Petike 1. születésnapi zsúrja

Ahogy ígértem, íme itt a beszámoló a szülinapról:

Amit egyre inkább közeledtünk ehhez a számunkra neves naphoz, egyre jobban elfogott a készülődési vágy, hogy méltó módon tudjuk megünnepelni Petikénk első születésnapját. Mindenképpen azt szerettem volna, hogy elsősorban ne rólunk szóljon az esemény, hanem a Ő élvezze, ugyanakkor mégis megfelelően megadjuk a módját eme neves eseménynek.
Két héttel a szülinap előtt elkészítettem a meghívókat és elküldtem azoknak, akik biztosra mondták, hogy jönnek (szűk családi kör). Petikémnek feltétlenül valami személyes szívhez szóló ajándékot szerettem volna adni, így nekiláttam és varrtam Neki filcből egy katicabogarat, hiszen ez az egyik nagy kedvenc. (Majd külön bejegyzésben leírom, hogy hogyan készült.) Eredetileg mackót szerettem volna varrni, de sajnos nem érkeztek meg a hobbiboltba időben a cuccok hozzá, így hát maradt a katica.
Úgy döntöttem, hogy a vendégeknek hidegtál szerű husikat és salátát készítek, hiszen 15 órakor kezdtük a "bulit" és ezt az ételt ideálisnak gondoltam. Készült tehát Stefánia vagdalt, kolbásszal töltött sült karaj, görögsaláta és tökmagolajos krumplisaláta. Azért főztem egy jó adag babgulyást is, hiszen gondoltam az meg jó lesz vacsorára.
Elkezdtem készíteni a dekorációkat is. A díszszalagokat magam csináltam, valamint vettem lufikat és "Boldog szülinapot" feliratot.

A szülinap előestéjén, miután Petike elaludt feltettük a díszeket (a lufikat még nem, nehogy éjszaka nekiálljanak durrogni). Reggel amikor az én kis Angyalkém felébredt volt ám nagy öröm... Szaladgált egyik dísztől a másikig, hosszasan csodálta őket és mutogatta nekünk, hogy "Ooo, ooo" (azaz ott, ott).
Délelőtt még elvégeztem az utolsó simításokat az ételeken, Peti meg rákészült, hogy szállítsa a dédiket (a nagymamáimat).
Petike, csak nehezen aludt el a szokásos délutáni alvásidejében, bizonyára érezte, hogy itt valami készül. Közben megérkezett Ila dédi és Vele feltettük a lufi dekorációkat. Lassacskán megérkeztek a többiek is: Magdi mama, Laci papa, Vera mami és Gyöngyi dédi.

A mi kis ünnepeltünk azonban csak lassacskán ébredt fel és ráadásul óriási ordítással. (Mondjuk ez érthető, hiszen a lelkes vendégek azonnal megrohamozták, pedig finoman próbáltam tudtukra adni, hogy kéne neki egy kis idő, amíg magához tér.) Nálam sem nyugodott meg, de Laci papa kezében aztán már semmi gond nem volt. Hiába a papa a mindene! :D

Szerencsére viszonylag hamar jókedvre derült. A vendégek jóllaktak és dicsérték, hogy nagyon finom minden. Utána feltálaltam a tortákat. Végül azért lett két torta, mert a Peti mondta, hogy mindenképpen rendeljek egyet, hogy nehogy idegeskednem kelljen, hogy mindennel elkészülök-e. Persze én tudtam, hogy a fiam első szülinapi tortáját feltétlenül én szeretném elkészíteni.
Rendeltünk egy puncstortát (ami egyáltalán nem lett olyan finom, mint amire számítottam), én pedig egy gyümölcstortát készítettem. A dekorációt a Peti vette rá és a szép gumicukrok helyett csak ilyen rusnya kukacokat kapott, amiket eredetileg rá se akartam tenni, de végül mégis rátettem és így egész vidám hatású tortát kaptunk. Őszintén szólva még szerettem volna a Petike számára is ehető tortát készíteni babapiskótából és tejbegrízből, de ez már elmaradt. Őt azonban ez cseppet sem zavarta, hiszen örömmel vetette rá magát a másik tortákra. Leszedte egyikről a gumicukrot, másikról pedig a marcipánnyuszit, aminek a fülét jól le is harapta, az ujjával meg kicsit belenyúlkált a tortába és lenyalogatta... :) A gyümölcstortámnak nagy sikere volt és mindenki azt mondta, hogy finomabb lett, mint a cukrászdai. Nem akarom a sajátomat dicsérni, de nekem is jobban ízlett.
A tortaevés után bevonultunk a nappaliba és elkezdődött az ajándékozás. Kapott kisautókat, szép könyveket, logikai játékokat, Ila dédi által kötött mellénykét, labdát... Tőlünk az általam varrott katicát és egy csomó élő kismadarat... :D Hogyan is? Hát vettünk egy madáretetőt a kertbe, amit apa (büszkén hangsúlyozom APA!, aki lassan ügyeskedik a barkácsolósabb dolgokban) felszerelt. Azóta rengeteg kismadarunk van, akiket a Petike nagy áhítattal csodál.
Bori barátnőmék is olyan aranyosak voltak: Szülinap előtti nap jött a postás egy csomaggal "ifj. Frisch Péter részére". Volt benne egy szép kis melegítőfelső, egy majmocskás felső, képeslap és egy csomag kukó (kölesgolyó). A Petike annyira örült neki, rohangált a majmos felsővel és közben falta a kukót.
Mindenki ajándékának nagyon örült, csak hirtelen azt sem tudta, hogy mivel játszon.

Anya! Ne fotózz, inkább vegyél fel!

Eszegetés

Gyöngyi dédi, Vera mami és Laci papa társaságában

Idén még mi fújtunk helyette...

Megvagy kukac, elkaptalak!

Összegezvén:
Nagyon örültem, hogy együtt volt a család. Nem könnyű ilyen családi eseményeket lebonyolítani, de jól sikerült. Elfáradtam, de ez olyan kellemes fáradtság volt. Úgyis, mint írtam már nagy családról álmodom, akkor meg hát nem árt gyakorolni és ez kiváló és egyben örömteli alkalom volt rá.
Remélem karácsonykor megismételjük!!! :)

Ünnepi sereglet

Így anyaként azt tapasztalom, hogy szerintem egy szülinap az ünnepelt számára kevésbé akkora ünnep, mint az édesanyja számára. Végiggondoltam az 1 évvel azelőtti történéseket lépésről lépésre... Annyira gyönyörű emlékek. Ezt nem lehet szavakba önteni, de ez a legnagyobb áldás, amit ember valaha kívánhat! Táncol a szívem és a lelkem, hogy megadatott az, hogy élet adhattam... Életet adhattam egy ilyen kis csodálatos emberkének! :)