A cucc...

Nyáron, egy júliusi bejegyzésbe már írtam arról, hogy egy jó ideje nagy selejtezésbe kezdtem. Átgondoltam, hogy mi fontos és mi nem. Elajándékoztam, aukciós oldalakon eladtam cuccokat. Rengeteg kört tettem a lakásban és minden egyes körben újabb és újabb felesleges, számomra szükségtelen dolgokat találtam. Ezen tevékenységemre a leendő lakásunk kis mérete sarkallt. Nagyon örülök, hogy ebbe a szelektálásba belekezdtem, mert ezáltal úgy érzem, hogy lelkileg is sokat fejlődik az ember. Megtanulja az elengedést és azt, hogy mik a valóban fontos dolgok.

Egy idő után azt gondoltam, hogy már minden felesleges dologtól megszabadultam, de legalábbis felkínáltam eladásra. Maradt több holmi, amit úgy éreztem szeretek, vagy ez szép, ezt megtartom. Vagy ez a könyv jó, legalább bármikor levehetem a polcról, ez a ruha azért még jó lesz...
Aztán amint többször bementem a készülő lakásunkba, mindig szembesültem, hogy kicsi a hely és nagyon kevés cuccot szabad megtartanom, hogy ne legyen túl zsúfolt.
És ekkor jött a legnagyobb áttörés a selejtezésemben!!!

Feltettem magamnak a kérdést: "Mi az ami hiányozna???"
Ezen kérdés hatására lavinaként zúdult rám a felismerés, hogy még mindig rengeteg felesleges holmim van. Elképzeltem magam előtt, hogy az új lakásban lakunk, jövök-megyek, élem az életemet. Mire van szükségem?
És kis túlzással megvilágosodtam: Minek tartogassam például a gyönyörű gyöngyfűző készletemet, ha már évek óta nem fűztem gyöngyöt? Azért mert háta egyszer újra fűzök? Hát akkor ha kell majd veszek olyan gyöngyöt, ami kell. Tartogassam a mesés ásvány gyűjteményemet? Valóban nagyon szép, de csak a port fogja és ha kevés lesz a hely találok szép, de ugyan akkor hasznosabb dolgot is helyette. És minek nekem több polcnyi könyv? Mert hátha egyszer leveszem valamelyiket ismét a polcról, vagy szükségem lesz belőlük egy információra? Ugyan már, azért van a könyvtár, na meg itt az internet is. Így a könyvek számát is nagyon leredukáltam. Persze az értékes információkat tartalmazó antik könyveket (pl. 1820 íródottakat) megtartottam.
Aztán kell nekem tízféle nyári ruha? Nem elég mondjuk csak öt? Hát dehogy nem.
És így sorban szépen végig vettem mindent...

Ahogy annyi felesleges dolgot talál az ember, elgondolkodik, hogy ezekért apránként mennyi pénzt adott ki... Mondhatni feleslegesen.
Jelenleg ott tartok, hogy közeleg a szülinapom, de egyáltalán nem tudnék semmit mondani, amire vágynék. Tényleg úgy érzem, hogy mindenem megvan, amire szükségem van. Még több is...
Igen, ahogy belemélyed az ember a selejtezésbe egyre inkább ráébred, hogy mennyire sok mindene van. Komolyan! Sokan azon dolgoznak, hogy minél több mindent birtokolhassanak, de talán még keményebb munka a sok felesleges cucctól megszabadulni. Kidobni nem akarja az ember, elpazarolni sem.
Jó lenne ha a sok feleslegesen kiadott pénz egy része visszatérülne. A maradék holmit is nehéz jó kezekbe juttatni. Arra gondoltam, hogy amelyik könyveim nem kelnek el a költözés előtt, felajánlom a könyvtárnak. Így legalább nem csak én élvezhetem ezeket a szép könyveket, hanem még sokan mások is. A ruhákat meg odaadom a Vöröskeresztnek.
Minden esetre nehéz megfelelően megszabadulni mindentől.

Mindezek tudatában mostanában már csakis úgy vásárolok, hogy többször átgondolom, valóban szükségem van-e az adott dologra...

Egy kis humor, ami némileg kapcsolódik a témához: