A várandóság alatt is végig tökéletesen éreztem magam a bőrömben. Annak ellenére, hogy óriási hasam volt soha sem éreztem magam bálnának. Élveztem a női élet ezen gyönyörű részének minden pillanatát.
Sosem aggódtam, hogy elveszítem az addigi alakom, vagy ilyesmi.
Aztán a szülés után nem akartam magamra nézni testileg. Nem zavart, de nem akartam foglalkozni a pillanatnyi kinézetemmel, mert tudtam, hogy pár hét és nem ilyen lesz. Ezért nem akartam beleélni magam, hogy éppen aktuálisan mi van. Minden esetre azért leírom, hátha a leendő anyukáknak tudok vele segíteni. Vagy csak azoknak akik kíváncsiak rá...
Szóval az első nap amikor ülni sem tud az ember (én még egy jó darabig nehezen tudtam, a varrataimat sem mertem megnézni) azt látja, hogy eltűnt az óriás hasa. Persze nem lesz lapos, mint előtte (már akinek ugyebár az volt). Nekem kb. úgy nézett ki, hogy felül semmi, alul meg egy nagy bugyor. Nem csak én voltam ezzel így, mert a látogatóim több megszült anyukáról is azt gondolták, hogy még szülés előtt áll.
Aztán a hasam napról napra egyre szebb lett és egész szépen visszaállt.
Egyébként a szülés kapcsán lett egy hasizomszétvállásom is, amit az ottani gyógytornász állapított meg. Most csinálom rá az általa előírt tornát és remélem szépen rendbe jön. Látszani nem látszik.
A terhességi csíkok...
Végig krémeztem magam és úgy láttam, hogy nem is lesz egy csíkocskám sem, de úgy tűnik a köldköm körül mégis marad néhány. Igazándiból cseppet sem zavarnak, sőt úgy döntöttem, hogy büszkén fogom viselni őket!!! Hogy miért is? Mert ez a legszebb tetoválás, amit valaha is elképzelhet magának egy nő. Bizonyítéka, nyoma annak, hogy egy életet hordott a testében majd hozott a világra. Vannak akik egy kedves emléket, nevet, személyt tetováltatnak magukra. Hát nekünk ezt a természet elintézi!
Takargathatnám, titkolni próbálhatnám, de miért tenném? Ha akarjátok megnézhetitek, mert büszke vagyok rájuk és szerintem minden nőnek annak kéne lennie!!!
Ennél még szívderítőbbek a magamhoz viszonyított igen csak Pamela Anderson-os kebel béli állapotaim. Konkrétan nekem az is újdonság, hogy előre hajolva össze érnek a melleim! :D
De ugyan akkor meg kell jegyeznem, hogy a szoptatás bizony nem csak olyan idilli dolog, mint amilyennek gondolja az ember, hanem olykor igen fájdalmas is tud lenni. Én főként a szoptatás elején látok csillagokat, amikor rákap a kis éhenkórász... :)
"A gyerek elég hamar be tudja azonosítani a szüleit az illatuk alapján."
Hát erről mesélhetnénk a Petivel... :D A természet tesz erről. Konkrétan napi sokszori tisztálkodás és dezodorok ellenére olyanok voltunk pár hétig, mint a tinédzserek! :) Tisztálkodás után 20 perccel már valóban beazonosíthatóak voltunk a szagunk alapján! :D Valószínűleg izgultunk is minden miatt és azért volt így. Szerencsére ez mára már rendeződött és újra illatosak vagyunk! :)
S hogy valóban hű legyek a fenti címhez és intim legyen a vallomás:
Szépen gyógyulgat a sebem is, amikor először megnéztem már akkor sem volt csúnya. Én valami brutális dologra számítottam, de ez egyáltalán nem az.
És hát intim tornázom ezerrel, mert bár mondják hogy szülés után már nem lesz ugyan olyan egy nő teste "olyan" téren, mint előtte, de azért nagyon remélem, hogy a 2 hét és 1 nap múlva lejáró 6 hét tilalmi idő végén minden ugyan olyan szuper lesz, mint előtte. :)
S hogy van kedvem a gyerek mellet ilyen dolgokra gondolni? Hát kövezzetek meg, de van! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése