Jár a baba, jár... :)

Már említettem múltkoriban, hogy olykor lépeget néhányat önállóan az én kis Petikém, de akkor még ez teljesen véletlenszerű, nem akaratos cselekvés volt részéről. Azonban kb. 2 hete elszánt gyakorlásba kezdett. Elkezdett a fotel és a kanapé között ingázni, igen elszántan. Ez csak néhány lépést jelentett. Aztán már messzebbre is elindult, például a karjaimba szaladt. Egy darabig a 6 önálló lépés volt a rekordja, de a napokban ezt is megdöntötte. Most már úgy is elindul, hogy nem lát a közelben kapaszkodási lehetőséget. Például csak úgy a szoba közepe felé. Olyan aranyos! :)
Eddig nem vezetgettük kézen fogva, mert a védőnő mondta, hogy nem egészséges. Ezek után azonban, hogy így beindult néha megfogom a kezecskéit (pontosabban ő fogja az ujjamat és többnyire csak alig) és aztán csak győzzem követni a csöpp lábak kopogását. Egész hosszasan elmászkálna így, de nem akarom erőltetni, csak néha-néha megyünk egy-egy kört. Azért persze még többet mászik, mint megy!

Az értelmi fejlődésén a napokban döbbentem le teljesen. Többet ért és gyorsabban tanul, mint gondoltam volna. Meséltem, hogy a pusziküldés (cuppogás), "pá-pá" intés, "klattyogás" a kis nyelvével eddig is ment neki. Azóta már szépen tapsol a "Süti, süti pogácsát"-nál.
Az "Oooo, ooo" (jelentése ott, ott) mutogatását már a tükrös videóban láthattátok. Egy jó ideje továbblépett arra a szintre, hogy konkrét tárgyakra mutogatott és mondta, hogy "Ooo, ooo". Én erre mindig azt mondtam neki, hogy "Igen, ott a lámpa (cica, tyúk, stb...)".
Na, a napokban kiderült, hogy amikor megkérdezem, hogy hol van ez vagy az, akkor Ő megmutatja. Nem is tudtam, hogy ennyire megjegyezte. A csoda az, hogy most egyszer megmutatok és nevén nevezek neki valamit, azt már tudja is. Egyszerűen hihetetlen. Már megmutatja, hogy: apa, anya, papa, mama, lámpa, hősugárzó, okos kis fejed, tűzoltó autó (a cipőjén, harisnyáján), cica, maci (a ruháján), meg hasonlókat.


Hát megdöbbentő, hogy ez a 10 hónapos kis mazsola mi mindent produkál. Mármint félre értés ne essék, nem úgy értem, hogy más gyerekekhez viszonyítva ügyes, hanem úgy, hogy hihetetlen a természet. Csoda látni, hogy hogyan fejlődik napról napra egy ilyen kis emberke...