Salátázz velem!

Salátát termeszteni könnyű és igazán jó móka!
Nem vagyok tapasztalt kertész, inkább csak kíváncsi és szeretek kísérletezni! :)
Amikor néhány éve a 4. emeletre költöztünk albérletbe, hiányoltam, hogy nem lehet kiskertem, így jobb híján kertté változtattam az erkélyünket...
Bár jelenleg nincs beültetve, mivel az idén már nagyon készülök a költözésre, de a tapasztalataimat szívesen megosztom Veletek!
Sokszor szomorúan látom, hogy nincsenek kihasználva az erkélyek, pedig egy kis fantáziával bájos pihenő övezetté varázsolhatjuk őket, a városba csempészhetjük a természet egy darabkáját és nem utolsó sorban finomabbnál-finomabb falatokat termeszthetünk rajtuk.

Salátát termeszteni gyerekjáték és ha nincs erkélyed egy ablakpárkány is megfelel erre a célra. Finom vegyszermentes saláta........ és a fejlődését is nyomon követheted, amikor pedig leszeded rájössz, hogy semmi sem finomabb, mint az általad termesztett zöldség! :)

Hogy is csináljuk?
Először is kell egy balkonláda. Én kevert földet szoktam használni, virág földet keverek össze általam gyűjtött vakondtúrással (ez porhanyós és rovarmentes).
Az ültetéshez többféle saláta közül választhatunk, de a legegyszerűbb, leggyorsabb szerintem a tépő saláta. Ezt a vetés után már 6 héttel szedhetjük és ha csak a szélső leveleket tépjük le, akkor a közepe tovább fejlődik és újabb leveleket hoz.
A tépő salátából lehet több félét venni, van zöld és vöröses levelű. Ha ezt egy balkon ládán belül variáljuk nem csak finom, hanem egyben szemet gyönyörködtető látványt érhetünk el.
A saláta magokat általában 1 cm mélyre kell vetni, de a zacskón mindig találunk pontos utasítást.
Miután a magocskákat betakartuk földdel, meglocsoljuk. Ezután is folyamatosan figyeljünk, hogy ne száradjon ki a földje (különösen a meleg nyári napokon). Nyáron reggel, vagy este öntözzük! Érdemes olyan helyen termeszteni, ami nem forgalmas útra néz, mivel a levélzöldségekben jobban elraktározódnak a levegőben keringő káros anyagok.

Hmmm, kedvet is kaptam, hogy a költözés ellenére mégis vessek gyorsan egy kis salátát... Csinálok képet róla. Nekem most rucola saláta magom van itthon, ez is kitűnő, de íze erőteljesebb, mint a tépősalátáé, egy kicsit földimogyoróhoz hasonlítanám.

Nos hát, saláta elvetve:

Szerintem gyorsan ki fog kelni, mert jó meleg ilyenkor már a föld! :)

Van egy felajánlásom is:

A költözés miatt van néhány felesleges balkon ládám. Ha kedvet kaptatok az ültetéshez szívesen odaajándékozom Nektek! :)

Osszátok meg velem a sikereiteket (akár fotóval is) és közzétehetjük itt a blogon! 

Végül egy kis motiváció... 

Néhány kép az előző években termesztett salátáimról:

Ó, még annyit, hogy ha megtetszett a dolog és van helyed érdemes két hetente újabb adagot vetni, így folyamatosan lesz salátád (de mint írtam a tépő saláta közepe tovább fejlődik és új leveleket is hoz).

Jó kertészkedést kívánok Nektek! :)

Jól élünk?

Annyi gondolat van ezzel kapcsolatban a fejembe, csak győzzem formába önteni... :)
A következő elmélkedés az én gondolataimat fogja tartalmazni, nem kérem, hogy egyetérts velem! Mindnyájan mások vagyunk, máshogy látjuk dolgokat... Csupán gondolat ébresztőnek szánom ezen írást, hogy kicsit elmélkedj rajta Te hogy látod ezt...

Először is el kell mondanom, hogy én nagyon tisztelem a régi öregeket! Sok dologban példát vehetnénk róluk!!! Nem azt mondom, hogy éljünk úgy, mint ők, de ami az ő évszázadok alatt összegyűjtött tapasztalatuk volt nem kéne a sutba dobni... Annak a kornak is megvolt a maga szépsége és nehézsége.
A mai világban rengeteg lehetőségünk van! Míg régen valaki szegény családba született, az általában világ életében szegény is maradt, de manapság kemény munkával, akarattal és kitartással könnyebb feljebb jutni. (Van erre több példa is az ismeretségi körömben.)

Annak ellenére, hogy manapság sajnos sokan élnek nehéz körülmények között mégis szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy most élünk. Nagyanyáink háborúkat életek át, nagyapáink a fronton harcoltak... Eltudjuk képzelni ezt???  Szerintem sokszor bele sem gondolunk milyen szerencsések vagyunk, hogy nekünk nem kell ezt átélni, nem kell rettegnünk!!! Csodálatos, hogy a vallásunkat is szabadon gyakorolhatjuk! Sok helyen nem ilyen szerencsések, főleg régen nem voltak azok, amikor nem egyszer fegyverrel térítettek...
Személy szerint én annak is örülök, hogy most már nem égetnek meg boszorkányságért (több ismerősöm szerint is mágián végeztem volna), szabadon tanulhatsz, szerezhetsz ismereteket bármiről (akár például általam annyira kedvelt gyógynövényekről is).

Azt gondolom, hogy a lehetőségek előttünk hevernek! Vajon tudunk-e megfelelően élni velük?
Sajnos sok minden segítségével, többek között a médiával is nem feltétlenül a megfelelő irányba terelnek minket! A baj, hogy ezt sokan észre sem veszik. Egy könnyen manipulálható, nem gondolkodó tömeget akarnak belőlünk csinálni!

Borzasztó, hogy a tinik többsége számára a celebek a példák! Azt látják, hogy ha úgy viselkednek, mint ők, akkor menők lesznek. Annyira mások akarnak lenni, hogy ettől egyformák. Menj csak be a városba szombat este. A legtöbb lány Barbi baba akar lenni, csinibbnél csinibb rucikban és a fiúk meg egyre inkább kigyúrt Superman-ek. Végül is Barbi baba és Superman összeillik...
A baj, hogy a belső értékek hiányoznak!!! Szomorú hogy sokaknak az a szórakozás hétvégente, hogy "elmegyünk és jól berúgunk"! Szerintem ennél árnyaltabban is lehet jól érezni magunkat!
Persze nem a mai fiatalokat akarom bántani, sok csodás ember van köztük is és nem csak az ő hibájuk, hogy ott tart a dolog ahol!
Szomorú, hogy a család már nem tud olyan egységet képezni mint régen. Ha egy gyermeknek nincsenek meg a megfelelő alapjai hogyan is tudjon szárnyalni. A társadalom több szintjén van a probléma...

Te egyébként igazán Te vagy??? Egyáltalán tudod, hogy ki vagy igazán? Vagy már annyira rád ragadtak a mindennapi szerepek, hogy talán le se tudod fejteni magadról a sok burkot, hogy megtaláld legbensőbb valódat?  Te hogy élnél, mit tennél, ha nem kellene másoknak megfelelned? Mik az igazán fontos dolgok a számodra? Mit tartasz igazi értéknek?

Valódi önmagunk megtalálása, elfogadása és felvállalása nem kis munka, de egy nagy kaland is egyben! Merj önmagad lenni, mert senki sem olyan csodálatos és egyedi, mint Te vagy!
Merj különbözni, merj más lenni! S ugyanakkor csodáld meg mások egyediségét! :)

Összegezve, szerencsésnek érzem magam, hogy ma élhetek, mert rengeteg lehetőség van előttem és választhatok. Te is választhatsz!
Azt hiszem meg kell találnunk az életben a valóban fontos dolgokat és ezáltal sok mindent leegyszerűsíthetünk. Csak el kell távolítanunk a felesleges mázat. Csodálatos lenne, ha a régi öregektől is átvennénk az igazi értékeket, milyen jó volna (hogy csak egy dolgot említsek) ha például újra hitele lenne az adott szónak... S a mai világunkból érdemes lenne kihasználni azokat a dolgokat, amik valóban hasznosak és kihagyni azokat, amik nem azok...

Ne gondoljuk, hogy ha mi magunk változunk az kevés! Ha a körülötted lévő dolgokat nem tudod megváltoztatni, magadat és a hozzáállásodat még megváltoztathatod. Magadon keresztül sok változást idézhetsz elő! Egy szál gyertya is fényt ad a sötétben! S ha több gyertya együtt világít!
Gyújtsd hát Te is lángra a fényedet! Világítsunk együtt ebben az olykor sötétnek tűnő világban! :)

Még órákig tudnám fejtegetni ezt a témát...
Túl szétszórt és álmodozó ez az írás? Kérlek nézd el nekem, hiszen egy álmodozó Halak vagyok!
Én már megkezdtem az utazást önmagamhoz, jó utat kívánok Neked is!

15.hét

Hát itt tartunk most. :) A rosszullétek (nem csak reggel voltak, de szerencsére egyszer sem hánytam) mára már teljesen elmúltak. Jól vagyok, bár délutánonként szükségem van 1 óra szundikálásra, hogy bírjam estig a kiképzést. Hálás vagyok, hogy ezt megtehetem. Szóval az alvás igényem megnövekedett és érzékenyebb is vagyok, mint amúgy (pedig eddig is hiper-szuper érzékeny voltam).

A múlt heti tanácsadáson szívhang hallgatóval hallgattuk meg a picit, de csak rövid ideig, mert egyfolytában elmocorgott, igazán elemében volt. Biztos azt gondolta ezek meg mit hallgatóznak itt! :D Átestem a genetikai vérvételen (itt szűrik a genetikai rendellenességeket), izgulok kicsit miatta, remélem minden rendben lesz!
A kötelező fogorvosi vizsgálatra is elmentem és hát meglett az első tömött fogam. :( Eddig se lyukas, se tömött nem volt. Remélem nem is lesz több, mivel szedem a szükséges vitaminokat.

12. hét

A 12. heti ultrahangra a Peti is elkísért és mindkettőnk számára nagyon nagy élmény volt!
Láttuk ahogy mocorog. Az egyik kis kezét az arcához emelte, mintha csak integetni akart volna nekünk. :)
A doki most is nagyon rendes volt, végig kedvesen magyarázott mindent, hogy mit nézünk.
Nekem a bordái, a kis gerince, meg a koponyája volt a legérdekesebb. Minden mérete, jó volt, az orvos mindent rendben talált. :)
Olyan jó volt így hosszabb ideig nézegetni... :)
A Peti mondta, hogy még szerencse, hogy csak rövid ideig hallgattuk a szívhangot, mert akkor majdnem elérzékenyült... :) Csodálatos élmény ez az egész!

Így a 12. hetet betöltve már én is kicsit nyugodtabb voltam.
Innen már bátrabban mertük újságolni a hírt. Mindenki örömmel fogadta.

Itt szeretném megragadni az alkalmat és hálás köszönetemet küldeni Letenyére Jutkának a sok finom cseresznyéért, valamint a Réka anyukájának a finom retekért (mamájának a tojásért)! Valamint a Fata Mariska néninek a fagyasztott ribizliért (eleinte állandóan ezt kívántam). Köszönöm Magdi néninek (Peti édesanyjának) a sok finom falatot és az epret, meg a mamámnak a finom leveseket, sóska főzeléket, és végül, de nem utolsósorban anyunak a pizzát (istenien süti).

9. hét

Várakozással teli szívvel érkeztem a 9. heti vizsgálatokra. A váróban a kismamák inkább álmosnak tűntek, mint vidámnak... Elgondolkodtam, hogy vajon majd én is ilyen leszek? Egyelőre csak repkedni tudtam az örömtől, főleg hogy elkészült az első sztárfotó! :D
Hát nem édes?

Látni kellett volna, hogy a büszke apuka milyen boldogan nézegette a képet! :) Többször is elkérte, hogy újra láthassa... Büszkén újságolta a hírt annak ellenére, hogy megbeszéltük, hogy a 12. hétig csak néhány embernek mondjuk el. Persze ez a néhány ember is elmondta néhánynak, szóval mire a 12. héthez értünk addigra már a fél város tudta...  Hát igen, kis városban ez gyorsan megy... :)

Behangolódás

A csodálatos hír feldolgozására és az új élethelyzetre való behangolódásra azért szükségünk volt 1 hétre.

Egyfolytában az internetet és a terhes könyveket bújtam, mindent tudni akartam. Az elején valahogy az volt bennem, hogy szinte moccanni se mertem volna, nehogy kipottyanjon a baba (persze tudom, hogy nem megy ez olyan könnyen, na de azért mégis).
A Peti aggódni kezdett, hogy vajon elkészülünk-e időben a lakással... Persze az anyukája és én is mondtuk, hogy el kell hogy készüljön, s nem kis terhet nyomtunk így szegényre!
Ettől kicsit ingerültebb volt. Szóval volt egy jó zizis hetünk...

Aztán a végére megbeszéltünk, hogy talán elkészül a lakás, de ha mégsem akkor sincs semmi gond, legfeljebb átmegyünk pár hónapra egy jobb albérletbe, mert ez a mostani nem annyira lenne ideális egy kisbaba számára. Ennek ellenére azért azon vagyunk, hogy időben kész legyen.

Mára már a kismama könyveket is kevesebbet bújom, mivel rájöttem, hogy mindegyik mást ír.
Inkább az ősi ösztöneimre hallgatok! :) Amúgy is stram gyerek kell hogy legyen, hiszen mikor még nem tudtam, hogy úton van talicskáztam a hegyen, elég kemény dobszólókat táncoltam, sőt a szülinapomon még pár pohár bort is megittam. Szóval ha ezeket kibírta, akkor csak nem lesz gond.

Az óvatoskodásom és félelmeim egyébként onnan eredtek, hogy tini koromban két negatív kimenetelű várandósságot is láttam az ismeretségi körömben. Ezek azért nyomot hagytak bennem.
Persze tudom, hogy én én vagyok, s igyekszem csak is pozitívan gondolkodni... :)

Eme zizis hét után ismét elmondhatom, hogy teljes a harmónia, az összhang és a boldogság. A Peti mindenben rengeteget segít! Csodálatos társ! :)

Az első "találkozás"

Az első orvosi vizsgálaton nagyon izgultam. A doki igazán kedves volt. Megvizsgált, majd ultrahanggal is megnézett. Csak nézegette-nézegette a monitort de nem mondott semmit...
Kezdtem ideges lenni, meg is kérdeztem, hogy na, hát mit lát??? Erre bekapcsolta a szívhangot... :)

Istenem, ez volt életem egyik legmeghatóbb pillanata. Hát tényleg ott van!!! :) Egy kicsi lény, aki még olyan ici-pici, de már ver a kis szíve (pontosabban, ha jól tudom ekkor még csak szívcsőnek hívják).  Hát csodálatos élmény volt, nem lehetett könnyek nélkül kibírni...
A doki megállapította, hogy 7 hetes vagyok és a szülés várható időpontja 2012.11.19. lesz.

Aztán bejelentkeztem a védőnőkhöz, akik szintén nagyon kedvesen fogadtak. Ismertük is egymást, hiszen pont tavaly tartottam a felkérésükre egy előadást a várandósság és a hastánc kapcsolatáról. Megkaptam a kiskönyvemet is és tájékoztattak a további vizsgálatokról.

Itthon a boldog apuka is belátta, hogy a tesztek bizony nem tévedtek! :)

Fogantatás

Úgy gondoltam, hogy így a blog elején válaszolok azokra a kérdésekre, amiket feltettetek nekem, hátha azokat is érdekli, akik nem merték megkérdezni. Aztán írok a várandósságomról eddig, s ezt követően jön majd a többi téma.

Szóval többen kérdeztétek tőlem, hogy a baba tervezett volt-e, vagy csak úgy becsúszott! :D

A baba akkor fogant, amikor így kellett lennie, amikor Ő úgy döntött és fentről úgy döntöttek, hogy itt az idő. :) Apu halála után próbálkoztunk konkrétan néhány hónapig, majd úgy döntöttünk, hogy drasztikusabban is felújítjuk a leendő lakásunkat, így jobbnak láttuk, ha várunk kicsit ezzel a témával. Ugyan akkor az esély meg volt adva, hogy ha akar, hát jöjjön.

Igazándiból Petivel, a kapcsolatunk kezdete óta (immáron 8 éve) megadtuk az esélyt a pici érkezésének, hiszen nem bomba biztos módszerrel védekeztünk, tudtuk, hogy bármikor jöhet. :)
Ebből kifolyólag elég későn ébredtem rá, hogy mi is valójában a helyzet... :)

Hogy hogyan is jöttem rá?
Hát ez úgy történt, hogy megkívántam egy ételt, majd undorodtam tőle. Az általam kedvelt marhapörköltre (sok mást is szeretek egyébként) rá se bírtam nézni. Nem gondoltam, hogy ez hányinger, hiszen a gyermekkori betegségeimre visszagondolva, akkor mindig sós ízt is éreztem a számban, szóval ezt nem tudtam azzal azonosítani. Néha szédültem is kicsit.
Mikor már vagy egy hete tartott ez az állapot, akkor mondtam anyunak, hogy nem vagyok túl jó passzban, de nem vagyok ám terhes. :D Nem gondoltam, hogy az vagyok, hiszen ha 8 éve nem estem teherbe, a nem biztos védekezés mellett, nem gondoltam hogy most ez mégis megtörtént.

Tovább vártam a teszt vásárlással, hiszen a régóta álmom volt, hogy 2012-ben szülessen a gyermekem (még a "világvége" előtt, vagy annak megjósolt napján), így egy konkrét esélyt még adtunk erre a rosszulléteim kezdete előtt, de azt még nem is mutathatta volna ki a teszt. Ekkor nem is sejtettük, hogy már egy hónapja a kis élet megfogant, tehát a próbálkozás felesleges volt! :D

Egy hét eltelte után azért vettem két tesztet, hogy az általam számított esetleges várandósságot kimutassa. Reggel, mielőtt a Peti munkába indult megcsináltam a tesztet. Legnagyobb meglepetésemre nem a szokásos negatív eredményt láttam. :) A nagy izgalomtól remegő kézzel mutattam Neki, hogy ez nagyon gyanús! (Aki ismeri a Petit tudja, hogy ő olyan óvatos duhaj, így azt mondta, hogy ez még nem biztos, majd csak ha a doki is megerősíti, így nagyon ne éljem bele magam, nehogy csalódjak. Hát igen, én hajlamos vagyok erre és ő mindig meg akar védeni.)

Miután kivittem dolgozni újra megnéztem a tesztet és rájöttem, hogy nagyon is pozitív (első nézésre az izgalomban a vízszintes vonalat figyeltem, de az halványabb volt, a függőleges viszont nagyon erős, ekkor jöttem rá, hogy a függőleges a lényeg).
Felhívtam anyut, hogy gyorsan jöjjön, mert ezt látnia kell. :) Ekkor megcsináltam a második tesztet is, ami digitális volt és konkrétan mutatta, hogy eléggé előrehaladott állapotban vagyok. Ekkor már mertem konkrétan örvendezni, két teszt csak nem téved. :)

Sajnos a doki szabadságon volt aznap, így hétfőig kellett várnom a vizsgálatokkal...

Köszöntő

Üdvözöllek kedves Látogató!

Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy létrehozzak egy blogot, de vártam a megfelelő pillanatot.
S hát mi is lehetne jobb alkalom a blogom megkezdéséhez, mint hogy egy csoda történt az életemben, hiszen egy kis Tündér költözött a szívem alá... :)

Ez a blog azért jött létre, hogy akik ismernek és szeretnek közelebbről is betekintést nyerhessenek az életembe, mindennapjaimba, gondolataimba és nem utolsó sorban nyomon követhessék a kis Tündér fejlődését, világra jöttét.

Terveim szerint lesz majd szó gyógynövényekről, környezetbarát módszerekről, kertészkedésről, kreatív alkotásról, főzőcskéről, hagyományokról és még sok másról!
Ha van kedved Kedves Olvasó, tarts velem!