2014. május 23., péntek

1 és fél éves lett

     Tegnap másfél éves lett az én kis Petikém, itt az ideje, hogy meséljek Róla egy kicsit, hiszen az elmúlt pár hónap alatt is fantasztikus fejlődésen ment keresztül. Nem is tudom hol kezdjem...

  Már sokkal egyértelműbben beszélget, mint eddig. Mindent mond, de van aminek csak az elejét. Minden esetre én már kitűnően megértem. Sokszor megdöbbenek a hihetetlen észjárásán. Folytatja a dalokat, mondókákat. Az a legviccesebb, hogy ha én elfelejtem egy versike folytatását, akkor Ő kisegít, mint egy kis súgó. Már vagy 2 hónapja simán elszámol tízig. Bár olykor "táncosan" számol: "egy-két-há-négy". Már van, hogy összefűzi a szavakat, például nagyon szépen mondja, hogy: "Apaaaa, gyereeeee!" Lényegében sok mindent már szép tisztán mond, de itt egy kis ízelítő Petike különleges szavaiból:
"sifü" = seprü
"lapo" = lapát
"sapo" = sapka
"önnka", vagy "ökann" = öntözőkanna
"gilicsu" = bili

A következő mókás párbeszéd gyakran lezajlik köztünk:
- Hogy hívnak?
- Titi.
- Mondd, hogy Petike!
- Pepe.
- Ki a Pepe?
- Titi. (ahelyett, hogy magára mutatna)

  Nagy mániája a bim-bam, azaz a harang, de ezt használja a templomra és a keresztre is. Minden délben meg kell vele hallgatni a déli harangszót a TV-ben, vagy a városban. Amikor a TV-ben nézük, akkor szépen sorolja, hogy mi látható a képen (jogar, korona, Hősök tere...). Amikor autózunk, akkor is egyfolytában "bim-bam"-ozik és mutogatnom kell neki útközben a templomokat. Hát nem tudom mi lesz ez a gyerek... :D
   Mondjuk az is meglátszik rajta, hogy kertészkedünk. A minap is olyan hisztit vágott le a kis kapáért, hogy ő már most bizony kapálni akar. Csak úgy vihogtunk rajta a Petivel, rendesen beleremegett, csak hogy az akaratát nyomatékosítsa. Mondtuk is, hogy a mama ezt biztosan nagyra értékelné a hegyen! :)
   S ha már témánál vagyunk, a hiszti. Hát a kis skorpió akarat egyre inkább bontakozik. Bár talán nem is a skorpióság, csak egyszerűen olyan akaratos (mint talán én?). Hát igen én is nehezen viselem, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzeltem és ezzel bizony a kis Petikém sincs másképp. Nagy hisztiket tud csapni és igen csak próbálja feszegetni a határokat. Én már az elején megmondtam neki és éreztettem vele, hogy nálam hisztivel semmit nem ér el. Ezt többnyire be is látja, csak olykor próbálkozik meg vele. Na de ahol tudja, hogy hatásos például apánál, vagy a mamáéknál, ott rendesen él vele. Mondtam is, hogy most fogják kicsit keményebben, mert még a végén a fejükre nő ez a kis kópé.

     Petikém mozgékonysága is határtalan. Mindenre fel, rá és belemászik. Múltkor nem volt elég, hogy a hintalován térdelésben lovagolt, de utána ezt állva is megtette, engem meg az infarktus kerülgetett (és gyorsan rendre utasítottam). De látnotok kéne a kis pofiját, amikor valamit sikerül megcsinálnia és nagy büszkén nézeget ránk, hogy mit szólunk hozzá. A táncomat is egyre inkább leutánozza. Csinálja a karhullámokat, a minap meg hogy felhívja magára a figyelmemet bedobott egy táncos pózt gyönyörű kéztartással. Jól elleste az előző órán, én meg csak ámultam és bámultam. :) Ja és hát a "Joe-Joe" a kedvenc száma, azaz a Papa Joe. Nemrégiben készítettem erre egy szamba-hastánc fúziót és hát azóta is ezt akarja hallgatni naponta, vagy 20x.
Amikor gyalogosan közlekedik, akkor is nehéz lépést tartani vele. Erről eszembe jut a húsvéti ajándéka. Kapott egy ilyen kis zenélős tologatós és lábbal is tekerhető biciklit. Mindig láttam a városba, ahogy a szülők szépen tologatják ezekben a gyerekeket és mivel mindenki biciklit akart venni neki, így hát egy ilyen mellett döntöttünk. Nagyon tetszett neki, de még szerencse hogy csak az utcában tettük meg vele az első sétánkat, mert csupán az utca közepéig maradt el rajta. Utána felállt, majd ki akart szállni és a nagy árok fele vette az irányt, hogy ő most éppen oda akar belegyalogolni, meg minden más "nemszabad-dolog" érdekelte. Szóval csodálva nézem, hogy egyes gyerekek milyen szépen elvannak az ilyen biciklin, de hát az én kis Petikém nem tartozik közéjük.
 
   Na azt nem meséltem még, hogy (az apjához hasonlóan) imádja hallani a saját hangját. Nagyon cuki, szinte egyfolytában szövegel. Ám de olyannyira hódol eme kedvtelésének, hogy akkorákat kiabál, ahogy a torkán kifér. Konkrétan visítozik és van, hogy beleremeg, illetve bele is vörösödik. Egyszerűen dobhártya szaggató. Szegény szomszédainkat is igazán sajnálom emiatt. Próbáltam azt, hogy figyelmen kívül hagyom, hátha magától leszokik róla, de nem vállt be. Aztán próbálkoztam utána szinte mindennel, de hatástalanul. Engem nem is zavarna, hogy próbálgatja a hangját, de ez már azért eléggé túlzás.
   Sokszor megemlegetem szegény apu mondását. Mindig azt mondta, hogy ha fiú unokája lesz, a akkor "hídrobbantó faszagyereket" nevel belőle. Hát ezt már sajnos nem érhette meg, de nevelni sem kell belőle, hiszen alapból az! Persze inkább ilyen legyen, mint olyan kis tehetetlenke aki csak ül és néz. Egyébként legutóbb, amikor a fotókat nézegettük, úgy tűnik teljesen megértette, hogy "van" egy másik papája is. Amikor megkérdezem, hogy hol van a Józsi papa? Akkor Ő azt feleli, hogy: "Fönn ég..." (s közben mutogat felfelé). Megbeszéltük, hogy "Jópapa" (ahogy Ő mondja) fenn van az égben a felhőkön az angyalkákkal és onnan figyel minket... :(

Más téma:
   Elkezdtünk próbálkozni a bilizéssel is egy ideje. Egyenlőre még nem jártunk sikerrel, de nem is akarom erőltetni, inkább csak barátkozunk vele. A papa letöltött neki egy mókás dalt a biliről (A bili, a bili, a bili csuda jó...), na azóta a bilire csak azt mondja, hogy "gilicsu" (azaz a bili csuda jó). Szépen ráül, de eleinte pelus nélkül nem akart, így a fő próbálkozást fürdetés elöttre szoktam időzíteni és eddig működik a dolog. Egyenlőre a bilibe nem hajlandó pisilni, hanem feláll és mellé sikerül többnyire. Nem szabad ilyenkor megszidni őket, így én is azt mondtam kedvesen Neki, hogy nincs semmi baj, legközelebb majd megpróbáljuk a bilibe. Hát mondjuk sorozatba mellé pisil, mintha csak direkt csinálná, utána meg mutatja nekem és mondja, hogy: "Seeee baj." Hát meg kell zabálni. :)

    Még azt el kell mesélnem, hogy nagy örömömre már kezd egy kicsit bújósabb lenni. Van hogy mondjuk a konyhában főzök és odajön, átöleli a lábamat, vagy csak úgy megpuszilgat. Na és itt jön pár vicces sztori. Kiskora óta szívesen megpuszilgatom a talpacskáit és közben azt szoktam mondani neki, hogy "Ááá, büdiláb-büdiláb". Erre múltkor Ő is oda akarat jönni megpuszilgatni a mi lábunkat, miközben nagy visongatva "ááá" hangot hallatott. Hát dőltünk a röhögéstől. A másik jópofa dolog, hogy Magdi mama néhány pelenkás alkalmával "megpürrögette" a kis combját. Erre aztán úgy rákapott, hogy pelenkázáskor mindig mutogatja a kis combiját és pürrrög, kikövetelve egy kis combpürrögést. Na a csúcs az volt, hogy múltkor ott ültünk a dédinél, ott volt anyu és a tesómék is. A Petike ott mászott a földön, amikor egyszer csak lehúzta a harisnyáját és elkezdett pürrögi, és sorba mutogatta, hogy ki pürrögje meg a combját. Hát totál kifeküdtünk tőle. :D

Na, most hirtelen ennyi jutott eszembe. Azért csatolok pár fotót is: