2013. április 1., hétfő

Petike és a húsvéti locsolás

Hát meg kell mondjam az én Petikém elég sajátosan értelmezi a húsvéti locsolás fogalmát.
Konkrétan ha nem velem történik az imént, el sem hinném, hogy éppen ma csinál ilyet.
Az történt ugyanis, hogy az előbb olyan sikeresen rám bukott egy jó adag tejet, hogy az arcomon keresztül, a nyakamon és a dekoltázsomon át egészen lefolyt a hasamig... Épp most mosakodtam ki a cuccból.
Hát ilyet még nem csinált. Máskor is jutott a vállamra, vagy a hátam közepére, de máshova még nem. Lehet, hogy az volt a baj, hogy a másik vállamon büfiztettem, mint eddig szoktam (de már úgy érzem kezdek féloldalas lenni és ezért próbáltam váltani). Azt már amúgy megtanultam, hogy ha gyanítom hogy bukott a gyerek, de nem találok nyomot, feltétlenül nézzem meg a hátam közepét is, mert már jártam úgy hogy nyugodtan folytattam a napi teendőimet és órák után tűnt fel a hátamon éktelenkedő folt.

Lényeg, hogy szó mi szó nem fogok elhervadni. Köszönöm kisfiam! :D Jövőre parfümmel is megpróbálhatnád! :) Minden esetre jobb, mintha lepisilt volna. Bár én már semmin nem lepődnék meg, elég hosszú még a mai nap... :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése