2013. június 21., péntek

Rég voltam ennyire idegbeteg (avagy rakjuk össze az utazó gyermekágyat)

Húúú...
Vettünk Petikének használtan egy utazó gyermekágyat (járókaszerűt) azért, hogy amikor a dédi vigyáz rá be tudja tenni valahova, amíg mondjuk kaját melegít neki. Aztán ez az ágyikó olyan esetre is jó lenne, ha elutaznánk valahova (mondjuk szerintem ez a veszély nem mostanában fenyeget minket a lakásfelújítás miatt). Na, szóval megvettük. Az eladó csaj pikk-pakk összerakta, elmagyarázta. Siettünk haza, így magunk ott nem állítottuk össze az ágyat, amúgy is teljesen logikusnak tűnt.

Na hát ma mentem a mamimhoz, hogy szépen áttisztítom és begyakorlom a felállítását. Természetesen nem sikerült. Az oldalait felfelé kell megrántani és akkor beakadnak. Össze csukni meg úgy lehet, ha benyomunk egy gombot, kicsit felfelé mozdítjuk az adott oldalt, majd lefelé összecsukjuk. Na, hát a hosszabbik oldalt simán összeraktam, de a keskenyebb sehogy sem sikerült. Gondoltam talán rossz volt a sorrend, így be akartam csukni a hosszabb oldalt és a rövidebbel indítani, ám az összecsukás már nem ment. Az a bizonyos gomb nem igazán érezhető, pedig a hülyébbeknek (mint én) még rá is rajzolták a külső huzatjára, hogy hol kell nyomni. Hát én hiába nyomkodtam, meg aztán már máshol is, de semmi eredmény nem volt. Jó párszor levert a víz közben. A mamám egyik kedves szomszédja, akiknek volt hasonló, próbált segíteni, de vele sem jutottunk eredményre. Vagy másfél óra próbálkozás után hogyan-hogyansem sikerült becsuknom az egyik hosszabb oldalt, majd újabb fél óra után a másikat is.
Aztán egy mozdulattal összeraktam, a rövidebbet, majd hosszabbat is. Gondoltam ja, ez ennyire egyszerű! Hát mit szenvedtem vele ennyit, akkor most gyakorlom párszor, hogy rutinosan menjen. Hopp egy mozdulattal becsuktam a rövidebb oldalakat, majd a hosszabbak ismét nem sikerültek. Közben a mamám egy másik kedves szomszédja is próbált segíteni, akinek szintén volt már dolga ilyennel, de nem jutott eredményre. Közben visszatért az előzőleg említett szomszéd is, de nem jutottunk semmire.
Ja, az kihagytam, hogy közben a térre is leszaladtam, hátha jár arra egy ismerős kisgyerekes pár, akik esetleg kenik-vágják az ilyen ágy összeállítását, de nem. Egy párral futottam össze, de ők is szívtak az ilyen ággyal, utána szét se szedték.

Szóval vagy 3 órányi küzdelem után megjött az én Petim, aki hát mint tudható nem egy technikai zseni (más téren kárpótol ezért) és egy végigdolgozott nap után meg elég ingerlékeny tud lenni. Gondoltam hátha neki sikerül, mégis erősebb a keze, meg hát ott volt, amikor a csaj megmutatta.
1 percnyi ingerült próbálkozás után mondta hogy nem tudja, de nem is érdekli. Meg amúgy is nekem kell hozzá értenem, mert nem tud  mindig jönni nyitni-csukni. Meg hogy miért nem álltam neki hamarabb volt egy egész napom rá. Hagyjam úgy, majd megcsinálom.
Mondtam, hogy hát annyira el kellene pakolnom, hogy ne zavarja a mamámat. Mondta oldjam meg, vigyem be a szobába. Kezdtem cincálni a nyeklő-nyakló ágyat, a kevés rendelkezésre álló helyen, de nem hogy kivette volna a kezemből (talán csak a cipőjét nem akarta levenni), hanem kommentálta, hogy milyen béna vagyok és ne legyek már szerencsétlen, stb...
Hát inkább nem részletezem hogy mennyire elszakadt nálam a cérna. Bírom amikor "tudja mikor mit kell mondani". Ez már az utolsó csepp volt a pohárban és robbantam. (Ilyen esetekben itthon a csempébe szoktam boxolni, amit általában a kezem bán meg. Még jó, hogy az új lakásba nem lesz csempe, a falat meg sajnálnám, meg hát a múltkori javítás után felfedeztem tegnap, hogy ismét reped több helyen. Ja, a konyhában mégis lesz csempe, de azt sem tervezem bántani.)

Én az esetek többségében türelmes vagyok, nem idegeskedek, inkább megoldást igyekszem találni egy adott problémára, de olykor én is kikattanok.
Szerencsére a mamim közben az udvaron tologatta a Petikét így ő nem érzékelt a feszültségemet (gondoltam én). Ám amint hazaértünk az én kis Skorpióm akkor patáriát csapott, mint még soha. Hisztizett, torka szakadtából ordított, zengett tőle az egész Templom tér. Szóval aki a környéken 21 óra körül egy veszettül ordító babát hallott, az az én drágám volt! :)
Tudtam, hogy a gyerekek nagyon érzik a körülöttük zajló lelki dolgokat, de hogy ennyire azon meglepődtem. Igyekeztem megnyugodni és lassan ő is lecsillapodott.
Bár még mindig érzek magamba feszültséget, azért is igyekszem kiírni.

Jelenleg bazira fáj mindkét hüvelykujjam, mert annyit nyomkodtam  kiságyon a gombot, vagy az annak gondolt cuccot. Lefáradtam agyilag-lelkileg és a hülye ágy még mindig nem működik...

Nem sok híja volt, hogy össze ne törje mérgembe (Peti már az 1 perces próbálkozása  után megtette volna). Azért az vicc, hogy ezt utazó ágynak is ajánlják. Hát aki utazni akar vele előbb vegyen be egy adag nyugtatót és alaposan gyakorolja be a felállítását, mert ez az ágy egy egész nyaralást tönkre tehet hangulatilag. 
Próbáltam a Youtube-on is megnézni az összeállítás módját, de hó végén már nagyon lassú a netem így nem sokra jutottam.

Írjon nekem valaki, aki keni-vágja ezeknek az elfuserált ágyaknak a nyitását-csukását!

Ja és hát rájöttem, nem kell ahhoz Skorpiónak lenni, hogy az ember hogy is fogalmazzam milyen legyen. Olykor Halak létemre én is elég temperamentumos és kacifántos tudok lenni.

Na már jobb is hogy leírtam (közben erősen cenzúráztam magam). Már csak a hozzáértők tanácsait várom...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése