Megszületett az első "mesterművem"

Elkészült az első általam kötött sál, ami tudom, hogy valójában nagyon messze áll egy mesterműtől, de számomra mégis az. Mindig is ilyen tarka-barka sálról álmodtam, így hát kötöttem egyet.
Nem szeretem, hogy amikor beköszönt az ősz és a tél, az emberek többsége sötét ruhákba burkolózik. Szerintem pont ilyenkor kellenének a színek, hiszen azok simogatják az ember lelkét egy borongós napon.
Én nem tudok kötni, de a kezdők lelkesedésével nekiálltam és egész jó dolog lett belőle. Közben rájöttem, hogy a kötés meditatív tevékenység és színterápia szempontjából is hat a lélekre.
Jó érzés látni, ahogy az ember keze alatt átalakul a fonal valamivé...
Anyagilag szerintem nem feltétlenül éri meg kötni, de nagyon jó móka és ráadásul az így elkészült darab teljesen egyedi lesz.
Kötés közben azon gondolkodtam (nehéz megfogalmazni), hogy napjainkban olyan messze állunk a minket körülvevő tárgyaktól. Mármint mindent megveszünk készen és a legtöbb ember mindig többre és újabbra vágyik (hát igen, a fogyasztói társadalom). Régen mondjuk vettek egy cipőt és az hosszú évekig cipő volt. Vagy mondjuk ha egy mester készített egy bútort abban benne volt szíve-lelke, a szaktudása. Régen olyan szép míves dolgokat csináltak. Ám manapság a tömegtermelésben elvész az a plusz...
Igyekszem nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani a tárgyaknak, de mivel azoknak is megvan a maguk rezgése, nem mindegy, hogy milyen rezgésekkel (milyen tárgyakkal) vesszük körül magunkat. Fontos, hogy harmonizáljon a mi rezgésünkkel.
Az új sálam és én egy hullámhosszon vagyunk! :D :D :D

Amúgy akiknek mutattam már (kb. 1 hónapja készültem el vele) kérdezték, hogy gyerek mellett mikor tudtam kötni. Hát ezt csak úgy pihenésként csináltam esti TV nézés helyett, valamint akkor, amikor korábban ébredtem fel mint a Petike és nem akartam mással zajongani nehogy felébresszem. :)
Remélem más is kedvet kapott a kötögetéshez! :D