Szóval többen kérdeztétek tőlem, hogy a baba tervezett volt-e, vagy csak úgy becsúszott! :D
A baba akkor fogant, amikor így kellett lennie, amikor Ő úgy döntött és fentről úgy döntöttek, hogy itt az idő. :) Apu halála után próbálkoztunk konkrétan néhány hónapig, majd úgy döntöttünk, hogy drasztikusabban is felújítjuk a leendő lakásunkat, így jobbnak láttuk, ha várunk kicsit ezzel a témával. Ugyan akkor az esély meg volt adva, hogy ha akar, hát jöjjön.
Igazándiból Petivel, a kapcsolatunk kezdete óta (immáron 8 éve) megadtuk az esélyt a pici érkezésének, hiszen nem bomba biztos módszerrel védekeztünk, tudtuk, hogy bármikor jöhet. :)
Ebből kifolyólag elég későn ébredtem rá, hogy mi is valójában a helyzet... :)
Hogy hogyan is jöttem rá?
Hát ez úgy történt, hogy megkívántam egy ételt, majd undorodtam tőle. Az általam kedvelt marhapörköltre (sok mást is szeretek egyébként) rá se bírtam nézni. Nem gondoltam, hogy ez hányinger, hiszen a gyermekkori betegségeimre visszagondolva, akkor mindig sós ízt is éreztem a számban, szóval ezt nem tudtam azzal azonosítani. Néha szédültem is kicsit.
Mikor már vagy egy hete tartott ez az állapot, akkor mondtam anyunak, hogy nem vagyok túl jó passzban, de nem vagyok ám terhes. :D Nem gondoltam, hogy az vagyok, hiszen ha 8 éve nem estem teherbe, a nem biztos védekezés mellett, nem gondoltam hogy most ez mégis megtörtént.
Tovább vártam a teszt vásárlással, hiszen a régóta álmom volt, hogy 2012-ben szülessen a gyermekem (még a "világvége" előtt, vagy annak megjósolt napján), így egy konkrét esélyt még adtunk erre a rosszulléteim kezdete előtt, de azt még nem is mutathatta volna ki a teszt. Ekkor nem is sejtettük, hogy már egy hónapja a kis élet megfogant, tehát a próbálkozás felesleges volt! :D
Egy hét eltelte után azért vettem két tesztet, hogy az általam számított esetleges várandósságot kimutassa. Reggel, mielőtt a Peti munkába indult megcsináltam a tesztet. Legnagyobb meglepetésemre nem a szokásos negatív eredményt láttam. :) A nagy izgalomtól remegő kézzel mutattam Neki, hogy ez nagyon gyanús! (Aki ismeri a Petit tudja, hogy ő olyan óvatos duhaj, így azt mondta, hogy ez még nem biztos, majd csak ha a doki is megerősíti, így nagyon ne éljem bele magam, nehogy csalódjak. Hát igen, én hajlamos vagyok erre és ő mindig meg akar védeni.)
Miután kivittem dolgozni újra megnéztem a tesztet és rájöttem, hogy nagyon is pozitív (első nézésre az izgalomban a vízszintes vonalat figyeltem, de az halványabb volt, a függőleges viszont nagyon erős, ekkor jöttem rá, hogy a függőleges a lényeg).
Felhívtam anyut, hogy gyorsan jöjjön, mert ezt látnia kell. :) Ekkor megcsináltam a második tesztet is, ami digitális volt és konkrétan mutatta, hogy eléggé előrehaladott állapotban vagyok. Ekkor már mertem konkrétan örvendezni, két teszt csak nem téved. :)
Sajnos a doki szabadságon volt aznap, így hétfőig kellett várnom a vizsgálatokkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése