Petike életének első két hete

Először is köszönöm szépen a sok kedves visszajelzést az előző bejegyzéssel kapcsolatban.
Úgy tűnik, hogy amit leírtam, az másoknál is teljesen általános jelenség. Talán nincs meg igazán ennek a dolognak a kialakult kultúrája, illemtana. Vagy meg van, csak nem ismerik... :D
A másik dolog, hogy jól működik a fordított pszichológia... A Facebook-on írtam, hogy jobb ha el sem olvassátok az előző bejegyzést, be se linkeltem és mégis háromszor annyian néztétek meg, mint amúgy! :D Szóval így működik ez...

Miután megszületett a Petike és az osztályra kerültünk megkezdődött az ismerkedésünk. Mivel éjszaka indult be a szülésem, így egy éjszakát ugye bár nem aludtam. Próbáltam összevakarni magam, de hát ez egy szülés után nem is olyan egyszerű.
Az első éjszaka mondták, hogy hagyjam kint az őrzőben a picikémet, vigyáznak rá, én meg pihenjek. Így is tettem, de éjszaka hallottam, hogy nagyon ordít egy csecsemő... Az anyai ösztönök azonnal megsúgták (na és a hangja is), hogy ez bizony az én kis Petikém! Kimentem és a gyerekem ott volt magára hagyva egy takaróba bugyolálva a bazi meleg őrző helyiségben. Kicsomagoltam szegényt teljesen ki volt melegedve, szerintem már azért is sírt... Aztán bevittem magamhoz. Hát köszönöm, de ilyen felvigyázásból nem kérek...
A második este az általam "csecsemős nővérek királynőjének" kinevezett Éva néni volt szolgálatban, így rá valóban rá mertem bízni a Petikét és így aludtam vagy 6 órát, ami igazi megváltás volt számomra. Ettől kezdve már minden jobban ment.

A kórházban lenni egyébként nagyon rossz volt! A szobatársak utálkoztak azzal, akinek éppen sírt a babája, mondván, hogy felébreszti az övükét. (Hát mi eléggé ki voltunk utálva az egyik másik lánnyal, akinek szintén elég sírós babája volt.) A folyosón nem lehetett tologatni a babákat, mert az tiltva volt. A pelenkázó helyiségből meg beküldtek a szobába, ha ott nyugtatgattam a Petikét.
Szóval sehol nem lehettünk nyugodtan. A csecsemős nővérek közül a szuper Éva nénin kívül még volt pár nagyon kedves, de nem kedves is akadt. Annyira látszik, ha valaki szívvel lélekkel végzi a munkáját és hivatásnak tekinti! Nem kedvelem az olyan egészségügyi dolgozókat, akik csak a műszak végéig azok. Néhány embernek azonban csodálatos volt a hozzáállása. Az viszont rossz volt, hogy a gyermek gondozását illetően sem egybehangzó tanácsokat adtak, hanem van aki ezt, van aki azt mondta.
Szintén kellemetlen volt, hogy mire végre megnyugtattam a kicsikémet, pont elvitték valami vizsgálatra, aztán visszahozták ordítva és kezdhettem mindent előről.
Amúgy a kórházi kaja meg egész jó volt, pedig sokan leszólják.

A csempész áru:
Mivel a mellem teljesen kisebesedett az első napokban (valószínűleg azért, mert túl sokat hagytam egy mellen, amikor még nem volt tejem és feláztatta a kis nyálával, mert a mellre helyezésem helyes volt) és  tudtam, hogy a szopás egyben önnyugtatás is a gyerekeknek, így galád módom becsempésztem egy cumit a  Petikének. Olykor megtalálta a kis kezét is, de azt akaratlagosan csak 3 hónapos korától tudja irányítani. Szóval a cumit volt aki hagyta, hogy használjam, de volt amikor el kellett rejtenem.
Tudom, hogy eltérőek a vélemények a cumival és az ujjszopással kapcsolatban. Én jelenleg azon a véleményen vagyok, hogy csak addig hagyom neki a cumi használatát, amíg nem tudja használni a kis kezét. Egyébként sem gyömöszölöm a szájába, csak ha jelzi, hogy kéri akkor adom oda neki...
Szóval a cumi csempészárunak számított a kórházban! :D

A kis vicces:
Éppen hazafelé készülődtünk, amikor a nővérke a hazamenős ruhájába öltöztette a Petikét. Mondta is, hogy anyuka a popsitörlő már nem kell. Ahogy ezt kimondta az én kisfiam szép ívben lepisilte, majd oda kakilt neki a placcra egy bőséges adagot! Mire eltakarította ezt a gyerekem még kétszer megismételte! :D Hát annyira kellett nevetnem! A végén még oda is bukott neki egy adagot.
Hát bizonyára ez volt a véleménye a kórházról. :D
Itthon a védőnőt is le akarta pisilni az első látogatáskor, de ő ügyesebb volt és jól hárította a támadást.
Tegnap amikor szintén itt volt nem bontotta ki a Petikém pelusát, de a gyerek így is pukizott neki néhányat. Hát ez a gyerek!!! :D Érdekes a viszonya az egészségügy dolgozókkal! :D

Az első autókázást a kórházból hazafelé szépen végigaludta. Amióta hazajöttünk egész másképp viselkedik. Szépen elkezdtünk összehangolódni. Kezd körvonalazódni a napirendünk is. Alig merem leírni, hogy éjszaka is nagyon jól alszunk, egyhuzamban akár 6-7 órát is alszik. Csak egyszer kell hozzá felkelnem. Napközben is nagyon jó kisfiú. Szereti a komolyzenét és a tibeti mantrákat. A kiságyában önállóan el tud aludni, olykor elnézelődik.
Egyetlen problémánk, hogy kicsit hasfájós, de tegnap óta kap erre cseppeket.
Eleinte 18.00-tól tartotta az esti műsort, de van hogy 16.00-kor, vagy kicsit hamarabb is rákezd. Szegényem úgy sír, mintha malacot vágnának. Ez egészen az esti fürdetésig tart, ami nálunk 20.00-kor van. Utána szopizik, közben pedig óriásiakat pukizik és utána gyönyörűen elalszik.
Egyébként azért raktam ilyem "későre" a fürdetést, mert ha a Peti dolgozik, akkor így van esélye, hogy fürdetésre itthon legyen, meg hát ha újra táncolni fogok, én is jobban tudok majd igazodni ehhez az időponthoz.
A fürdetést egyébként egyre jobban kedveli. A hason lévő póznál nem sír, a hanyatt fekvősnél még panaszkodik egy kicsit, de egyre jobban viseli azt is.

Az első napokban még megfogni is alig mertem a gyerekemet, a pelusozásba, öltöztetésbe és fürdetésbe rendesen beleizzadtam... Most már kezdenek ezek a dolgok egész rutinosan menni. :)
Hát így telt az első 2 hetünk... :)

Apával, avagy Frisch Peti 2x

Vera nagyival

Magdi mamával

Ila dédivel

Gyöngyi dédivel