A kis ráérős... :)

A mi kis Petikénk úgy tűnik nagyon jól érzi magát a pocakomban. :)
Az NST vizsgálatok szerint minden rendben és rengeteget mozog még most is. A védőnőmmel összefutottam ma és mondta, hogy már illene lassulnia, de erről szerintem a Petike mit sem sejt. :)
November 19-re voltam kiírva, de a pontos számításaim szerint már 17-én meg kellett volna születnie.
Holnap reggel be kell feküdnöm a kórházba, amit nem is bánok annyira, hiszen így legalább nem hirtelen és sietve kell bemennünk, hanem ráérünk szépen kényelmesen.
Egyébként már arra gyúrunk, hogy Nyilas jegyben szülessen. A 23-a már jó, de a 24 a második szerencseszámom, így az is szuper lenne!
Igazándiból meg is beszéltem Vele, hogy próbáljon most már így érkezni. Nem igazán szeretném, ha mesterségesen kellene beindítani a szülést, egyrészt mert a természetes dolgok híve vagyok, másrészt állítólag hirtelen és sokkal intenzívebb méhösszehúzódásokat eredményez. A természetesen beindult szülésnél endorfinok is felszabadulnak, de mesterséges esetben nem. Hát felvérteztem magam néhány természetes módszerrel, és a Petikével is megbeszéltem a dolgot! Majd meglátjuk mi lesz.

Még mindig nincs bennem semmi félelem a szüléssel kapcsolatban, inkább várom! Továbbra is úgy állok hozzá, hogy "odamegyek, kipottyintom, kész".... :D Tudom, hogy nem egészen így működik, de csak pozitív dolgot programozok az agyamba. Azt is programozom fejben, hogy bőségesen lesz tejem.  Hát próbálok így hozzáállni a dolgokhoz! :)

Amúgy még mindig teljesen elememben vagyok. Vasárnap is egész nap meg sem álltam. Főztem, mostam, takarítottam, vasaltam, sütöttem sajtosrudat és este még két adag palacsintát is.
A sajtosrudat ezért készítettem, mert szuper jól eláll, így az első vendégeket lesz mivel megkínálnom. Bár nagy önuralomra van szükségem, hogy nem faljam fel az egészet, mert egyszerűen eteti magát. Igazándiból ez a süti nekem a karácsonyhoz tartozik, mert főként akkor szoktam sütni a sok édes süti mellé. Dobozban még szilveszterig is simán eláll. Karácsonykor főként kólával szoktam fogyasztani, mert az évnek ez az egyetlen időszaka amikor ilyen egészségtelen italt, kicsit nagyobb mennyiségben engedélyezek magamnak. Gyümölcslével is nagyon szeretem. A palacsintát meg azért sütöttem, mert vasárnap reggel a Peti palacsintát látott a TV-ben és azt mondta: "Nyami..." Hát akkor persze, hogy megleptem vele estére.

Amúgy a hűtőbe, mélyhűtőbe is betáraztam főznivalókból. Nagyjából összeállítottam, hogy a kórházból hazatérve, a gyermekágyas időszakban mik lesznek az első dolgok, amiket főzni fogok, így a hozzávalók mindjárt kéznél lesznek.

Olyan érdekes, szinte végig azt éreztem, hogy a kiírt időnél hamarabb fogok szülni...
Aztán egyik reggel, pont amikor a legutóbbi tízmilliószoros nap volt, reggeli után visszaaludtam egy kicsit. Ekkor az történt, mintha álmomban egy hang azt mondta volna, hogy: "Nyugi, bőven lesz mindenre időd!" Nagyon furcsa volt és erre ébredtem fel. Ez kicsit megnyugtatott, de utána is az volt bennem, hogy talán hamarabb érkezik el a nagy nap. Ezek szerint ez a hang mégsem tévedett és valóban mindent kényelmesen el tudtam intézni.
Szombaton egyébként voltak jósló fájásaim. Azt hittem eljött az idő, de aztán ahogy jött, úgy abba is maradt. Azóta meg szinte semmi. Se haskeményedés, se fájások...

A Peti már vagy egy hete teljesen lázban ég, olykor elég kezelhetetlen is. Kb. úgy viselkedik, mintha ő készülne szülni. :D Az meg hogy én olyan jól viselem a várandósságnak a végét is ahogy, az számára természetes. Az utóbbi napokban elkísért a vizsgálatokra, de mondhatni, hogy nyugodtabb voltam, amikor magam mentem, hiszen a kért időre mindig pontosan odaértem. Igaz hogy az esetek 90%-ban várakoznom kellett, de én valahogy úgy vagyok vele, hogy inkább én várjak a dokinál, minthogy rám várjanak. Na hát a Petivel időre odaérni valahova egyszerűen lehetetlen és ettől kissé feszült voltam. Persze ő mondta, hogy úgyis várnom kell, de mondom én szeretek pontos lenni.
Na ezen kívül nagyobb gondunk nem volt... :D
Kimozdulni se nagyon akar itthonról, éppen most is alszik, mert hátha mennünk kell szülni... :D :D :D
Mondjuk igaza van, addig pihenjen, amíg tud! Bár bízom benne, hogy hamar egymáshoz idomulunk a Petikével.

A család is naponta hívogat, hogy mi van, hogy vagyok. Mit aggodalmaskodnak? Totál természetes dolog ez a szülés szerintem, kár ennyire túlaggódni. Aztán az ismerősök is nagyon rendesek. Mikor fellépek a Facebook-ra legalább hárman mindig rámírnak, hogy mi a helyzet. Ha meg a városban bárhová megyek minimum öten leszólítanak, hogy: "Egyben vagy még?"
Nagyon kedvesek az emberek.
A Peti már nehezen bírta, amikor a huszönötödik embernek is türelmesen magyaráztam ugyan arra a kérdésre a választ. :) Minden esetre nekem jól esik, és hálás vagyok hogy ennyi embert érdekel az, hogy mi van velünk.
Ezért is gondoltam, hogy írok még egy bejegyzést a kórházba való bevonulásunk előtt.

Ma még utoljára átnézem a cuccokat, még gyorsan sütök egy kis husikát a Petinek (na nem mintha nem lenne kaja a hűtőben, de hát nehogy éhezzen szegényem, amíg távol leszek). Még egy gyors porszívózást is beiktatok, ami szintén szükségtelen, de a saját magam megnyugtatása érdekében.
Azt hiszem a mosógép használatát is leírom Neki, mert bár nem hajlandó megtanulni (amúgy nagyon házias), még jól jöhet.

Egyébként nehezen válunk el egymástól. Nem is akar holnap bevinni, mondván, hogy minek legyek ott feleslegesen, de hát mondtam, hogy ez a baba érdeke és valószínűleg nem véletlenül fektetik be az embert. Én is nehezen indulok... Igazándiból a 8 és fél év alatt nem töltöttünk ennyi időt távol egymástól, amennyit most fogunk, de egy csodálatos ajándékkal térhetek majd haza, így ez mindent megér. Bár gondolom, hogy nem lesz idő a baba mellett ezzel foglalkozni, de akkor is hiányozni fog ebben a pár napban az, hogy este valakihez odabújjak, reggel együtt reggelizzek, stb...

És valahogy mégis csodaként és egyben búcsúként is élem meg ezt a mai napot. Hogy miért is?
Azt hiszem lezárult egy szakasz az életemnek. Búcsúzok én, mint Mónika az eddigi formámban, hiszen úgy térek vissza, mint anya és szerintem az már más valaki lesz! Igyekszem megtartani magamban az eddigi Mónikában rejlő jó dolgokat, elengedni a rosszakat és az anyaságban rejlő titkokat magamba fogadva visszatérni!
Hát szerelmem, családom, barátaim, ismerőseim: Sziasztok... :)