Hát ez a gyerkőc egy huncut kópé!
Arról már talán régebben írtam, hogy igyekszem nem rászoktatni a nassolásra a gyereket. Törekszem rá, hogy egészségesen táplálkozzon. Vannak anyukák, akik szinte állandóan adnak valami rágcsálni valót a gyerek kezébe, na én nem ilyen vagyok. Eddig szerencsére semmi problémánk nem volt az evéssel, mindent jóízűen megeszik. Azonban egy bő hónapja elkezdett kéregetni, amikor látta, hogy mi is eszünk. Eleinte kis kenyérdarabkákat kapott, (aminek a morzsáit még a földről is képes volt felszedegetni, ha nem figyeltem eléggé), azonban áttértünk a kölesgolyóra. Mamáék által mi ezt is kukónak hívjuk (tudjátok az eredeti ilyen kukoricás rágcsálni való, én még olyat kaptam gyerek koromban). Szóval amikor mi eszünk, akkor Őt is beültetjük az etetőszékbe és kapja a kölesgolyókat.
Olyan okos, már tudja, hogy melyik szekrényben tartjuk. Odaáll, kapargatja az ajtaját, mint egy kiskutya és mondja, hogy: "Kukó"
Tegnap éppen csirkét daraboltam, és közben Petikém szokásához híven rámolt. Elkezdte mellettem nyitogatni a szekrényajtót, erre én csak úgy rutinból figyelmeztettem, hogy: "Juj, vigyázz, odacsípi az ujjacskádat." Nem is tudatosult bennem, hogy rájött a konyhaszekrény nyitására. Ám a következő pillanatban igen, amikor benyúlt és diadalittasan elszaladt egy egész zacskó kukóval... :D :D :D
Hát még azt a boldogságot, ahogy örült a megszerzett zsákmánynak! Örömében elkezdte rázogatni és a kukó (kölesgolyó) szanaszét gurult, ő meg beleült a közepébe és igyekezett minél többet a szájába és a kezébe venni, miközben szétülte egy részét. Csak azt bánom, hogy nem fotóztam le. Erre elkezdtem gyorsan összeszedni és adtam egy marékkal apának, valamint én is ettem, hogy azért már ne a gyerek egyen a földről! :D A többi maradványt meg összeporszívóztam.
Utána megint betámadta a szekrényt és próbált kiszedni minden ehetőnek látszó dolgot. Szóval ideje ismét átrendeznem mindent. Kár, hogy még nincs kész a kinti kamránk, így egy polcot vagyok kénytelen kinevezni kamrának, na de talán majd tavasszal.
A poén, hogy pont a napokban gondolkodtam azon, hogy milyen jó, hogy a konyhaszekrényt még nem tudja kinyitni. Éppen elég, hogy a hiper-szuper mágneses szerűen záródó fiókot ki tudja húzni. Ez az a fajta fiók, ami belassul mielőtt bezáródna, tehát szép lágyan csukódik. Hát gratulálok hozzá a tervezőknek, mivel ez gyerekes családban csak arra jó, hogy a gyerek még éppen oda tudja tenni az ujját mielőtt becsukódna...
Amúgy meg rámol a drága mindent. Cipős szekrényt, konyhai fiókot, a szennyestartóját, a fehérneműs fiókomat (a türkiz melltartómmal előszeretettel rohangál, végülis nem árt korán megtanulni, hogy hogy nyílnak ezek a ruhadarabok)... :D A mosógépet mostanság is folyamatosan szerelné, plusz múltkor még jó hogy észrevettem, hogy át is tudja programozni. Pont kímélő mosást állított magas hőfokúra, még jó hogy időben észrevettem. A zuhanykabinba is mindent bedobál, a zokniját, az apja bakancsát, stb... Szóval most már a fürdőajtót is zárjuk.
A kukóhoz visszatérve, néha azzal szórakozik, hogy mielőtt megenné fél kézzel próbálja összeroppantani, többnyire sikerrel. Mindehhez persze elszánt, koncentráló arcot vág. Annyira cuki!
Egyre jobban kommunikál.
"Ko" = konnektor
"Pá" = párna
"Tá" = tányér
"Ka" = kanál
"Ko-ko-ko" = kott-kott-kott (Arra a kérdésre válaszolván, hogy mit mond a tyúk.)
"Ké / Ké-ké / Kéek" = kérek
"Gyeee /gyee ide" = Gyere ide (Esetenként "anya gyee" szerűséget is mond, még nem tudatosan.)
"Bamm-bamm" = bimm-bamm (Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit mond a harang.)
Nagyon sok mindet megért. Múltkor indulás előtt kerestem a cumiját. Kérdezem, hogy a cumi? Erre a gyerek eltűnt, majd a cumival megjelent.
A testrészeit is már rendesen megmutatja. Az okos kis fejét, fülét, száját, kezét, lábát...
Az olyan mókás, hogy szoktam neki énekelni a "Tábortűz melegén" című dalt. Az "add hát a kezedet résznél" mindig mutogatja a kezét, sőt van hogy hamarabb is, mert tudja, hogy az jön. A refrénnél pedig ("Má kóme báli bellá bimbá", így szép magyarosan) énekli, hogy "bamm-bamm".
A táncos zenéimet meghallva, riszálja a popóját. Menni meg már olyan szinten megy (mint a múltkori videóban láthattátok), hogy szinte már fut. Már sokkal többet megy, mint mászik.
(Az előző bejegyzéshez pedig még annyit, hogy természetesen megbeszéltük a "fogas kérdést" és minden rendben van. A Peti amúgy tök jó fej, a gyógyszer meg mindenkinél elgurulhat olykor. Emlékeztek, amikor az én csempébe bokszolós dolgomról írtam. Na ezt az új lakásban sajnos nem tehetem, úgyhogy másként igyekszem levezetni a feszültséget. Az érdekes az volt, hogy elözönlöttek a kedves és tanácsadó, vagy saját példát felhozó levelek. Az oldal látogatottsága pedig minden eddigi rekordot megdöntött. Hát ennyit tesz egy szaftosabb téma. Már értem a bulvár lapok működését. Lényeg, hogy már minden rendben van. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése