Mi a hasonlóság a pelusozás és a Forma 1 között???

Hát több, mint gondoltam.
Eleinte a pelenkázások számunkra egy békés baba-mama szertartások voltak. Aztán már említettem, hogy egy magasabb szintre léptünk, ahol egyre ügyesebbnek kellett lennem, hogy a gyerekre rávarázsoljam a pelenkát és a ruhát. Napjainkban azonban vesztésre állok a pelenkázási hadműveletben. Egy darabig csak akkor volt nehézségünk, ha mondjuk a mamiéknál kellett pelust cserélni, hiszen ott több szökési útvonal is akadt. Itthon a pelenkázón szépen elvolt. Amikor mégsem, akkor egy kis énekléssel, mondókákkal, vagy valamilyen tárgyat a kezébe nyomva szépen le lehetett kötni a figyelmét.
Most azonban mindent elkövet, hogy megmeneküljön a pelusozás elől, mászna, felülne, sőt fel is állna a pelenkázón. Nem győzök taktikázni, egyrészt hogy megfogjam, nehogy leessen, plusz ne legyen minden tiszta kaki, ugyanakkor erőszakos se legyek Vele.
És itt jön az összefüggés:
A pelenkázás olyan (legalábbis jelenleg számukra), mint a Forma 1-en a gumicsere. Minél gyorsabban végezni kell vele.

Régen amikor a gyerekkori barátnőmmel találkoztam (igen Nóri, Rólad van szó) csodálkoztam, hogy micsoda tempóban cseréli ki a pelust a kisfián. Hmmm, mára már értem, hogy miért. :D
Szóval most igyekszem minél gyorsabbra fejleszteni a pelenkacserélés tudományát. Mindent előkészítek, kukát kinyitom, a gyerekről már a pelenkázóra helyezés előtt leveszem a ruhák zömét. Aztán felteszem az én kis Petikémet és stopperóra indul... Pelenka nyit, és anya töröl-töröl, énekel-énekel, állat hangot utánoz, közben vissza forgatja a gyereket, töröl, gügyög, pelenka fel, gyerek elkap, mostanában harisnya fel, majd nadrág fel. Olykor az utolsó két művelet már a földön zajlik.
Hűűű nem semmi...
Azt hiszem még van mit fejleszteni a gyorsaságomon.
Hát most ennyi! :)