Miből lesz a cserebogár (legfőképp a Petike)?

Egy éve és most...

Csak ámulok és bámulok, hogy egy év alatt, miből mi, pontosabban kiből ki lesz. :) Ez volt az első ultrahangos kép róla, ami pontosan egy éve készült... Csak az összehasonlítás végett csináltam róla egy fotót ma is. Hát hihetetlen a természet csodája... Ma már itt egy ki emberke édes kis személyiséggel. 

Legújabb dolgai a következők:

Egyre nagyfiúsabb. Nagy szívfájdalmamra már nem igényli, hogy esténként a kezemben altassam el. Egyszerűen csak be kell tennem a kiságyba és otthagyni. Gyönyörűen elalszik magától. Ha kézben próbálom altatni, akkor sír. El is keseredtem, hogy nem igényli a babusgatásomat, de a Peti megnyugtatott, hogy kell majd még babusgatnom eleget. Egy ismerősöm is azt mondta, hogy örüljek neki, mert ő még a 4 éves gyerekét mai napig kénytelen a karjaiban elaltatni.
Délelőttönként is már megy a kiságyban alvás, de ilyenkor kell egy kis simogatás, pörgő-forgó-zenélő, plusz a "macimódszer".  Ez csupán annyi, hogy mindkét oldalára teszek egy mackót, hogy bele tudjon bújni a kis arcával. Gondolom ezt azért szereti annyira, mert a köntösöm is hasonló puha, szöszös anyagból van és kiskorában sokszor aludt napközben a kezemben, hozzám bújva.

Régebben csak is kint volt hajlandó aludni. Az időjárás változást viszont nagyon megérzi, olyankor kissé nyűgös.

Most már jobbra és balra is csinálja a hasra fordulást. 

A cumisüveget, ha odaadom neki ügyesen beteszi a szájába. A cumiját is többnyire sikerül a szájába tennie. Múltkor amikor ezért megtapsoltam és megdicsértem nagyon élvezet. Utána azt csinálta, hogy kicsit kihúzta a szájából a cumit, rám nézett, hogy látom-e, majd visszatette és várta a dicséretet. Ezt jó párszor eljátszotta egymás után (a kis rafkós). :D

Aztán a Vera mami megtanította autózni, a kezével vezettek, brümmögtek, a pocakján dudáltak. Hát mondanom se kell azóta a gyerek folyton brümmög és autózni kell vele. Amúgy meg rászokott a sikongatásra, akkorákat rikkant, hogy csak na. Laci papa az egyik nagy kedvence! Imádják egymást. A Petike múltkor is amikor meglátta boldog sikoltozásba kezdett. :)

Mondjuk már azt is tudja, hogy kinél mit tud elérni. Én nem hurcolászom kézben túl sokat, mivel már 7 kg körül járhat, azonban ha valaki van a közelben aki tudja hogy kapható erre akkor bizony addig mesterkedik míg az illető fel nem veszi.

Folyamatosan új információkra vágyik és ha megkapja akkor nagyon elégedett. Maga is felfedez, de szinte várja, hogy mindig újabb dolgot mutassak, tanítsak neki.

A haja meg már olyan hosszú, hogy ha nincs elfésülve akkor rendesen a szemébe lóg. A Peti nem akarja, hogy vágjunk belőle. Eddig még babazselé híján a fürdetőkrémjével elég jó be lehetett lőni a séróját, de már ehhez is elég hosszú.

Na most ennyi jutott eszembe, megyek is aludni, mert kicsit álmos vagyok...

Petike és a húsvéti locsolás

Hát meg kell mondjam az én Petikém elég sajátosan értelmezi a húsvéti locsolás fogalmát.
Konkrétan ha nem velem történik az imént, el sem hinném, hogy éppen ma csinál ilyet.
Az történt ugyanis, hogy az előbb olyan sikeresen rám bukott egy jó adag tejet, hogy az arcomon keresztül, a nyakamon és a dekoltázsomon át egészen lefolyt a hasamig... Épp most mosakodtam ki a cuccból.
Hát ilyet még nem csinált. Máskor is jutott a vállamra, vagy a hátam közepére, de máshova még nem. Lehet, hogy az volt a baj, hogy a másik vállamon büfiztettem, mint eddig szoktam (de már úgy érzem kezdek féloldalas lenni és ezért próbáltam váltani). Azt már amúgy megtanultam, hogy ha gyanítom hogy bukott a gyerek, de nem találok nyomot, feltétlenül nézzem meg a hátam közepét is, mert már jártam úgy hogy nyugodtan folytattam a napi teendőimet és órák után tűnt fel a hátamon éktelenkedő folt.

Lényeg, hogy szó mi szó nem fogok elhervadni. Köszönöm kisfiam! :D Jövőre parfümmel is megpróbálhatnád! :) Minden esetre jobb, mintha lepisilt volna. Bár én már semmin nem lepődnék meg, elég hosszú még a mai nap... :D