Ül, áll, és mászik mint a motoregér...

És ma már 8 hónapos!!!!!!!!

Tudom, hogy jól eltűntem mostanában, többen kérdeztétek is, hogy mikor írok már új bejegyzést.
Lassan közelgünk a költözéshez és hát sok teendő akad, arról nem is beszélve, hogy a kis örökmozgó Petike mellett nincs annyira sok időm, mert nonstop figyelni kell rá.
Az én drágám ugyanis 7 hónaposan és 1 naposan felült, aztán nem is vacakolt sokat, mert másnap fel is állt. Azóta mindig és mindenhol állni akar. Aztán mint egy kis buldózer, akadályt nem ismerve mászik keresztül mindenen, néha meg pihenésként üldögél egy keveset. Bármennyire is vigyázok rá, azért mér túl vagyunk pár kobak koppanáson... :( De mindentől én sem tudom megvédeni, meg talán nem is szabad, hiszen ebből tanul. Az a szerencse, hogy a járókájában egész jól elvan. Napközben már egyre kevesebbet alszik, de szerencsénkre az éjszakai alvása szépen kitolódott és többnyire már 8.30-ig is elalszik. Mostanában szinte mindig hason és a kiságyban fejjel lefelé alszik el, sokszor akrobatikusan kitekert pózokban, de általában hagyom, hiszen biztosan így jó neki.

   

Délutánonként, esténként meg szökőkutazunk és sétálunk, amit egyszerűen ki is követel magának.

                                               

Marcika virágot szedett neki

Szeret nézelődni és nagyon barátságos az emberekkel. Én meg már lassan megszokom, hogy mindenféle túlzás nélkül napjában kétszer, de minimum egyszer lánynak nézik... Hiába öltöztetem fiúsan és az új járgánya is kék, de ez sem segít. Ja igen, lecseréltük a régi babakocsit. A régit leadtuk Kanizsán a Bababizományi Boltba, ahol vettük és azóta egy új, szép, kék és barna színű, picire összecsukható sportkocsival száguldunk. :D Azért ezzel már lényegesebben mobilabbak vagyunk.

Papival a Sárberik Búcsúban

A lakás lassan alakulgat és apránként elkezdtem takarítani.  Mindezt úgy megcsinálni, hogy a Petike ne ordítson mellettem végig nem kis teljesítmény. Tegnap jó volt , mert a Magdi mamáék vigyáztak rá. Minden napra tervezek egy kis feladatot és így haladgatok. Persze közben itthon is megvannak a feladatok, a főzés, mosás, vasalás és mellette meg a Petike, meg hát táncolgatok is. Egyszóval nem unatkozom.
Remélem a hónap végére sikerül leköltöznünk, magyarul van egy hetünk. Ja és hát igyekszem megszabadulni a maradék felesleges cuccoktól. Ami maradt azt eladományozom, a könyveket pedig a könyvtárnak adom. Szóval felköthetem a gatyámat a héten. Mellette meg még könyörgünk a munkásoknak, hogy a maradék dolgokat szíveskedjenek elvégezni. A konyhabútort már vagy 2 hónapja meghozták, de a csaptelepet ott felejtették és a polcokat is. Nagy könyörgés után lehozták a polcokat, de a csaptelepet megint ott felejtették és így egy hét eltelte után sem érkeztek meg vele. Igaz, hogy ők már szeptemberben szállítottak volna és a mi hibánk miatt kellett várni, de februárban szóltunk, hogy szállíthatnak és ahhoz képest már július közepe van és még mindig nincs minden cucc itt. Amúgy szépen és jó minőségben dolgoznak, csak győzzük kivárni. És még sorolhatnám.
Csak legyünk már végre lent. Igaz még egy csomó dolog hiányozni fog, de majd szépen lassan az is meglesz.