Húúú...
Vettünk Petikének használtan egy utazó gyermekágyat (járókaszerűt) azért, hogy amikor a dédi vigyáz rá be tudja tenni valahova, amíg mondjuk kaját melegít neki. Aztán ez az ágyikó olyan esetre is jó lenne, ha elutaznánk valahova (mondjuk szerintem ez a veszély nem mostanában fenyeget minket a lakásfelújítás miatt). Na, szóval megvettük. Az eladó csaj pikk-pakk összerakta, elmagyarázta. Siettünk haza, így magunk ott nem állítottuk össze az ágyat, amúgy is teljesen logikusnak tűnt.
Na hát ma mentem a mamimhoz, hogy szépen áttisztítom és begyakorlom a felállítását. Természetesen nem sikerült. Az oldalait felfelé kell megrántani és akkor beakadnak. Össze csukni meg úgy lehet, ha benyomunk egy gombot, kicsit felfelé mozdítjuk az adott oldalt, majd lefelé összecsukjuk. Na, hát a hosszabbik oldalt simán összeraktam, de a keskenyebb sehogy sem sikerült. Gondoltam talán rossz volt a sorrend, így be akartam csukni a hosszabb oldalt és a rövidebbel indítani, ám az összecsukás már nem ment. Az a bizonyos gomb nem igazán érezhető, pedig a hülyébbeknek (mint én) még rá is rajzolták a külső huzatjára, hogy hol kell nyomni. Hát én hiába nyomkodtam, meg aztán már máshol is, de semmi eredmény nem volt. Jó párszor levert a víz közben. A mamám egyik kedves szomszédja, akiknek volt hasonló, próbált segíteni, de vele sem jutottunk eredményre. Vagy másfél óra próbálkozás után hogyan-hogyansem sikerült becsuknom az egyik hosszabb oldalt, majd újabb fél óra után a másikat is.
Aztán egy mozdulattal összeraktam, a rövidebbet, majd hosszabbat is. Gondoltam ja, ez ennyire egyszerű! Hát mit szenvedtem vele ennyit, akkor most gyakorlom párszor, hogy rutinosan menjen. Hopp egy mozdulattal becsuktam a rövidebb oldalakat, majd a hosszabbak ismét nem sikerültek. Közben a mamám egy másik kedves szomszédja is próbált segíteni, akinek szintén volt már dolga ilyennel, de nem jutott eredményre. Közben visszatért az előzőleg említett szomszéd is, de nem jutottunk semmire.
Ja, az kihagytam, hogy közben a térre is leszaladtam, hátha jár arra egy ismerős kisgyerekes pár, akik esetleg kenik-vágják az ilyen ágy összeállítását, de nem. Egy párral futottam össze, de ők is szívtak az ilyen ággyal, utána szét se szedték.
Szóval vagy 3 órányi küzdelem után megjött az én Petim, aki hát mint tudható nem egy technikai zseni (más téren kárpótol ezért) és egy végigdolgozott nap után meg elég ingerlékeny tud lenni. Gondoltam hátha neki sikerül, mégis erősebb a keze, meg hát ott volt, amikor a csaj megmutatta.
1 percnyi ingerült próbálkozás után mondta hogy nem tudja, de nem is érdekli. Meg amúgy is nekem kell hozzá értenem, mert nem tud mindig jönni nyitni-csukni. Meg hogy miért nem álltam neki hamarabb volt egy egész napom rá. Hagyjam úgy, majd megcsinálom.
Mondtam, hogy hát annyira el kellene pakolnom, hogy ne zavarja a mamámat. Mondta oldjam meg, vigyem be a szobába. Kezdtem cincálni a nyeklő-nyakló ágyat, a kevés rendelkezésre álló helyen, de nem hogy kivette volna a kezemből (talán csak a cipőjét nem akarta levenni), hanem kommentálta, hogy milyen béna vagyok és ne legyek már szerencsétlen, stb...
Hát inkább nem részletezem hogy mennyire elszakadt nálam a cérna. Bírom amikor "tudja mikor mit kell mondani". Ez már az utolsó csepp volt a pohárban és robbantam. (Ilyen esetekben itthon a csempébe szoktam boxolni, amit általában a kezem bán meg. Még jó, hogy az új lakásba nem lesz csempe, a falat meg sajnálnám, meg hát a múltkori javítás után felfedeztem tegnap, hogy ismét reped több helyen. Ja, a konyhában mégis lesz csempe, de azt sem tervezem bántani.)
Én az esetek többségében türelmes vagyok, nem idegeskedek, inkább megoldást igyekszem találni egy adott problémára, de olykor én is kikattanok.
Szerencsére a mamim közben az udvaron tologatta a Petikét így ő nem érzékelt a feszültségemet (gondoltam én). Ám amint hazaértünk az én kis Skorpióm akkor patáriát csapott, mint még soha. Hisztizett, torka szakadtából ordított, zengett tőle az egész Templom tér. Szóval aki a környéken 21 óra körül egy veszettül ordító babát hallott, az az én drágám volt! :)
Tudtam, hogy a gyerekek nagyon érzik a körülöttük zajló lelki dolgokat, de hogy ennyire azon meglepődtem. Igyekeztem megnyugodni és lassan ő is lecsillapodott.
Bár még mindig érzek magamba feszültséget, azért is igyekszem kiírni.
Jelenleg bazira fáj mindkét hüvelykujjam, mert annyit nyomkodtam kiságyon a gombot, vagy az annak gondolt cuccot. Lefáradtam agyilag-lelkileg és a hülye ágy még mindig nem működik...
Nem sok híja volt, hogy össze ne törje mérgembe (Peti már az 1 perces próbálkozása után megtette volna). Azért az vicc, hogy ezt utazó ágynak is ajánlják. Hát aki utazni akar vele előbb vegyen be egy adag nyugtatót és alaposan gyakorolja be a felállítását, mert ez az ágy egy egész nyaralást tönkre tehet hangulatilag.
Próbáltam a Youtube-on is megnézni az összeállítás módját, de hó végén már nagyon lassú a netem így nem sokra jutottam.
Írjon nekem valaki, aki keni-vágja ezeknek az elfuserált ágyaknak a nyitását-csukását!
Ja és hát rájöttem, nem kell ahhoz Skorpiónak lenni, hogy az ember hogy is fogalmazzam milyen legyen. Olykor Halak létemre én is elég temperamentumos és kacifántos tudok lenni.
Na már jobb is hogy leírtam (közben erősen cenzúráztam magam). Már csak a hozzáértők tanácsait várom...
2013. június 21., péntek
2013. június 16., vasárnap
Itt az ígért videó
Nagy nehezen kb. egy hete sikerült levideóznom Petike négykézlábas mutatványaiból egy kis ízelítőt.
Valahol azt olvastam, hogy gyerekeket fotózni igen jó, mert ők nem kezdenek pózolni a kamera láttán, hanem természetesen folytatják tovább addigi teendőjüket. Hát ezt valaki közölhetné az én Petikémmel is, mert amint meglátja a kamerát egyből csak arra koncentrál. :D
Mozgása azóta még tovább fejlődött. Elkezdett a lábujjhegyre emelkedésből előre szökkenni a lábacskáival, mint egy nyuszi. Szinte folyamatosan négykézláb van és hát két napja elkezdett konkrétabban kúszni. Eddig is haladt, de ez már inkább olyan mászás jellegű, a kezét és a lábát is egyszerre használja. Egy reklámújságra indult be. Mellette lapozgattam a földön és megtetszett neki, hát elindult feléje, én meg csak húztam előtte tovább, hogy csak folytassa. Persze a végén odaadtam neki, hogy meglegyen a sikerélménye és hát nagy élvezettel gyűrte össze. Jó pár kört megtett így. Ma pedig olyan félig-meddig fel is ült, de szerintem ez még nem volt annyira tudatos. Szóval Tökmagúrfi beindult szerencsére még viszonylag követhető tempóban. Állandóan felfedez, szerel, megszakért dolgokat. A technikai kütyük külön élvezetesek számára. A távirányító, a laptop, a fényképezőgép és a kamera a fő kedvencei (pontosabban lennének ha odaadnám neki). Az elsőt azért csak-csak megkaparintja. Aztán a szekrény fogantyúja is érdekes számára, bár múltkor kicsit megcsípte az ujját, de ez sem hatotta meg. Azóta nem annyira szívesen engedem a közelébe, persze nem akarok "nemszabad anyuka" lenni, de tudja ám a kópé. Ha azt mondom nem szabad, rámsandít, majd szerel tovább, majd ismét rám néz, hogy mit szólok. Annyira cuki! :) Ja és hát a hitaszékét sem annyira belülről élvezi, hanem inkább kívülről szerelgeti.
A múltkori bejegyzés óta növesztett 2 fogacskát is. Pont aznap este vettem észre a szájában, hogy: Jééé, azok nem fogacskák??? Belenyúltam és már rendesen éreztem a kis tüskéket. Azóta már szépen növögetnek. A vicces az, hogy semmilyen tünetet nem produkált. Pedig már felkészültem a nem alvásra, nyűgösségre. Reménykedem, hogy a többit is ilyen simán megússza, bár valaki mondta, hogy majd a szemfogaknál valószínűleg nehezebb lesz. Utána mindig méregetettem, hogy nincs-e láza, de csak egyszer volt egy minimális hőemelkedése.
Édes kis babafélelmei:
Már régebben is el akartam mesélni, hogy a legfőbb mumus számára a Tixó. Akár hányszor a közelében próbáltam ragasztgatni mindig megijedt, kétségbe esetten legörbítette a kis száját és sírni kezdett. Próbáltam megmutatni neki, hogy nem bánt, de egyenlőre még eredménytelen volt a dolog.
Aztán érdekes módon a porszívótól eleinte nem félt, de egy jó ideje elkezdett. Volt, hogy 45 percet tologattam az erkélyen, hogy aludjon (pechemre csak 15 percet) amíg villám tempóban felporszívóztam.
Aztán múltkor a Peti nyugtatgatta amíg porszívóztam és akkor elviselte. A napokban meg édesen aludt a szobájában, amíg én máshol felporszívóztam. Remélem ez az utóbbi marad ezen masinához való viszonya, mert ha nem, akkor az igen csak megnehezítené a dolgomat.
Őskorpiósága II. Frisch Péter:
Hát ha emlékeztek eléggé tartottam a skorpió jegyű babától. Eddig ez nem annyira látszott rajta, de olykor azért kezdi megmutatni a skorpiós vonásait. Egyik nap amikor kivettem a fürdőkádból olyan hisztit vágott le, megfeszítette magát, majd rúgkapált. Hűűű, mondtam azt a betyárját, ez nem lesz semmi... :D Aztán többnyire mosolygósan ébred, azonban ha néha mégsem, akkor aztán zeng tőle a ház amíg nem tálalom gyorsan a kajáját. Szerencsére ez viszonylag ritkán fordul elő. A földön is szépen eljátszik egyedül, de ha kimegyek egy pillanatra, akkor reklamál. Volt, hogy a hintaszékében játszott én meg kint takarítgattam valamit és elkezdett sírni, majd várta a hatást. Ha látott akkor sírt, ha nem akkor gondolta nem töri magát. Érdekes látni ahogy próbálgatja a dolgokat, köztük azt is, hogy kinél mivel mit tud elérni. Azt például nagyon tudja, hogy Laci papa hordozza a kis hátsóját. (Arról külön lehetne írni, hogy milyen különleges kapcsolat fűzi őt a papához. Annyira sajnálom, hogy apu nem érhette meg az ő születését. Mindig azt mondta, hogy ha fiú unokája lesz akkor "hídrobbantó faszagyereket" nevel belőle...)
Na, nem is szaporítom tovább a szót, itt a videó. Előtte már eléggé leizzadt a sok mocorgásban. Az elején előadja a kamerának való bájolgását (szerintem nagyon cuki) és a végén mutat egy kis ízelítőt a mozgásokból.
Valahol azt olvastam, hogy gyerekeket fotózni igen jó, mert ők nem kezdenek pózolni a kamera láttán, hanem természetesen folytatják tovább addigi teendőjüket. Hát ezt valaki közölhetné az én Petikémmel is, mert amint meglátja a kamerát egyből csak arra koncentrál. :D
Mozgása azóta még tovább fejlődött. Elkezdett a lábujjhegyre emelkedésből előre szökkenni a lábacskáival, mint egy nyuszi. Szinte folyamatosan négykézláb van és hát két napja elkezdett konkrétabban kúszni. Eddig is haladt, de ez már inkább olyan mászás jellegű, a kezét és a lábát is egyszerre használja. Egy reklámújságra indult be. Mellette lapozgattam a földön és megtetszett neki, hát elindult feléje, én meg csak húztam előtte tovább, hogy csak folytassa. Persze a végén odaadtam neki, hogy meglegyen a sikerélménye és hát nagy élvezettel gyűrte össze. Jó pár kört megtett így. Ma pedig olyan félig-meddig fel is ült, de szerintem ez még nem volt annyira tudatos. Szóval Tökmagúrfi beindult szerencsére még viszonylag követhető tempóban. Állandóan felfedez, szerel, megszakért dolgokat. A technikai kütyük külön élvezetesek számára. A távirányító, a laptop, a fényképezőgép és a kamera a fő kedvencei (pontosabban lennének ha odaadnám neki). Az elsőt azért csak-csak megkaparintja. Aztán a szekrény fogantyúja is érdekes számára, bár múltkor kicsit megcsípte az ujját, de ez sem hatotta meg. Azóta nem annyira szívesen engedem a közelébe, persze nem akarok "nemszabad anyuka" lenni, de tudja ám a kópé. Ha azt mondom nem szabad, rámsandít, majd szerel tovább, majd ismét rám néz, hogy mit szólok. Annyira cuki! :) Ja és hát a hitaszékét sem annyira belülről élvezi, hanem inkább kívülről szerelgeti.
A múltkori bejegyzés óta növesztett 2 fogacskát is. Pont aznap este vettem észre a szájában, hogy: Jééé, azok nem fogacskák??? Belenyúltam és már rendesen éreztem a kis tüskéket. Azóta már szépen növögetnek. A vicces az, hogy semmilyen tünetet nem produkált. Pedig már felkészültem a nem alvásra, nyűgösségre. Reménykedem, hogy a többit is ilyen simán megússza, bár valaki mondta, hogy majd a szemfogaknál valószínűleg nehezebb lesz. Utána mindig méregetettem, hogy nincs-e láza, de csak egyszer volt egy minimális hőemelkedése.
Édes kis babafélelmei:
Már régebben is el akartam mesélni, hogy a legfőbb mumus számára a Tixó. Akár hányszor a közelében próbáltam ragasztgatni mindig megijedt, kétségbe esetten legörbítette a kis száját és sírni kezdett. Próbáltam megmutatni neki, hogy nem bánt, de egyenlőre még eredménytelen volt a dolog.
Aztán érdekes módon a porszívótól eleinte nem félt, de egy jó ideje elkezdett. Volt, hogy 45 percet tologattam az erkélyen, hogy aludjon (pechemre csak 15 percet) amíg villám tempóban felporszívóztam.
Aztán múltkor a Peti nyugtatgatta amíg porszívóztam és akkor elviselte. A napokban meg édesen aludt a szobájában, amíg én máshol felporszívóztam. Remélem ez az utóbbi marad ezen masinához való viszonya, mert ha nem, akkor az igen csak megnehezítené a dolgomat.
Őskorpiósága II. Frisch Péter:
Hát ha emlékeztek eléggé tartottam a skorpió jegyű babától. Eddig ez nem annyira látszott rajta, de olykor azért kezdi megmutatni a skorpiós vonásait. Egyik nap amikor kivettem a fürdőkádból olyan hisztit vágott le, megfeszítette magát, majd rúgkapált. Hűűű, mondtam azt a betyárját, ez nem lesz semmi... :D Aztán többnyire mosolygósan ébred, azonban ha néha mégsem, akkor aztán zeng tőle a ház amíg nem tálalom gyorsan a kajáját. Szerencsére ez viszonylag ritkán fordul elő. A földön is szépen eljátszik egyedül, de ha kimegyek egy pillanatra, akkor reklamál. Volt, hogy a hintaszékében játszott én meg kint takarítgattam valamit és elkezdett sírni, majd várta a hatást. Ha látott akkor sírt, ha nem akkor gondolta nem töri magát. Érdekes látni ahogy próbálgatja a dolgokat, köztük azt is, hogy kinél mivel mit tud elérni. Azt például nagyon tudja, hogy Laci papa hordozza a kis hátsóját. (Arról külön lehetne írni, hogy milyen különleges kapcsolat fűzi őt a papához. Annyira sajnálom, hogy apu nem érhette meg az ő születését. Mindig azt mondta, hogy ha fiú unokája lesz akkor "hídrobbantó faszagyereket" nevel belőle...)
Na, nem is szaporítom tovább a szót, itt a videó. Előtte már eléggé leizzadt a sok mocorgásban. Az elején előadja a kamerának való bájolgását (szerintem nagyon cuki) és a végén mutat egy kis ízelítőt a mozgásokból.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)