Blogolás...

Eltűnődtem...
A blogírás jó, vagy rossz dolog???
Talán azon múlik, hogy jól vagy rosszul használja az ember a publikáció ezen formáját??? S vajon én megfelelően használom-e?

Amikor elkezdtem blogot írni, az a szándék vezérelt, hogy akik szeretnek közelebbről is betekintést nyerhessenek az életünkbe... Amikor egy-egy bejegyzést írok, mindig igyekszem őszintén, szívből írni. Az adott dologról elmondani a saját véleményemet...
De baj az őszinteség? Visszaélnek ezzel?

Amióta blogolok, nagyon sok kedves visszajelzést kaptam, de...
Már többen mondták, hogy naiv vagyok... Igen, a mai világban talán naivitás jót feltételezni az emberekről, de én nem akarok rosszat feltételezni!!! És ezért pofára eshetek? Egyelőre nem tapasztaltam, de igen, valóban előfordulhat. De mi rosszabb csalódni, vagy egyfolytában bizalmatlankodva élni?

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)

Sokszor hallom, hogy a helybéli emberek milyen rosszindulatúak, és hogy sokan menekülni akarnak innen. Én szeretem ezt a várost és az itteni embereket is, amikor ilyet hallok mindig a védelmükre kelek.
Ez az én naivitásom??? Azért, mert nem hallom amit a hátam mögött beszélnek, csak azért gondolom hogy rendesek?

Azt tapasztalom, hogy sokan olvassák a blogot, de ahhoz képest viszonylag kevés lájkot kapok.
Mondjuk 150 megtekintés egy nap alatt, amikor új dolgot írok és mondjuk 10 lájk... Mégis azt látom, hogy egyre többen olvassák.

Azon gondolkodtam, hogy nem tetszik az oldal? Vagy tetszik, de többen nem szeretnék, hogy tudjam, hogy kíváncsiak rám? Vagy csak valóban azért olvasnának néhányan, hogy legyen min csámcsogni?
Vagy egyszerűen szeretnek és tudnak azonosulni a mindennapi történéseinkkel? Vagy ez a blog olvasás is olyan, mint a Győzike Show volt, hogy senki nem vallotta be hogy nézi mégis nézte??? :)

KÉRLEK TÉGED KEDVES OLVASÓ, KI MOST EZEN SOROKAT OLVASOD JELEZZ VISSZA NEKEM!!! Léci, léci, léciiiiiiiiii......
Kíváncsi vagyok, hogy kik olvasnak! Azt is leírhatnád, hogy miért olvasod a blogomat?
Minden esetre én örülök, hogy olvasol! :)

Más:
A védőnőmet tessék békén hagyni!!!
A múltkori bejegyzésemben írtam, hogy amikor kerestem a védőnőmet, nem vette fel a telefont. Én őt szombaton hívtam. Természetes, hogy van magánélete és nincs 24 órás ügyeletben! Szerintem így is nagyon rendes, hogy a várandósságom kezdetén megadta a mobil számát, hogy nyugodtan hívjam, ha gondom van (tudom, hogy van olyan védőnő, aki ezt meg sem teszi)!
Többször segített is!!!

Szóval egyáltalán nem tartom jogosnak, hogy többen megemlítették neki, hogy miért nem volt számomra elérhető!

Én teljesem meg vagyok elégedve az itteni nőgyógyász és a védőnők munkájával!!!
Amikor rosszat hallok valakitől, akár a tanácsadás előtt várakozva, akár egerszegi dokikhoz járóktól én mindig a védelmembe veszem az ittenieket, mert tényleg elégedett vagyok a kedvességükkel, hozzáállásukkal, szakértelmükkel!!!

Nem is ragozom tovább, mert szerintem nincs miért magyarázkodnom!
A szavaimat ne tessék rossz szándékúnak értelmezni, mert nem annak szánom csak igyekszem a lehető legőszintébben leírni a történéseket!

Amúgy...
Amúgy már szerencsére jól vagyok. Amikor újra el tudtam kezdeni normálisan enni, csak látni kellett volna a Petike örömét. Majd' szétrúgta a hasamat! :D Néha már a kajaszagra is beindult. :) Biztos jó éhes lehetett ebben a pár napos koplalásban.
A Magdi néni (Peti anyukája) is olyan kedves volt, azt sem tudta mit főzzön nekem, amit megehetek! :)

Közben sikerült pelenkázót vennünk a Petikének és kaptunk még egy óriási zsák ruhát is. Annak nem örülök, hogy ilyen rossz az idő, mert így olyan lassan száradnak a ruhák. Pedig már szeretném, ha minden össze lenne készítve.
Hamarosan a kiságyat is összeállítjuk, de előtte még szeretném drasztikusabban kitisztítani a gyerekszobában lévő padlószőnyeget, hiszen mondják, hogy az ilyen teli van atkákkal.
A konvektorokat is ellenőriztetjük a héten.
Szóval lassan készülgetek a szülésre, próbálom beszerezni a még elmaradt néhány cuccot, stb...

Bár tényleg el sem hiszem, hogy jó esetben is alig több, mint egy hónap és megyek szülni... Tényleg én megyek? Ez velem fog történni? Hát biztosan nem megy más helyettem, de akkor is olyan felfoghatatlan... Hamarosan már hárman leszünk! :)