2014. szeptember 11., csütörtök

Édes kis szövegládám

     Elszaladt az egész nyár az utolsó bejegyzésem óta és annyi minden történt. Sokat tudnék mesélni Petikéről és magunkról is, de ezt a bejegyzést most főként Ő neki szentelem.
Eddig is szédületes tempót mutatott a fejlődése, de az utóbbi időben ez még feltűnőbb lett. A legnagyobb változás az, hogy folyamatosan, tisztán és választékosan beszél. Mindent mond, hosszú 5 szavas mondatokat fűz és olyan kifejezéseket használ, valamint olyan beszólásai vannak, hogy az agyamat eldobom... Mesélek pár példát:

Nagyon cuki, amikor egy gondolatmenete végére odatűzi a "szerintem, biztosan, gondolom" szavakat.
"Most nem jön a helikopter, szerintem."

Múltkor felvette a cipőmet és a következő beszélgetés zajlott közöttünk:
- Petike, nem kicsi Neked az a cipő?
- Nem kicsi!
- Persze, hiszen az az én cipőm. Inkább nagy Rád, de nagyon csini vagy benne.
- A turiban vettem! (Mondta, miközben egy széles mosollyal rám nézett.)
Hogy ezt honnan vette? Pedig nem ott vettem, de biztos hallotta amikor a mamákkal ilyesmiről beszéltünk. Sokszor olyan dolgokat mond, amit nem is sejtek, hogy tud.

Múltkor a Penny előtt mentünk, mire Ő oda mutatott és azt mondta:
"Gyűjtse a pontokat!"
Pedig nem nézi sokat a TV-t, és talán ha egyszer látta azt a reklámot...

Kis keresztfiamat is sokat emlegeti. Tudja, hogy amit kinő ruhákat azt a Levi babának adjuk.
Múltkor magához méregette az egyik ruhácskáját és azt mondta:
"Levi babának jó lesz!"

Amikor a fotóalbumot nézegetjük szoktam Neki mesélni, hogy mielőtt megszületett a pocakomban lakott. Múltkor nagy bőszen nézegetett a hasát és a következőket mondta:
"Fáj a pocakom. Benne van a kisbaba."

Mókás félrehallásai is vannak.
Múltkor a Furján vezetéknév helyett Fúrógépet mondott. Anya meg "papucsjó"-t, vagy "papucsfinom"-ot ivott, azaz cappuccinót. Azán van az a dal, hogy "Dugó, fadugó, bing-beng.....". Na ennek a végén a parafadugó helyett "apafadugót" énekel. Sőt azóta az apjának is sokszor azt mondja, hogy "apafadugó". :D

Be kell valljam csúnyán beszélni is tud és ezt a "legtökéletesebben" időzíti.
Egyszer véletlenül a papától hallotta meg, hogy "kutya f...". Na azóta ezt előszeretettel használja. Próbáltam én finomítani, hogy kutya füle, meg kutya fája, de nem túl sok eredménnyel.
Ha valahol produkálni akarja magát akkor elkiáltja magát, hogy "Kutya faca..." és várja a hatást, ami többnyire kitörő röhögés, ami csak még jobban megerősíti abban, hogy ez poénos... :( A Peti szerint ez cuki, de én nem igazán örülök neki.
Nyaraláson egy idős pár barátkozott a Petikével, mire mondom neki, hogy köszönj szépen, erre Ő:
"Csóóóó, kutya faca."
Aztán múltkor amikor orvosnál voltam, a váróban angyalian viselkedett. Ott volt egy másik kislány aki meg nagyon is eleven volt. A váróban csak gyűltek az emberek, én pedig egyre büszkébb voltam, hogy milyen szépen viselkedik az én kisfiam. Aztán amikor már jó sokan voltak, rázendített a "kutya faca" szövegre... :D Ért az időzítéshez, az már biztos.
Múltkor anyu összefutott Petikét sétáltatva a régi szomszédokkal, hát Petikém ott is bemutatta a tudományát.
A papa meg betanította Neki, hogy a "Gyöngyi mama (nagymamám) tanította!" Szóval, van hogy ezt is mondja, ha megkérdezi valaki tőle hogy ezt meg hol tanultad.

A papa meg jó múltkor már direkt tanította Neki az általam "szőrös cicára" finomított kifejezést. Hát ezután már megkértem a papát, hogy inkább másra tanítsa. És bizony, a gyerek már jobban tud oroszul, mint én. Több szót is megtanult a papától, aki perfekt beszéli a nyelvet. Ez már nekem is tetszik! :)

Petikém nagyon szépen mondja a verseket (bár olykor hadarva és összemosva), és nagyon édesen énekel is. Múltkor, amikor furulyáztam Neki, elkérte, hogy Ő is kipróbálja. Miközben fújta, csücsöri szájjal elkezdte énekelni a Boci, boci tarkát... :D Azt gondolta, hogy így működik a furulya.
A rövidebb meséket is tudja. Ezeket felváltva szoktuk mondani, hogy egy kicsit mondok én, aztán pedig Ő.

    Szóval nagyon cuki és aranyos kiskölyök, de borzasztóan eleven is. A lakást egyfolytában amortizálja és egyfolytában a veszélyes dolgokat keresi... Elrontotta a mosógép tekerő kapcsolóját csapkodja az ajtaját, rugdossa a zuhanykabin alját, a szekrényeket, az egyik csúszkás ajtótban már valamit el is rontott a sok rugdosással. Veri az ablaküveget, a konnektorokat, a vezetékeket és a főzőlapot rendezné. Néha nagyon nehéz Vele! Ezekhez még hozzájön az, hogy már egyre kevesebbet alszik.
Igazándiból azóta nagyon nehéz, amióta szét kellett szednem a járókát mert kimászott/kiesett belőle. Addig ha nem fogadott szót oda tettem be büntetésbe. A kiságyából is ki kellett szednem néhány rácsot, hogy szabadon tudjon közlekedni, nehogy onnan is kiessen. Azóta az altatások is eléggé körülményesek. Eddig csak leraktam, otthagytam, kicsit szöszmörgött és elaludt. Azóta kimászkál, apa simogassa, én simogassam, de inkább olvasni akar, stb... A szuperdada sokszor visszavivős módszere elég jó. Először bolt, hogy 50 percen keresztül hordtam vissza az ágyba, most már általában tizenötször való visszavivés is elég.
Szóval a fegyelmezés a nehéz. Próbáltam szép szóval, bünti szőnyeget bevezetve, kiabálva és a kezére csapva is, pfff, nehéz dolog... De kérdem én, mit csináljak, amikor a működő porszívó vezetékét tekergeti sokszori figyelmeztetés után is? Múltkor lendületből harapott rá a vezetékére... Azt hittem menten rosszul leszek, kapott is egy pofont. Nagyon szégyellem, de olykor totál tehetetlennek érzem magam. A nagy okos könyvek leírják az alternatív nevelési módszereket, nem olyan egyszerű ezt mindig kivitelezni.
   Próbálom többet kivinni, hogy ott tombolja ki magát, de eddig nem igazán látok változást. Persze apa most is csak olyan nem komolyan vehető módon fegyelmezi. Minap is épp megyek ki a konyhába a gyerek meg odatolt székkel a tűzhelyet matatja, miközben az apja figyeli... Váááá!!! Ilyenkor ki tud belőlem törni a hárpia, vagy mondjam inkább úgy, hogy az anya-banya. Hát mondom mit csinál a gyerek? Mire mondja, hogy a gyerekzár miatt úgysem tudja bekapcsolni, a széket meg amúgy is odatolja. És mondom, ha főzök és akkor nyúl oda, akkor mi lesz? Erre azt mondja, hogy majd megtanulja... Egy csomó ideje már amúgy is kizárólag a hátsó főzőlapokon főzök, pontosan az elővigyázatosság miatt.

   Jelenleg a Peti ott tart, hogy nem lesz több gyerekünk, mert ez az egy is teljesen lefárasztja. Mostanában, hogy annyira nehéz olykor én is azt mondom, hogy várjunk még egy kicsit a másodikkal. Pedig eddig teljesen be voltam indulva, hogy már szülném a következőt.
Hát gyerekkel állandó változás az élet, azt hiszem meg kell tanulnunk alkalmazkodni az aktuális feladatokhoz és a lehetőségeinkhez mérten felnőni hozzájuk.
Mondjuk anyu azt mondta hogy se a tesóm se én nem közelítettük meg a Petikét elevenség terén, de a két fiút felnevet nagymamám is ezt mondta. Nem baj, majd nagy korában is erőteljes személyiség lesz. Azt hiszem ez a mai világban egyáltalán nem lesz hátrány.

Azt még zárásként elmesélem, hogy egyre jobban ragaszkodik az apjához. Apa persze hagyja magát ugráltatni.
Petike oda megy az apjához, és azt mondja "kiszállsz" azaz kelj fel! "Odaaa menjünk!" Ez többnyire vagy a fürdőszobai szekrényen a parfümök és piperedolgok buherálását jelenti, vagy pedig a régen pelenkázónak használt szekrényen lévő könyvek szanaszét pakolását. Ez afféle rendszeres apa-fia programjuk. Múltkor mikor hazaértem táncból kisminkelte a hintalovát. Még jó, hogy az apa vigyáz Rá!
Na, mindegy. Akkor szép az élet, ha zajlik és én úgy imádom Őket ahogy vannak!

A fenti sorokat már kicsit régebben írtam, azóta eljárunk olykor a Családi Napközibe. Majd mesélek erről is, egyelőre a beszoktatásnál tartunk.

Végezetül néhány fotó:

A fiúk névnapján



Nyálas napszemcsis



A kis rendőr



Szökőkútban fürdős



Peti 40. szülinapján



Pózolós