2013. október 31., csütörtök

Megszületett az első "mesterművem"

Elkészült az első általam kötött sál, ami tudom, hogy valójában nagyon messze áll egy mesterműtől, de számomra mégis az. Mindig is ilyen tarka-barka sálról álmodtam, így hát kötöttem egyet.
Nem szeretem, hogy amikor beköszönt az ősz és a tél, az emberek többsége sötét ruhákba burkolózik. Szerintem pont ilyenkor kellenének a színek, hiszen azok simogatják az ember lelkét egy borongós napon.
Én nem tudok kötni, de a kezdők lelkesedésével nekiálltam és egész jó dolog lett belőle. Közben rájöttem, hogy a kötés meditatív tevékenység és színterápia szempontjából is hat a lélekre.
Jó érzés látni, ahogy az ember keze alatt átalakul a fonal valamivé...
Anyagilag szerintem nem feltétlenül éri meg kötni, de nagyon jó móka és ráadásul az így elkészült darab teljesen egyedi lesz.
Kötés közben azon gondolkodtam (nehéz megfogalmazni), hogy napjainkban olyan messze állunk a minket körülvevő tárgyaktól. Mármint mindent megveszünk készen és a legtöbb ember mindig többre és újabbra vágyik (hát igen, a fogyasztói társadalom). Régen mondjuk vettek egy cipőt és az hosszú évekig cipő volt. Vagy mondjuk ha egy mester készített egy bútort abban benne volt szíve-lelke, a szaktudása. Régen olyan szép míves dolgokat csináltak. Ám manapság a tömegtermelésben elvész az a plusz...
Igyekszem nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani a tárgyaknak, de mivel azoknak is megvan a maguk rezgése, nem mindegy, hogy milyen rezgésekkel (milyen tárgyakkal) vesszük körül magunkat. Fontos, hogy harmonizáljon a mi rezgésünkkel.
Az új sálam és én egy hullámhosszon vagyunk! :D :D :D


Amúgy akiknek mutattam már (kb. 1 hónapja készültem el vele) kérdezték, hogy gyerek mellett mikor tudtam kötni. Hát ezt csak úgy pihenésként csináltam esti TV nézés helyett, valamint akkor, amikor korábban ébredtem fel mint a Petike és nem akartam mással zajongani nehogy felébresszem. :)
Remélem más is kedvet kapott a kötögetéshez! :D

2013. október 20., vasárnap

Petike az imént...

Petike az imént az ölembe csüccsent és megmutattam neki
az egyik kisebb kori videóját. Hát nagyon örült magának.
Puszit dobált, majd pedig erőteljesen kínálgatta a cumiját
képernyőn látható önmagának! :D :D :D

2013. október 6., vasárnap

Jár a baba, jár... :)

Már említettem múltkoriban, hogy olykor lépeget néhányat önállóan az én kis Petikém, de akkor még ez teljesen véletlenszerű, nem akaratos cselekvés volt részéről. Azonban kb. 2 hete elszánt gyakorlásba kezdett. Elkezdett a fotel és a kanapé között ingázni, igen elszántan. Ez csak néhány lépést jelentett. Aztán már messzebbre is elindult, például a karjaimba szaladt. Egy darabig a 6 önálló lépés volt a rekordja, de a napokban ezt is megdöntötte. Most már úgy is elindul, hogy nem lát a közelben kapaszkodási lehetőséget. Például csak úgy a szoba közepe felé. Olyan aranyos! :)
Eddig nem vezetgettük kézen fogva, mert a védőnő mondta, hogy nem egészséges. Ezek után azonban, hogy így beindult néha megfogom a kezecskéit (pontosabban ő fogja az ujjamat és többnyire csak alig) és aztán csak győzzem követni a csöpp lábak kopogását. Egész hosszasan elmászkálna így, de nem akarom erőltetni, csak néha-néha megyünk egy-egy kört. Azért persze még többet mászik, mint megy!

Az értelmi fejlődésén a napokban döbbentem le teljesen. Többet ért és gyorsabban tanul, mint gondoltam volna. Meséltem, hogy a pusziküldés (cuppogás), "pá-pá" intés, "klattyogás" a kis nyelvével eddig is ment neki. Azóta már szépen tapsol a "Süti, süti pogácsát"-nál.
Az "Oooo, ooo" (jelentése ott, ott) mutogatását már a tükrös videóban láthattátok. Egy jó ideje továbblépett arra a szintre, hogy konkrét tárgyakra mutogatott és mondta, hogy "Ooo, ooo". Én erre mindig azt mondtam neki, hogy "Igen, ott a lámpa (cica, tyúk, stb...)".
Na, a napokban kiderült, hogy amikor megkérdezem, hogy hol van ez vagy az, akkor Ő megmutatja. Nem is tudtam, hogy ennyire megjegyezte. A csoda az, hogy most egyszer megmutatok és nevén nevezek neki valamit, azt már tudja is. Egyszerűen hihetetlen. Már megmutatja, hogy: apa, anya, papa, mama, lámpa, hősugárzó, okos kis fejed, tűzoltó autó (a cipőjén, harisnyáján), cica, maci (a ruháján), meg hasonlókat.


Hát megdöbbentő, hogy ez a 10 hónapos kis mazsola mi mindent produkál. Mármint félre értés ne essék, nem úgy értem, hogy más gyerekekhez viszonyítva ügyes, hanem úgy, hogy hihetetlen a természet. Csoda látni, hogy hogyan fejlődik napról napra egy ilyen kis emberke...