2013. augusztus 14., szerda

Leírhatatlan... :)

Leírhatatlan érzés az új lakásban lakni. Tücsökciripelésre elaludni és madárcsiripelésre ébredni. A régi lakásban szerettem, ha a háttérben szólt a TV, viszont most egyáltalán nem viselem el, nincs is igényem rá. Reggel, amikor felébredek és kinézek a hálófülkénk ablakán egy csoda tárul elém. Az ablakunk alatt álló cseresznyefán számtalan madár reggeli táncát van szerencsém végignézni. Vagy ötféle madarat mindig látok. Sajnos nem ismerem annyira őket, hogy konkrétabban tudjam, kit tisztelhetek személyükben, de igényem támadt rá, hogy ha időm engedi utánanézzek. Az öreg fakopáncs komát már volt szerencsém felismerni. Nagyon szorgosan dolgozik és olyan jópofa az egyénisége, amint a reggeli teendőit lefigyeltem.

Úgy látom Petike is imádja az új lakást. Semmi zavart nem okozott nála a költözés, amin nagyon meg is lepődtem. Sőt, mintha kiegyensúlyozottabb lenne. Mondjuk itt annyira nincs is elviselhetetlenül meleg. Annyi, hogy első nap felébredt reggel 6 órakor, de aztán reggeli után vissza is aludt. Ezt követően pedig ismét visszatért a 8 óra, fél 9 körüli keléshez. A napokban már rekordot is döntött egy 9.30-as ébredéssel (én meg méregettem a lázát, hogy csak nem beteg, de szerencsére nem).
Mivel itt nincsenek se küszöbök, se szőnyegek, csak egybenyitott terek, a mászás is új értelmet nyert számára. Úgy és olyan tempóban közlekedik mindenhova, hogy csak lesek. Csak a csöpp kezek csattogását hallom a parkettán... :D Persze a "nemszabad dolgok" a legérdekesebbek. Van egy csomó játéka (annak ellenére, hogy ezt szerettem volna elkerülni), de azok nem érdeklik, viszont az új dolgok felfedezése annál inkább foglalkoztatja.
Miután megreggelizik, birkózik egyet az ágyban apával. (Akinek többnyire majd kinyomja a szemét, megkapargatja a köldökét, mellbimbóját, meghúzkodja a lábszőrét és végül ugrál néhányat rajta. Hiába mondom neki, hogy szépen, simi-simi, szereti-szereti. A Peti persze hagyja az ámokfutását, ez afféle birkózós pasis dolog lehet, amit a női agy nehezebben fog fel.)
Ezután indul a reggeli őrjárat. Ellenőrzi a konnektorokat (pontosabban ellenőrizné ha engednénk), majd a papucsomra veti magát és erőteljesen szeretné megrágcsálni. Mikor rájön, hogy ezt sem lehet, a nappali felé veszi az irányt és indulhat a TV-s szekrény ellenőrzése és a távkapcsolók levadászása. Ezt követően a beépített szekrény fiókjai, valamint a cserépkályha ajtaja (te jó ég, mi lesz télen...).
Végül pedig a fürdőben található lefolyó, amitől szintén mindig óvom, nehogy beszoruljon az ujjacskája. Szóval mozgalmasak a reggeleink. :)
Amúgy az elmúlt hetekben elkezdett pát inteni és jópár napja cuppogni is, ha azt mondjuk, hogy puszi. Gagyogásban a "ma-ma-ma-ma-ma" és a "ba-ba-ba-ba-ba" az új sláger, de néha simán is mondja, hogy "baba, mama". Észrevétlenül növesztett még egy fogacskát. Még jó, hogy anyu mégis észrevett. Én annyira nézegettem neki fent, erre bal oldalt alul növesztette ki, ahol nem is számítottam rá. 

Az új lakás jóval több teendőt ad számomra, mint az albérlet adott. Ott is tisztaság volt, de a sajátjában még inkább azt akarja az ember, hogy minden tökéletes legyen. Külön kihívás volt megismerkedni az új gépekkel és használatukkal. A főzőlap, elektromos sütő és mosogatógép eddig alapból ismeretlen volt számomra. Az is idegesítő, hogy mit mivel lehet tisztítani. Próbálom természetes anyagokkal kiváltani amit csak lehet, de nem is olyan egyszerű. Például krómozott felületre, főzőlapra, sütőbe zsíroldó helyett mi a jó??? Valaki megírhatná.

Azt is imádom itt, hogy bárhol, bármelyik ablakon nézek ki a lakásból, mindig zöldet látok. Elől még sajnos egy törmelékkupac csúfoskodik, amit amint tehetünk elvitetünk. Ám én már mindenhol tervezem, hogy hova, milyen növény jön. Nagyon várom a kertészeti katalógusokat, amik alapján még jobban tudok fantáziálni, hogy hova mi lenne jó. Persze ezekből a katalógusokból nem szoktam rendelni, mert nagyon drágák, de az alapján ki tudom választani, hogy mit szerezzek be a helyi boltokban jóval kedvezőbb áron.
Szóval csak ábrándozok és alig várom, hogy itt legyen a szeptember, hogy ásót  ragadhassak és elültethessem a tavaszi hagymásokat, valamint egy kis őszi hangulatot is csempésszek a kertbe.
Hát így vagyunk mostanság.
Hétvégén pedig jönnek látogatóba a nagybátyámék és a nagymamám, annyira örülök nekik. Remélem sikerül igazán kedvükre való, finom ebédet főznöm. Csak azért vagyok kicsit izgalomban, mert még most ismerem ki a főzőlapot és ezt a kacifántos sütőt. Bár a múltkor sütött husi és a meggyespitém is különösen jól sikerült benne.

Jó érzés itt lakni! :)

Végül néhány videó és fotó az elmúlt időszakról:


Így örült Petike, amikor meglátta magát a beépített szekrény tükrében. Az "Ooo, ooo"= Ott, ott. Ezt azért mondja, mert a másik tükrökbe nézegetve magunkat mindig kérdeztem tőle, hogy: "Hol van a Petike?" és amikor a tükörképére nézett, mondtam és mutattam, hogy "Ott van a Petike!"


A cserépkályhával is ismerkedik:


Így csomagoltunk a költözés előtt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése