Behangolódás

A csodálatos hír feldolgozására és az új élethelyzetre való behangolódásra azért szükségünk volt 1 hétre.

Egyfolytában az internetet és a terhes könyveket bújtam, mindent tudni akartam. Az elején valahogy az volt bennem, hogy szinte moccanni se mertem volna, nehogy kipottyanjon a baba (persze tudom, hogy nem megy ez olyan könnyen, na de azért mégis).
A Peti aggódni kezdett, hogy vajon elkészülünk-e időben a lakással... Persze az anyukája és én is mondtuk, hogy el kell hogy készüljön, s nem kis terhet nyomtunk így szegényre!
Ettől kicsit ingerültebb volt. Szóval volt egy jó zizis hetünk...

Aztán a végére megbeszéltünk, hogy talán elkészül a lakás, de ha mégsem akkor sincs semmi gond, legfeljebb átmegyünk pár hónapra egy jobb albérletbe, mert ez a mostani nem annyira lenne ideális egy kisbaba számára. Ennek ellenére azért azon vagyunk, hogy időben kész legyen.

Mára már a kismama könyveket is kevesebbet bújom, mivel rájöttem, hogy mindegyik mást ír.
Inkább az ősi ösztöneimre hallgatok! :) Amúgy is stram gyerek kell hogy legyen, hiszen mikor még nem tudtam, hogy úton van talicskáztam a hegyen, elég kemény dobszólókat táncoltam, sőt a szülinapomon még pár pohár bort is megittam. Szóval ha ezeket kibírta, akkor csak nem lesz gond.

Az óvatoskodásom és félelmeim egyébként onnan eredtek, hogy tini koromban két negatív kimenetelű várandósságot is láttam az ismeretségi körömben. Ezek azért nyomot hagytak bennem.
Persze tudom, hogy én én vagyok, s igyekszem csak is pozitívan gondolkodni... :)

Eme zizis hét után ismét elmondhatom, hogy teljes a harmónia, az összhang és a boldogság. A Peti mindenben rengeteget segít! Csodálatos társ! :)