig 1-1 evőkanál olívaolaj, ezeket mind szintén betemetem.
Szoktam még ilyenkor beletenni egy jó adag őrölt köményt is (lehet akár egészet is, de én úgy nem szeretem). A kenyérsütőn kiválasztom a nagyobb méretet, a tetszőleges színt és a 2-es, gyors programon megsütöm. Amikor sípol teszek bele pirított magvakat, én a tökmag, lenmag, szezámmag, napraforgómag keveréket használom.
Miután megsült, örömmel harapok bele, a friss, ropogós, illatos kenyerembe! Nyamiiii... :D

Ezekben a kenyérsütőkben az a jó, hogy melegen is tartják a kenyeret. Sőt programozni is lehet. Mondjuk este bekészítjük és reggelre ott a friss kenyerünk! :)
Tulajdonképpen egy ilyen kenyér simán bekészíthető 10 perc alatt.

Még néhány ötlet és tapasztalat:
Azt vettem észre, hogy nem mindegy, hogy hogyan teszem be a keverőlapátokat. Akkor lesz a legszebb, ha egymás felé vannak fordítva a lapátok, tehát szembe néznek egymással.
A magvakat egyszerre szoktam megpirítani egy lábosban, és miután kihűlt egy edénykében tárolom. Így nem kell minden alkalommal külön pirítanom!
Teljes kiőrlésű lisztet a Spar-ban lehet jó áron kapni. Sokkal olcsóbb, mint máshol!
Kicsit lehet csalni, hogy a fehér liszt egy része helyett teljes kiőrlésűt teszünk, de ne essünk túlzásba, mert akkor nagyon tömör lesz (150 ml-t elbír).

Szóval jó sütögetést kívánok Nektek!
Ha esetleg valakinek szintén van jól bevált kenyérsütős receptje, azt is örömmel kipróbálnám! :)

A világ legjobb dolga

Biztosan állíthatom, hogy anyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon! A kezdeti ismerkedés és nehézségek után az életünk mára maga a boldogság! Olyan jó látni, csodálni, ahogy egy kis emberke fejlődik. Sokszor ránézek és fel sem tudom fogni, hogy ő belőlünk lett.
Megdöbbentő számomra, hogy a kezdetben csak evő-alvó-síró kis gombócból hogy alakul ki egy kis egyéniség. Csak ámulok és bámulok, hogy napról-napra hogy okosodik, fejlődik. Az elmúlt 2 hétben szinte naponta produkált valami újat.

Eleinte az is szívet melengető volt, amikor először rám mosolygott. Ekkor éreztem, hogy már valóban a kis tudatával lépett kapcsolatba velem. Kölcsönösen összekapcsolódott a lelkünk. Ez már valóban egy olyan oda-vissza irányú dolog volt, bár elég nehéz így szavakkal leírni.
Most ezek a mosolyocskák kiöltik a napjainkat.
Lassan elkezdett huncutkodni. Tehát nem csak simán mosolyog, hanem olyan igazi kópésan, nagy, huncut szemekkel. Elnéz, majd huncutul, vigyorogva vissza.

A kiságya feletti pörgő-forgó-zenélő játék még mindig a nagy kedvenc, valamint a kis zizegős hintaszékét is imádja (hát ha még mellé ülök a földre és szórakoztatom, akkor nagyon sokáig elvan).
Múltkor meglepődve tapasztaltam, hogy amikor a dédiétől kapott bábos plüssmackóval bábozni kezdtem Neki, kitörő lelkesedéssel fogadta. Nem is gondoltam, hogy ezt már ilyen kis korban is értékeli. Már az éneklésnek is nagyon tud örülni (ez különösen jól esik, mert szerintem nincs valami szuper hangom, bár nagyon igyekszem). :D
Reggelente is mosolyogva fogad. No és amikor apa is a kiságyához lép, hát akkor aztán még kitörőbb az öröme.
Egyre többet gőgicsél, amitől szintén elolvad az anyai szív. Mindig megdicsérem, hogy milyen ügyes és ennek eredményeként még lelkesebben folytatja.

Aztán a kis személyiségéről, cukiságairól a továbbiakban:
Ébredéskor a mosoly mellett jó nagyokat nyújtózkodik és óriásiakat pukizik. Tipikus pasi... :D
Az is igazán mókás, amikor a "pelus projekten" dolgozik. Olyan arcokat vág (koncentrál, grimaszol, csücsörít), hogy dőlünk a röhögéstől. Aztán mikor úgy isteni igazából sikerül Neki a dolog, akkor meg néha olyan meglepett arcot vág, hogy: Mi történt? Ez meg ki volt?
Múltkor az ölembe ülve pukizott egy hatalmasat, majd pedig olyan gyanakodva méregetett, mintha nem is ő lett volna, hanem én. :D
Na aztán amikor sír, a "geeee-geeee" szöveget alkalmazza hozzá a leggyakrabban. Amikor elszomorodik először úgy lebiggyeszti a száját, hogy csaknem körbe ér lefele.
Imád kint lenni, akkor óriásiakat alszik. Bent annál kevesebbet. Szeret ölben lenni, szereti, ha kézben tartva sétálunk Vele. Az ölembe annyira cuki, amikor "kisbabáskodik". Ez olyan, hogy jól belém bújik, kisbabásan tartja a kezeit és közben előveszi a legártatlanabb nézését.

Szokták mondani, hogy a felnőttek nem mosolyognak eleget. Hát szerintem ez a kisgyermekes szülőkre nem igaz! Ennyi örömöt és boldogságot, amit egy ilyen kis lény az ember életébe hoz, elképzelni sem lehet.
Persze nem mondom, hogy nem fárasztó olykor anyának lenni és nincsenek nehézségek (akartam is írni a kezdeti nehézségekről, de valahogy mindig elmaradt), de ezekkel együtt is a világ legjobb dolga anyának lenni!

Már kiskorom óta az volt az álmom, hogy főállású anya legyek, legalább 4 gyerekkel, szerető társsal.
Ez most sem változott még mindig erre vágyom, persze mellette táncolva (mert az is az életem).
Eme álom valóra válni látszik, bár a gyerekek számában még meg kell egyeznünk. Én ha muszáj lejebb engedném a számot 3-ra, de a Peti szerint a leendő lakásunkban csak 2 fér el. Na, majd meglátjuk... :)

Minden esetre azt kell mondjam, hogy jelenleg boldog vagyok.
Nagyon boldog! :)