Petike 1. éves

NAGYON BOLDOG 1. SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA KISFIAM!!!

Olyan gyorsan eltelt ez az 1 év, mintha csak most születtél volna... Ugyanakkor ha végiggondolom mégis olyan sok minden történt azóta. Számtalan gyönyörű pillanat jut eszembe, ha végigtekintek ezen egy esztendő történésein, amelyeket apró gyémántokként őrzök a szívemben.
Egy biztos, általad tudtam meg, hogy mi az élet igazi értelme!!!
Nagyon szeretlek Kicsi Kincsem! :)

 
Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak?

Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak? Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek. 

(A szülinapi zsúrról, majd később mesélek.)

Hétvégi kirándulásunk

Régóta hiányoltam, hogy csináljunk valami családi program félét. Szerencsére apa (az öreg Petit többnyire már csak így hívom) többször itthon tud lenni velünk, de mindig találunk itthon is tenni valót. Ám múlt vasárnap az én unszolásomra elhatároztuk, hogy kirándulunk egyet. Már régebben kigondoltam, hogy mivel Petike imádja az állatokat, bizonyára tetszene Neki a Szécsiszigeten található Bivalyrezervátum. Arra felé utazva több helyen is láttam még egyéb állatokat (teheneket, lovakat). Elindultunk hát, bennem nagy öröm és egyben izgalom is volt egyben, hogy mindenki jól érezze magát és ezzel megalapozzuk a későbbi családi programjainkat.
Hát persze a lovakat nem láttuk és mire Szécsiszigetbe értünk Petike elaludt (az autó sokszor van rá ilyen hatással). Öreg Peti csak nevetett, hogy hát így akarjak közös programot szervezni. Aztán én gonosz anya úgy döntöttem, hogy felébresztem a gyereket, amúgy sem akkor lett volna a "hivatalos alvásideje". Szerencsére nem döntöttem rosszul, mert a bivalyokat meglátva nagy örvendezésbe kezdett. Kiabált nekik, hívogatta őket a kis kezével, cuppogot, puszit küldött nekik és olykor még egy "gyeee ide" kifejezéssel is megtarkította a dolgot. Aztán persze sétálni akart, amit hagytam, bár odakint szeretem fogni a kezét a sétánál nehogy elessen és az aszfalton megüsse magát. Úgy ment, hogy egy kicsit előre, majd pedig egy kört körülöttem, ismét egy kicsit előre, majd megint egy kört anya körül... Olyan okos, elindult a templom felé és mondta, hogy "Bamm-bamm". Pedig azt a templomot még nem is látta, de mégis összerakta a képet, hogy hasonlít a Lentiben lévőhöz és ott van harang, ami azt mondja, hogy bimm-bamm.
Persze amikor ölbe vettem, hogy visszamenjünk az autóhoz, volt ám nagy balhé, mert Ő még sétálni szeretett volna. Na, felmentünk hát a Mároki Kápolnához és bár nem volt túl meleg sétáltunk egyet. Igazán szép környék és nagyon tetszenek azok a mély szakadékok az erdőben. Legközelebb, ha kicsit szebb idő lesz még szívesen kirándulnék arra, mert maradtak még bejáratlan részek.

Összegezvén még szorul némi finomításra a programszervezésem, az összehangolódásunk egymással (Petikének és nekünk is érdekes legyen) és az időjárással, de összességében egy szép kis kirándulást tudhattunk magunk mögött.
Tényleg, ha valaki tud olyan programokat, kirándulási lehetőségeket javasolni itt a környéken, ami ilyen kis pöttömke számára is érdekes lehet, azt örömmel fogadnám. Az tuti, hogy az állatokért nagyon oda van... :)

Kukóügyi főhadnagy (avagy Petike ismét alkotott)

Hát ez a gyerkőc egy huncut kópé!
Arról már talán régebben írtam, hogy igyekszem nem rászoktatni a nassolásra a gyereket. Törekszem rá, hogy egészségesen táplálkozzon. Vannak anyukák, akik szinte állandóan adnak valami rágcsálni valót a gyerek kezébe, na én nem ilyen vagyok. Eddig szerencsére semmi problémánk nem volt az evéssel, mindent jóízűen megeszik. Azonban egy bő hónapja elkezdett kéregetni, amikor látta, hogy mi is eszünk. Eleinte kis kenyérdarabkákat kapott, (aminek a morzsáit még a földről is képes volt felszedegetni, ha nem figyeltem eléggé), azonban áttértünk a kölesgolyóra. Mamáék által mi ezt is kukónak hívjuk (tudjátok az eredeti ilyen kukoricás rágcsálni való, én még olyat kaptam gyerek koromban). Szóval amikor mi eszünk, akkor Őt is beültetjük az etetőszékbe és kapja a kölesgolyókat.
Olyan okos, már tudja, hogy melyik szekrényben tartjuk. Odaáll, kapargatja az ajtaját, mint egy kiskutya és mondja, hogy: "Kukó"
Tegnap éppen csirkét daraboltam, és közben Petikém szokásához híven rámolt. Elkezdte mellettem nyitogatni a szekrényajtót, erre én csak úgy rutinból figyelmeztettem, hogy: "Juj, vigyázz, odacsípi az ujjacskádat." Nem is tudatosult bennem, hogy rájött a konyhaszekrény nyitására. Ám a következő pillanatban igen, amikor benyúlt és diadalittasan elszaladt egy egész zacskó kukóval... :D :D :D
Hát még azt a boldogságot, ahogy örült a megszerzett zsákmánynak! Örömében elkezdte rázogatni és a kukó (kölesgolyó) szanaszét gurult, ő meg beleült a közepébe és igyekezett minél többet a szájába és a kezébe venni, miközben szétülte egy részét. Csak azt bánom, hogy nem fotóztam le. Erre elkezdtem gyorsan összeszedni és adtam egy marékkal apának, valamint én is ettem, hogy azért már ne a gyerek egyen a földről! :D A többi maradványt meg összeporszívóztam.
Utána megint betámadta a szekrényt és próbált kiszedni minden ehetőnek látszó dolgot. Szóval ideje ismét átrendeznem mindent. Kár, hogy még nincs kész a kinti kamránk, így egy polcot vagyok kénytelen kinevezni kamrának, na de talán majd tavasszal.
A poén, hogy pont a napokban gondolkodtam azon, hogy milyen jó, hogy a konyhaszekrényt még nem tudja kinyitni. Éppen elég, hogy a hiper-szuper mágneses szerűen záródó fiókot ki tudja húzni. Ez az a fajta fiók, ami belassul mielőtt bezáródna, tehát szép lágyan csukódik. Hát gratulálok hozzá a tervezőknek, mivel ez gyerekes családban csak arra jó, hogy a gyerek még éppen oda tudja tenni az ujját mielőtt becsukódna...
Amúgy meg rámol a drága mindent. Cipős szekrényt, konyhai fiókot, a szennyestartóját, a fehérneműs fiókomat (a türkiz melltartómmal előszeretettel rohangál, végülis nem árt korán megtanulni, hogy hogy nyílnak ezek a ruhadarabok)... :D A mosógépet mostanság is folyamatosan szerelné, plusz múltkor még jó hogy észrevettem, hogy át is tudja programozni. Pont kímélő mosást állított magas hőfokúra, még jó hogy időben észrevettem. A zuhanykabinba is mindent bedobál, a zokniját, az apja bakancsát, stb... Szóval most már a fürdőajtót is zárjuk.
A kukóhoz visszatérve, néha azzal szórakozik, hogy mielőtt megenné fél kézzel próbálja összeroppantani, többnyire sikerrel. Mindehhez persze elszánt, koncentráló arcot vág. Annyira cuki!

Egyre jobban kommunikál.
"Ko" = konnektor
"Pá" = párna
"Tá" = tányér
"Ka" = kanál
"Ko-ko-ko" = kott-kott-kott (Arra a kérdésre válaszolván, hogy mit mond a tyúk.)
"Ké / Ké-ké / Kéek" = kérek
"Gyeee /gyee ide" = Gyere ide (Esetenként "anya gyee" szerűséget is mond, még nem tudatosan.)
 "Bamm-bamm" = bimm-bamm (Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit mond a harang.)

Nagyon sok mindet megért. Múltkor indulás előtt kerestem a cumiját. Kérdezem, hogy a cumi? Erre a gyerek eltűnt, majd a cumival megjelent.
A testrészeit is már rendesen megmutatja. Az okos kis fejét, fülét, száját, kezét, lábát...

Az olyan mókás, hogy szoktam neki énekelni a "Tábortűz melegén" című dalt. Az "add hát a kezedet résznél" mindig mutogatja a kezét, sőt van hogy hamarabb is, mert tudja, hogy az jön. A refrénnél pedig ("Má kóme báli bellá bimbá", így szép magyarosan) énekli, hogy "bamm-bamm".

A táncos zenéimet meghallva, riszálja a popóját. Menni meg már olyan szinten megy (mint a múltkori videóban láthattátok), hogy szinte már fut. Már sokkal többet megy, mint mászik.

(Az előző bejegyzéshez pedig még annyit, hogy természetesen megbeszéltük a "fogas kérdést" és minden rendben van. A Peti amúgy tök jó fej, a gyógyszer meg mindenkinél elgurulhat olykor. Emlékeztek, amikor az én csempébe bokszolós dolgomról írtam. Na ezt az új lakásban sajnos nem tehetem, úgyhogy másként igyekszem levezetni a feszültséget. Az érdekes az volt, hogy elözönlöttek a kedves és tanácsadó, vagy saját példát felhozó levelek. Az oldal látogatottsága pedig minden eddigi rekordot megdöntött. Hát ennyit tesz egy szaftosabb téma. Már értem a bulvár lapok működését. Lényeg, hogy már minden rendben van. )

Menő manó

Hát így megy már a mi kis angyalkánk. Sőt sokszor nem megy, hanem szinte fut. Múltkor például a járókája körül rótta megállíthatatlanul a köröket kezében a sminkecsetemmel (biztosan örült a megszerzett zsákmánynak). :D