Mosható pelus tapasztalatok

Már régóta terveztem ezt a bejegyzést, de valahogy mindig elmaradt. Mivel azonban többen érdeklődtek tőlem mosható pelus ügyben, így leírom a tapasztalataimat.
Mielőtt Petikém megszületett igyekeztem alaposan utána járni ennek a dolognak, azonban minden egyes oldalon olyan mosható pelusos szakszavakkal (legalábbis számomra) dobálóztak az anyukák, hogy alig győztem megérteni, hogy most mi is van valójában. Mert ugye mosható pelusokból is sokféle van.
Alapból elmondhatjuk, hogy a régi textil pelenka a múlté, tehát a mosható pelenkák alatt egy ennél sokkal modernebb dolgot kell érteni. Ezek olyasmi kinézetű pelusok, mint az eldobhatók. Van amibe alapból bele van téve a nedvszívó betét (ez is ruhaanyagból van), és van amelyik kivehető (ez a könnyebb szárítás miatt jobb). Ezek a nedvszívó pelusbetétek többféle anyagból is készülhetnek és akár több is helyezhető belőle a pelusba. Nekem idáig sikerült magam beleásni a dologba.
A szülés előtt beszereztem 7 db mosható pelust és 20 db bele való betétet. A Vaterán van egy eladó aki teljesen újat árul, de sokkal olcsóbban, mint amennyiért máshol kapható.

Szóval miután Petike megszületett, akkor még az általunk rendelt pelusok túl nagynak bizonyultak rá. (Ja, azt nem írtam, hogy a mosható pelusokból van fix és állítható méretű, mi ez utóbbit rendeltük). Az állítható méret ellenére az elején nagyok voltak Petikére. Aztán amikor pár hónaposan jók lettek, akkor nagy örömmel használtuk ezeket a pelenkákat. Gyönyörű színűek, és kifejezetten könnyen tisztíthatóak voltak. Mivel nem volt belőle teljes készletünk, kb. 20 db-ot ajánlanak, így csak félig használtuk ezeket, de nagyon nagy megelégedéssel.

 

Aztán ahogy egyre többet kezdett mocorogni a kis drága, sajnos ezek a bele tehető pelusbetétek kezdtek elmozdulni a helyükről és sajnos emiatt a széleken többször átáztunk.
Próbálkoztunk egy darabig, de aztán eladtam a mosható pelusainkat és szégyen ide vagy oda, áttértünk az eldobható pelenkákra.

Az eldobható pelenkáknál a legelején szintén az volt a gondunk, hogy eláztunk, de többnyire derék részen. Keskeny volt Petikém dereka és többször kifolyt ezen a részen a tartalom. Végül a Libero pelus volt olyan, aminek a hátulja rugalmasan volt megcsinálva és nekünk ez vált be. Rendkívül nagy nedvszívó képességgel rendelkezik, anélkül, hogy bármi kifolyna. Sokan a Pampers-re esküsznek, de számunkra az már túlzottan nedvszívó volt. Ezt úgy értem, hogy ha bekakilt a gyerek sokszor szinte úgy kellett letépni a popójáról, mert ráragadt a pelus.
Szóval jó darabig Liberot használtunk. Aztán később rátaláltam a Rossmann saját márkás, Babydream, öko pelusára és most ezt használjuk. Árban a Liberohoz közelít, de legalább kevésbé terheli a környezetet. Ennyit megér a dolog, ha már a "világot nem sikerült megmentenem".

Így visszagondolva, talán ki kellett volna próbálnom többféle mosható pelust és még jobban el kellett volna mélyednem a témában, akkor talán sikerrel jártunk volna. Azt hiszem a következő babánál újra megfogunk próbálkozni ezzel.
Minden esetre talán a legegyszerűbb, ha minél hamarabb szobatiszta lesz a gyerek. Nem mondhatnám, hogy mi annyira haladunk a biliztetéssel, mondjuk próbálom nem is erőltetni a dolgot, azonban van ismerősünk, akinek már másfél évesen teljesen szobatiszta volt a gyermeke.

Hát hirtelen ennyit tudtam írni erről a témáról. Ha valakinek még van kérdése keressen nyugodtan.
Esetleg kezdő anyukák szeretnétek, ha írnék a pelenkázás és fürdetés "technikai kivitelezéséről"? Csak azért kérdezem, mert emlékszem, hogy milyen borzasztó volt, amikor ott álltam a gyerekkel a kezembe, akit még megfogni is alig mertem. A fürdetés közbeni megfordítást Youtube videóról elemeztem és a játék babámon gyakoroltam be, amíg Petike aludt... :D :D :D Micsoda idők voltak... Ahhoz képest ma már minden olyan természetes és szinte magától megy! :)

Petike és a hintaló

Amikor karácsonykor először találkozott a hintalóval kétségbeesetten sírt, oly annyira, hogy el is kellett vinnünk a lovacskát a közelből. Aztán néhány nap elteltével egészen más lett a helyzet:

A mi Karácsonyunk

Elteltek hát a karácsonyi ünnepek. Minden nagyon szép volt, de azért az idén sem tökéletes.
Mint már meséltem hajlamos vagyok kicsit rágörcsölni a karácsonyra és
bármennyire igyekeztem elengedni az elvárásaimat, ez az idén sem alakult másként. Szépen elterveztem előre mindent, hogy még véletlenül se legyen kapkodás. A gondosan összeállított menetrendemet hamar keresztbe húzta az, hogy az én kis Petikém náthás lett, ami eléggé megviselte az első napokban. Hát még engem a hőmérőzéssel, orrsprayzéssel és orszívással való küzdelem. Pedig mindenen játékán végigjátszottuk a procedúrát, eredménytelenül és a tanácsok ellenére arra sem tudtam rávenni, hogy magának csinálja. Na, de Petinek hála be tudtam hozni a menetrendemhez képest történt elmaradást. Vasárnap megsütöttem háromféle sütit, sajtosrudat, kókuszkockát és a nagy kedvencemet a barack sütit. Petike elég jól viselte a sütögetésemet, azt leszámítva, hogy szanaszét pakolta a konyhát. Úgy nézett ki, mintha bomba csapott volna be. A végén már a kipakolt konyhaszekrénybe is bemászott. A sütik végül elkészültek és finomak lettek. Ezt azért haladásnak könyvelhetem el a tavalyi évhez képest, hiszen akkor elégettem a gyümölcstortát, mert ha akkor sírt az én kis 1 hónaposom akkor bizony azonnal fejvesztve rohantam hozzá.
Előre átgondoltam, hogy mit kell vásárolni, listát írtam, hogy nehogy valami hiányozzon az ünnepek alatt. Az el kell mondjam, hogy rendszerint a gondosan megírt bevásárlólistámat itthon szoktam felejteni... Most azonban magammal vittem, de minden gondosságom ellenére, azért volt ami mégis hiányzott, de némi kreativitással meg tudtam oldani.
23-án éjszaka feldíszítettük a karácsonyfát, hogy meglepetés legyen másnap reggel. Azt hittem majd nagyon rá fog csodálkozni. Ezzel szemben kicsit megnézte, mondtam, hogy ez a karácsonyfa. Mire Ő "Kááá, kááá" (így nevezte el a karácsonyfát) és ezzel el is volt intézve. :)
24-én megfőztem az esti menüt. Marhahúslevest, paradicsommártást, gombamártást, barackos csirkemellet burgonyapürével és töltött csirkecombot petrezselymes rizzsel.
Azt szerettem volna, ha este összejön az egész család, de sajnos csak anyukám és Gyöngyi mamám tudtak eljönni. Magdi mama és Laci papa lebetegedtek, így sajnos ők nem tudtak eljönni... :(
Azért így is jó volt. A kajákkal elkészültem, de magamat összekészíteni már kevés időm maradt. Az ajándékokat azonban idén már jó előre beszereztem és be is csomagoltam.

Családi szokásunk szerint előbb megvacsoráztunk, aztán jött az ajándékozás. Gyerekként ki nem állhattam ezt, mert már alig vártam, hogy megegyük a vacsit és menjünk gyorsan ajándékot keresni.
Szóval aztán jött az ajándékozás, amiből igyekeztünk nem akkora ügyet csinálni, hiszen nem az az ünnep lényege. Petikém Gyöngyi mamától egy mesés hintalovat kapott. Annyira élethű, ha az egyik fülét megnyomjuk vágtázó hangot hallat, a másikat megnyomva "nyihaházik". Be kell valljam ennek az ajándéknak én jobban örültem, mint a gyerek! :D Főleg az elején, mert amikor meglátta vigasztalhatatlanul sírni kezdett. El is kellett tüntetnünk a közelből. Aztán másnap már megbarátkozott vele. Mára már teljesen "jó barátok". Simogatja, puszilgatja, ad neki "kukót", cumit. Lovagolni is már teljesen profin tud rajta amit én teljes elkapási készenlétben hagyok. Néha már túl is vagánykodja a dolgot. Legutóbb például a járóka közelében lovacskázott, majd pedig először az egyik, majd a másik kezével is átkapaszkodott a járókára és áthúzta magát. Nem semmi mutatvány volt.
Tőlünk egy szép állatos könyvet kapott, Vera mamitól meg egy teljesen élethű játékkutyust.
Másnap Ila mamám jött hozzánk látogatóba, neki is nagyon örültünk. Sajnos elég korai busszal hazament, de így is olyan jó, hogy itt volt. Petikém egy édes plüss, állatfigurás gyerekpárnát kapott tőle. Ilyen még nem volt neki és azóta is nagy örömmel hurcolássza. Miután a mamám elment pihentünk kicsit, már amennyire a Petike engedte. :D Este meg bementünk a városba a Peti mosthatesójáékkal (nem szeretem ezt a szót, mert olyan csúnyán hangzik, de jobbat még nem találtak rá, hiszen a Lackó apukája és Peti anyukája házasok, szóval vérszerint nem tesók) Lackóékkal forraltborozni, utána meg jöttünk haza hozzánk. Tőlük is sok gyönyörű ajándékot kaptunk és nagyon jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Közben én Petikét lefürdettem és letettem aludni.
(Lehet, hogy más elítéli, hogy nem veszem annyira fafejű módon ezt a dolgot, de engem és úgy tűnik Petikét sem zavarja, hogy vendégek ittléte alatt fürdetem. Szenteste például a dédi és a nagyi nézte meg, hogy hogy locsizik ez a nagyfiú. Utána evett és szépen elaludt. Mi meg felhőtlenül tudtunk beszélgetni mindenkivel. Nálunk tényleg nem illetlenség fürdetésig maradni!!! Örülünk a vendégeknek! A Petikét ez cseppet sem zökkenti ki a napi rutinjából.)
Karácsony második napján Petinek dolgoznia kellett, pedig át akartunk menni a Magdi mamáékhoz. Aztán úgy volt, hogy akkor megyünk a Petikével ketten, de akkor meg megeredt az eső, így végül a mamáék jöttek át. És hát nagy dolog történt... Kimondta Petikém az első szavát szépen és tisztán!!! És mi volt az? Hát persze hogy a PAPA!!! Mikor úgy volt, hogy mi megyünk, mondtam, hogy mindjárt öltözünk és megyünk a mamához és a papához. Erre az ajtó felé nézett és mutatott és azt mondta: Papa. Aztán utána egyre csak ismételgette, amíg meg nem érkeztek. Szerencsére addigra már gyógyulgattnak, de azért még nem voltak teljesen jól. Petike egy gyerekeknek való zenélő fényképezőgépet és egy bilit kapott tőlük.A bilin felöltöztetve szépen elüldögél, de amint levetkőztetem fejvesztve menekül. Hát majd erre is megérik.
Karácsony óta már a "mama" szót is zsépen mondja Petikém, amúgy meg egy csomó más dolgot is mond, csak még a maga módján. Erről majd más alkalommal mesélek.

Annyit viszont még megemlítenék, hogy szilveszterkor megvolt Petike első mamáéknál alvós éjszakája, amit ezúton is nagyon köszönünk. Mivel a táncos programjaim elég későig elhúzódtak, így ez tűnt a legalkalmasabb megoldásnak. Másnap, amikor érte mentünk elképzeltem, hogy majd milyen boldogan szalad felénk, ehhez képest ránk se hederített. Tehát jól érezte magát és nem hiányolt minket. Örülök, hogy ilyen jól alakult minden.

Petike és anyu

Szóval összességében szépen teltek az ünnepek. Így gyerekkel minden jóval mozgalmasabb, de sokkal szebb is. Régen ilyenkor a TV elé fekvős, ötven karácsonyi megnézős és közben süti pusztítós lazulás volt a program. Annak is megvolt a varázsa, de semmi pénzért nem cserélném el a mostanira, amikor már egy csöppség pörög folyamatosan és fáradhatatlanul körülöttem.
Ha vissza gondolok az anyuéknál töltött karácsonyokra egyiket sem gondoltam tökéletesnek, de ott is igazán szép volt. Főleg így visszagondolva, hogy már nincs együtt a család... :(
Az utolsó apuval töltött 2009-es karácsonyunk sokszor eszembe jut... :( Milyen jó lett volna, ha ismerhették volna egymást a Petikével! Néha csak utólag képes felfogni az ember, hogy milyen szerencsés egy adott pillanatban. Úgyhogy nagyon hálás vagyok az idei karácsonyért, hogy azért ha csupán részletekben is, de nagyjából együtt lehetett a család.