2014. február 20., csütörtök

Bálint-nap

Nevezzük így magyarosabb nevén, ezt az állítólag külföldről átvett ünnepet. Azonban ha kicsit utána járunk, bőven találunk ehhez a naphoz fűződő, hazánkban már régóta élő népszokásokat:

"Habár Magyarországon a Valentin-napot 1990. óta tartják számon, a Bálint-napi népszokások nagy múltra tekintenek vissza. Február 14-e mindkét hagyomány szerint valamiképpen a szerelmesekhez, a párválasztáshoz kapcsolódik.
A magyar néphiedelmek szerint Bálint napján választanak párt a verebek, ezen a napon tartják lakodalmukat a madarak. Ilyenkor jönnek vissza a vadgalambok is azokra a területekre, ahonnan ősszel elköltöztek. Egyes vidékeken a madarak etetése is szokás volt ezen a napon, magokat szórtak ki, így járultak hozzá az emberek a madarak lakodalmához.


  Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy e napon „csíkot söpörnek”, vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak. Muravidéken a fákra perecet, aprósüteményeket aggattak, és a gyerekek együtt lakodalmaztak, ujjongtak a madarakkal. Más helyeken a gazdák Bálint napkor, még napfelkelte előtt megkerülték a birtokot, vagy megmetszették a szőlő négy sarkán a tőkéket, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől.

Bálint-nappal kapcsolatban a néphit gazdag jóslás- és hiedelemanyagot őrzött meg. A gyümölcsöskertekben ekkor kezdik el a fák metszését, és a néphit szerint, ha ezen a napon gyümölcsfát ültetnek, akkor gyorsabban megkapaszkodik, hamarabb rügyezik, gazdag termést fog hozni. Bálint napján jó tyúkot ültetni is, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint-napjáig. Ez a nap a tavasz közeledtét is jelenti, ideje beszerezni a vetőmagot.
Néhány időjósló megfigyelés is kapcsolódik ehhez naphoz. Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik ezen a napon, jó idő lesz. Ha megszólal a pacsirta, s azt mondja: „csücsülj beö”, akkor még hidegre kell számítani. Ha szeles az idő, az asszonyok nem örülnek, mert ez azt jelenti, nem lesz tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.

A közeledő tavasz nem csak a madarak párosodási kedvét hozta meg, hanem a fiatalok is egyre többet gondoltak a szerelemre. Több szerelmi babonát is alkalmaztak ezen a napon. Úgy tartották, ha valamelyik leány m
adárral álmodik, az hamarosan férjhez fog menni. Naplemente után viszont nem volt szabad seperni a lánynak, mert akkor nem megy férjhez. Azt is javasolták, hogy akik nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg, akkor soha nem fogják elhagyni egymást. Ugyanígy nem lehetett semmilyen módszerrel elválasztani egymástól azokat, akiknek összekulcsolt kezét a két anya szentelt vízzel lemosta, a vizet pedig a fejükre öntötte. E pár ellen nem használt semmiféle szemmel verés, igézés, vagy rontás. Sok támadás érte a Valentin-napi szokások hazai meghonosítóit, mondván, hogy ránk erőltetnek egy olyan idegen szokást, amelynek nincs hagyománya nálunk. Nos, úgy tűnik a szerelmesek napja mindig is létezett, legfeljebb nem Valentin-napnak, hanem Bálint-napnak nevezték."

Magunkra térve, igaz, hogy feleslegesnek tartjuk azt, hogy kinevezzünk egy napot a szerelmesek napjának, hiszen az év többi napján is szeretjük egymást, de hát miért is ne, az idén mi is készültünk egy kis plusszal egymásnak.
Én előző nap elmentem bevásárolni, hogy Valentin napon egy finom ebéddel lephessem meg az idősebbik Petit. Este fellépésem volt, ezért döntöttem az ebéd mellett.
Mivel szereti a rákot, mire hazaért az edzésből elkészítettem neki az egyik rákos tésztaspecialitásomat, szívecskés kivitelben.
Természetesen tipikus "pasi" volt. Jóízűen evett, és dicsérte a kaját, hogy mennyire finom, de azt bezzeg nem vette észre, hogy szívecskés. 
Így hát rávezettem. 
Kérdem:
- És milyen tészta ez? 
Mire Ő: 
- Durum?  
- Vááá, nem. Milyen alakú nézd meg jobban!  
- Szívecskés! 
- Az ám. 
- És a sárgarépa? 
- Az is!



 

A desszertünk szív alakú mignon volt, na azt már legalább észrevette! :D

Én pedig egy gyönyörű rózsát és bonbont kaptam Tőle, aminek nagyon örültem. S bár a rózsaszirommal teleszórt gyertyával telegyújtogatott hálószoba meglepetése még várat magára, mégis nagyon boldog voltam, hiszen a Petihez képest ez is roppant romantikus dolog volt. Megismerkedésünk elején ugyanis kijelentette egyszer, hogy ha romantikát akarok, akkor csináljak magamnak. :D Na, ez azóta már sokat változott, bár még mindig nem Ő Mr. Romantika, de jól is van ez így. (Itt jegyzem meg, hogy volt olyan férfivel dolgom, aki mesés virágcsokrokat hozott, csak úgy, mégsem voltunk meg olyan jól egymással, mint a Petivel lassan már 10 éve vagyunk.) 

Szóval így is üzenem: Id. Frisch  Peti, én úgy szeretlek, ahogy vagy! :) :) :)

Tehát kis Petike az ebédje után el aludt, így nekünk is jutott egy romantikus másfél óra apával... :) 
Nagyon jó volt! :)

Na, még gyorsan a rákos tésztasaláta receptje:
Készítsünk fel vizet a tésztának. A felolvadt rákot egy kevés fokhagymás vajon, vagy olívaolajon, pirítsuk meg. (Vigyázzunk, hogy a fokhagyma nehogy megégjen, mert akkor keserű lesz. A rák csak minimális sütést igényel.) 
Főzzük ki a tésztát, ami lehet olaszos, de szoktam teljes kiőrlésű spagettivel, vagy mint most szívecske tésztával készíteni.
Készítsünk egy adag sajtszószt. A gyorsaság kedvért a Knorr-os megteszi. Ha ezekkel megvagyunk, akkor összekeverjük az elkészült dolgokat és jégsalátát, vagy vegyes salátakeveréket és kettévágott koktélparadicsomot keverünk hozzá. Tálaláskor egy kis sajtot is reszelhetünk a tetejére.
Gyors, különleges és finom!
Jó étvágyat hozzá! 

 
 

2014. február 13., csütörtök

Rohan az idő, lassan már 15 hónapos lesz...

Már olyan régen meséltem Petikéről. Legalábbis én úgy érzem. Persze egy anya szinte csak a gyerekéről képes beszélni, ezt magamon is észrevettem, de hát egyszerűen szédületes az a fejlődés, amin napról-napra átmennek. Minden napra jut valami szívmelengető cukiság. Persze azért a kis egyéniség és akarat is bontakozik rendesen. A napjaink elég sűrűek, főleg, hogy én több téren is igyekszem aktív maradni. Egy gyerek körül meg amúgy is mindig változás az élet. Mármint megvan a napi rutinunk, időbeosztásunk, csak hát a Petike igényei is változnak, ahogy fejlődik.
Be kell valljam ezt a bejegyzést már régebben elkezdtem írni és alig győzöm mindig aktualizálni, hogy hiteles legyen mire végre megosztásra kerül.

A babakocsiban már nem nagyon akaródzik megmaradni. Olyan ügyesen sétál érthető is, hogy nem akarja, hogy tologassam. Azonban így sétálva jóval lassabban megy minden. Főleg amikor még a kezemet sem akarja megfogni és megindul a nagy árok, tócsa, sár, stb. felé. Aztán nyafog ha meggátolom az általa kitervelt dolgokban. Amikor elfárad a sétálásban, akkor sem akar kocsiba ülni, hanem azt szeretné, hogy cipeljem. Mivel a több mint 11 kilóját nem egyszerű cipelni mégis marad a babakocsi, amibe kisebb akrobata mutatvány és sírás után sikerül begyömöszölnöm. (Ez most annyiban változott vissza, hogy most megint elviseli a babkocsizást.)
Mondjuk apa pár hete fantasztikus dolgot talált ki, amire nagyon büszke is vagyok. Igazán jó apa-fia programot szervezett amíg én nem voltam itthon. Mivel közel van hozzánk a focipálya oda vitte ki Petikét aki szabadon futkározhatott, nem kellett félteni, hogy olyan helyre szalad, ahova nem szabad. Mesélte, hogy amikor a csapat elkezdett edzeni, Petike is csatlakozni akart hozzájuk a futásban. Utána meg a pályára akart beszaladni. :D Hát a focit nem lehet elég korán kezdeni. Hazafelé persze el is pilledt az apja vállán, ami ennyi izgalmas dolog után nem is csoda.

A beszédfejlődése is szépen alakul.
Tisztán mondja, hogy:
papa, mama, dédi, apa/apu, fa, néni, baba

És már a régebben felsoroltakon kívül, hogy:
"Annna/Annya" = anya
"Szissz/cicc" = cica
"hoku/hakku" = joghurt (ne ezt gondolom nem találtátok volna ki)
"hoho" = hóember
"hapa/lámpa" = lámpa
"pu"= pulyka
"zo"= zokni
"hásszi" = virág

Igazándiból mára már nem is tudom aktualizálni a listát, mivel amióta pár hete ezt leírtam, azóta már szinte mindent mond a saját szavaival, csak győzzem megérteni, hogy mikor mire gondol. Olyan logikával fűzi egymáshoz a dolgokat, hogy be kell valljam néha lemaradok és csak utólag esik le, hogy mire gondolt. Akkor mindig megdöbbenek, hogy milyen okos ez a gyerek!!! :D

 Ha megkérdezem, hogy hogy hívnak, magára mutat és mondja, hogy:
"Tiiiti"
Én kérdezem, hogy milyen Peti?
"Szissz/Fisz"
A hány éves vagy kérdésre meg mutatja az ujján és mondja, hogy:
"Eeee"
Hol laksz?
"Lnii"
Milyen utcában?
"Hon"

Mint írtam egyre összefüggőbben gondolkozik és utánoz minket.
Például amikor porszívózok fogja a vezetékét és mutatja a konnektort, hogy oda kell bedugnom. Mostanság már porszívózni is Ő akar, amit nagyon ügyesen csinál és igen csak zokon veszi, ha kiveszem a kezéből. Többnyire ilyenkor odaadom neki a porolót és mondom, hogy mit poroljon le és a maga módján ezeket végre is hajtja. Házias fiúcska lesz, ha így folytatja.
Jó ideje a mosógépet már nem csak ki, hanem be is segít pakolni. Sajnos az ajtaját is ki tudja nyitni... És a programállító gombot is folyton tekergeti. Hogy erre miért nem találnak ki valami gyerekzáras megoldást... Na mindegy, mosáskor én tekergetem a gombot, neki meg megmutatom, hogy melyiket kell megnyomni az indításhoz és azt Ő csinálhatja, amitől nagyon boldog.
Próbálom arra szoktatni, hogy a játékokat is elpakoljuk, ha már nem játszunk vele és ezt is szépen megcsinálja. Persze ilyenkor is jól megdicsérem, ha ügyesen megcsinálta a feladatot.
Amikor öltözök lelkesen passzítgatja a ruhadarabokat a megfelelő testrészemre, a hálóingemet meg elragadja és elviszi a helyére. Ha meg hajat szárítok tudja, hogy odaadom neki is a kis fésűjét és leülünk a földre egy párnára, közben az Ő haját is megfújkálom néha. Szóval, ha kimondom hogy hajszárítás, már hozza is a két párnát, amire leülünk.

Amivel azonban "küzdünk" az a pakolási mániája. A cipősszekrény, a konyhai szekrények, a fehérneműs fiókom mind ezen "ámokfutás" áldozatai. Többnyire visszapakolja, ha már kitombolta magát és nyomatékosan megkérem erre. De már nekem sincs energiám napjában 55x szépen újra rendezgetni őket. Pfff...
A másik nagy mániája a TV macerálása, nyomkodása. Hiába próbálom elterelni a figyelmét, vagy betenni a járókába, eddig minden hasztalannak bizonyult. Élvezi, hogy feszegeti a határokat. Azt hiszem rámfér, hogy ismét elolvassam a Suttogó fegyelmezésről szóló részét. :)
Persze apa még mindig nem igazán fegyelmezi. Illetve vagy vigyorogva, amit miért is venne komolyan a gyerek, vagy pedig totál kiakadva, ami meg már a másik véglet. Mondtam, hogy a kettő közé próbálja meg belőni a dolgokat. Sajnos én sem vagyok mindig eredményes, de próbálok következetes lenni.

Cuki kis "agyasságai" is vannak (nem is tudom kitől örökölte...):
Jópár hete fölfedezte az anyajegyét a hasikáján, ami már születése óta ott van. Mondja, hogy "kooo, kooo" azaz kosz, kosz. Hát olyan sírást rendezett, úgy kiakadt. Én meg magyaráztam, hogy az nem kosz, hanem anyajegy és anyának is és apának is van, nézd! Hát eleinte ez sem vigasztalta. Több napba beletellett mire feldolgozta. Én mondtam neki, hogy milyen szép az az anyajegy és anya szereti, meg is puszilgattam neki, így megbarátkozott vele. Olyan édes! :) (Régen valahol olvastam, hogy állítólag az anyajegyek egy előző élet béli sérülés jelei is lehetnek. Az is megfordult a fejembe, hogy talán ezek az emlékek törtek benne felszínre. Mondjuk én hiszek az ilyen spirituális dolgokban.)
Átmenetileg volt harisnyafóbiája is. Nem akarta hagyni, hogy ráadjuk a harisnyáját. Aztán rájöttem, hogy mi volt a gond. Némelyik harisnyának olyan a varrása belül, hogy bele tud akadni a baba lábujja és szerintem az okozott neki kellemetlenséget felhúzás közben. Miután felhívtam apa figyelmét is a dologra, azóta megszűnt ezen probléma.


Nagyon szeret rajzolni is. Sikerült olyan zsírkrétát vennem neki, ami tollszerűen ilyen műanyagban van. Nagyon szuper, így meg se tudja enni és nem is sértheti meg magát.
A könyveket is nagyon szereti, főleg az állatosokat.

Összegezve, annyira édes és csodálatos! Tudom, mindig erről áradozok, de most is csak azt mondhatom, hogy csodálatos dolog az anyaság! Persze vannak nehézségek, néha fárasztó és a dolgok optimális egyensúlyát sem könnyű megtalálni, de akkor is:
ANYÁNAK LENNI A LEGJOBB DOLOG A VILÁGON!!!