2014. április 9., szerda

Kertészkedünk

     Ahogy a márciusi napsugarak előbújtak, úgy tört bennem is a felszínre a kertészkedés iránti vágy. Persze már egész télen tervezgettem, hogy majd mit és hogyan kéne csinálni, de ekkor már semmi sem tarthatott vissza attól, hogy ásót és kapát ragadjak és március 2-án megrohamozzam a kertet.
Sajnos azonban elég hamar rá kellett ébrednem arra, hogy ez gyerekkel nem is lesz annyira egyszerű feladat. Az nem is lett volna akkora gond, hogy Petike és általa én is nyakig koszosak lettünk, de hogy a földet is mindenképp kóstolgatni akarta azzal teljesen kikészített. :D Egy pillanat alatt a szájába vette és az persze szétolvadt benne, így minden igyekezetem ellenére sem tudtam kiszedni. Éppen eme malőr után a prédikációm közepén tartottam, hogy a földet nem vesszük a szánkba, mert az nem ennivaló, bumm, megint evett egy kicsit. Áááááááá!!! Azt gyorsan leszűrtem, hogy a gyereknek kell egy gumicsizma és valami kis szerszám, ha azt akarom, hogy egyszerűbben menjenek a dolgok.
    Azóta már sokszor voltunk a kertben, mert hát engem ugyebár egy kis nehézség nem állíthat meg. Azt kell mondjam ezt is, mint minden mást meg kell tanulni a gyerekkel együtt kivitelezni.  Már csak az a vacak puszpáng sövény idegesít. A kinézete nagyon tetszik, de a múltkoriban utána olvastam és halálosan mérgező is mennyiségben is. Mellesleg még a macskák is szeretik ezért állandóan lepisilik. Mondtam a Petinek, hogy akármilyen szép is ki kell vágni, mert annyit nem ér az egész, hogy baj legyen belőle. Hát egyenlőre sajnos még nem akar beleegyezni... Pedig pont a terasznál van, ahol többet fogunk tartózkodni és mint tudjuk a gyerekeknél elég egy óvatlan pillanat. Remélem még meg tudom győzni és akkor ültetünk a helyére más nem mérgező, gyorsan növő örökzöld sövényt.
     Kertészi ambícióim kibontakozását némileg az is gátolja, hogy míg a Peti a fű és díszkert szerű kerteket kedveli, én inkább a romantikusan "dzsungeles" kertekért rajongok, ahol sok zöldség, virág, fűszer van kis helyen, tehát ahol minden hely ki van használva. Egyenlőre oldalt ástam fel egy-egy darabka részt és oda ültettem, így középen megmaradt Petinek a fű. :) Duggattam hagymát, vetettem salátát, retket, spenótot, sóskát, mángoldot, kaprot és cukorborsót, valamint epret is ültettem. Mindenből egy keveset, mivel nincs túl nagy helyem. Figyelembe vettem, hogy mely növények kedvelik egymás szomszédságát. Biokertet szeretnék, de az azért időt fog igénybe venni, hogy kialakuljon a megfelelő talaj meg összeálljon a körforgás. Most, hogy jobban elkezdtem utánaolvasni a dolognak egy csomó mindent más szemszögből látok és rengeteg érdekes összefüggésre ébredtem rá, többek között arra is, hogy az általam eddig csodált, rendezett kinézetű zöldségeskertek nem is annyira ideálisak.
     Ja, azért hű maradtam a balkonkertészkedéshez és vetettem egy ládába tépősalátát. A terasz felől eső ablakba raktam, gondoltam hogy kihasználom a terasz polikarbonát teteje által nyújtott üvegház szerű hatást. Várakozásaimmal ellentétben azonban a kerti földbe vetett saláta messze lepipálja a balkonládásat. Szeretek így kísérletezgetni. Amúgy egyáltalán nem értek a kertészkedéshez, de lelkesen próbálkozok és tanulgatok a témával kapcsolatban.
    Összességében minden gyönyörűen kikelt és növöget. Csodákat művel az emberrel egy kiskert. Nekem abszolút fóbiám volt a csúszó-mászóktól, azonban mostanra ez megváltozott. Igazán örülök a gilisztáknak a kertben és Petikének is lelkesen mutogatom. Kesztyűben már akár hozzá is érek. A meztelen csigákkal pedig felvettem a harcot, már simán rálépek a kisebbekre (egy időben még ennek a gondolatával is sírba lehetett volna kergetni) és hát különböző praktikákkal iktatom ki kertem ezen hívatlan vendégeit.
   A virágos kertem gyönyörűen pompázott (és itt sajnálom igazán, hogy a fotózása valahogy mindig elmaradt). Ahhoz persze, hogy továbbra is legyen benne aktuálisan nyíló virág még sok dolgom van.
Szóval nagyon élvezem az egészet. :)
  A napokban megérkezett a komposztáló ládám is, amit tegnap össze is szereltem. Már csak a bele való dolgok összerakása van hátra és indulhat a kertem talajjavítójának "gyártása". Ezt leszámítva is számos teendőm akad a kertben. Sok tervem van, de amit nem tudok az idén megvalósítani, hát akkor azt majd jövőre. Meg persze érdemes lesz többet fotóznom, hiszen így leírva nem annyira látványosa dolog.
A kis segítségemről azonban van néhány régebbi kép: