Közeleg az idő...

Először is köszönöm szépen a múltkori bejegyzéssel kapcsolatos visszajelzéseket. Azért a "zugolvasók" így is jócskán többségben maradtak, de jól esett megtudni legalább néhány emberről, hogy ők is olvasnak.
Az itteni hozzászólásokra nem sikerült választ írnom, talán a böngészőm elavult kicsit.

Minden esetre:
Nóri!
Köszönöm szépen a kedves szavaidat. Be kell vallanom, hogy Te voltál a fő inspirálója a blogomnak, hiszen olyan jó volt olvasni a gyerekkori legjobb barátnőm mindennapjairól ilyen távolságból! :)
Így merészeltem bátorságot venni, hogy én is blogírásba fogjak. Sajnos a sok teendőm miatt nem sikerült megszerveznem a babahordozós tanfolyamot, de annak nagyon örülnék, ha megmutatnád a hordozás fortélyait. Így legalább majd igazi babával gyakorolhatunk! :)
Nekem a Suttogós könyv azért színpatikus, mert se nem túl konzervatív és se nem túl alternatív nevelési módot mutat be.
Gabi!
Neked is köszönöm a hozzászólást!
Igyekeztünk randizni, már amennyire tőlünk tellett, hiszen eddig sem voltunk azok a nagy itthonról eljárós fajták. :)

Ami a mindennapokat illeti:
Még mindig szuperül vagyok. Sokan mondják, hogy a várandósság vége már inkább terhességnek nevezhető, de én nem így érzem.
Néhány hete volt egy olyan időszakom, amikor azt gondoltam, hogy korábban fog érkezni a Petike.
Az alvás nem volt jó semmilyen pózban sem, húzott lefele a hasam, meg még sétálás közben is fájt. Ráadásul a mozgásán is éreztem, hogy egyre lejebb mozgolódik, furkál a kis fejecskéjével. Aztán meg újra teljesen elememben lettem. Most is igazán jól vagyok. Az éjszakák kicsit nehezebbek, mert vagy a májamat, vagy a gyomromat veszi célba a kis drága és ez eléggé feszít, de felkelek egy kicsit, mászkálok, aztán visszafekszek és akkor jobb.

Múltkoriban beszélgettünk a szülésznőmmel is. Nagyon kedves és színpatikus. Megmutatta a szülőszobát, megbeszéltük a lényeges dolgokat és azt, hogy melyik homeopátiás bogyókat kezdjem el szedni.
A szülésre valószínűleg anyu fog velem bejönni. A Peti is simán bejönne, de már múltkor írtam, hogy nem szeretném. Nem csak azért, mert szerintem idegesítene, hanem azért is, mert szerintem ez nem férfinak való dolog. Tudom, hogy van akinek nagyon nagy élmény, de olyat is sokat hallani, hogy a férfi utána már nem tudott úgy nőként tekinteni a párjára, mint előtte. Hát ki a manó kockáztatná meg ezt a dolgot???
Valahogy az van bennem, hogy igazán fontos számomra az anyaság, de szeretném, ha a Petivel való kapcsolatunk is ugyan olyan ideális maradna, mint most. Bizonyára nehéz megtalálni az egyensúlyt, de szeretném, ha sikerülne és kölcsönösen idomulnánk egymáshoz. Mi a Petikéhez és ő is hozzánk, hogy mindhármunk számára egy ideális, harmonikus családi kapcsolat legyen.
Szóval az előbbiekhez visszatérve, miután megszületik a baba, megfürdetik, le lehet fotózni. Na, eddig lenne bent anyu. Aztán utána adnak 1-2 órát, amikor együtt lehet az anyuka, apuka és a kisbaba. Itt szeretném, ha ott lenne a Peti, hogy inkább csak a szép részét lássa a dolognak! :)

Amúgy felkészültnek érzem magam a nagy napra és már nagyon várom! A cuccaim összerakva, Petike cuccai is előkészítve, lakás kitakarítva, stb... Meg igyekeztem betárazni olyan receptekből, amiket könnyen és gyorsan el lehet készíteni, gondolván a gyermekágyas időszakra. Tényleg, ha esetleg van valakinek gyorsan elkészíthető étel receptje, azt nagyon szívesen fogadom!
Tehát felőlem indulhatunk! :D
Félelem még mindig egyáltalán nincs bennem. Inkább csak várakozás. Sokszor gondolkozom, hogy vajon melyik nap és hogyan fog beindulni a dolog? A doki azt mondta, hogy ha 19-ig nem szülök meg, akkor 22-én be kell feküdnöm a kórházba. Eddig azt gondoltam, hogy hamarabb fog érkezni a Petike, de már azon sem lepődnék meg, ha tovább időzne. Azonban ha így lenne, akkor már igazán maradhatna nov. 23-ig, hogy ne skorpió jegyben szülessen, mert azt hiszem a kis skorpióval rendesen felköthetjük a gatyánkat! :D
Na jó, lehet hogy csak nekem voltak rossz eddig tapasztalataim a skorpiókkal...

Szóval nagyon várom a nagy napot!
Anyu készített rólunk pár babavárós képet, ide is felteszem őket. Szegény Peti nagyon beteg volt, amikor ezek a fotók készültek. Torokfájás, köhögés, nátha... Engem is el akart kapni a kór, de ettem egy csomó hagymát, ittam a kamilla teát és az Aloe-s Firts-öt is fújtam orrba-szájba (szó szerint). Most úgy tűnik, hogy talán sikeresen visszaveretem a bacik támadását...