Mint már meséltem hajlamos vagyok kicsit rágörcsölni a karácsonyra és
bármennyire igyekeztem elengedni az elvárásaimat, ez az idén sem alakult másként. Szépen elterveztem előre mindent, hogy még véletlenül se legyen kapkodás. A gondosan összeállított menetrendemet hamar keresztbe húzta az, hogy az én kis Petikém náthás lett, ami eléggé megviselte az első napokban. Hát még engem a hőmérőzéssel, orrsprayzéssel és orszívással való küzdelem. Pedig mindenen játékán végigjátszottuk a procedúrát, eredménytelenül és a tanácsok ellenére arra sem tudtam rávenni, hogy magának csinálja. Na, de Petinek hála be tudtam hozni a menetrendemhez képest történt elmaradást. Vasárnap megsütöttem háromféle sütit, sajtosrudat, kókuszkockát és a nagy kedvencemet a barack sütit. Petike elég jól viselte a sütögetésemet, azt leszámítva, hogy szanaszét pakolta a konyhát. Úgy nézett ki, mintha bomba csapott volna be. A végén már a kipakolt konyhaszekrénybe is bemászott. A sütik végül elkészültek és finomak lettek. Ezt azért haladásnak könyvelhetem el a tavalyi évhez képest, hiszen akkor elégettem a gyümölcstortát, mert ha akkor sírt az én kis 1 hónaposom akkor bizony azonnal fejvesztve rohantam hozzá.
Előre átgondoltam, hogy mit kell vásárolni, listát írtam, hogy nehogy valami hiányozzon az ünnepek alatt. Az el kell mondjam, hogy rendszerint a gondosan megírt bevásárlólistámat itthon szoktam felejteni... Most azonban magammal vittem, de minden gondosságom ellenére, azért volt ami mégis hiányzott, de némi kreativitással meg tudtam oldani.
23-án éjszaka feldíszítettük a karácsonyfát, hogy meglepetés legyen másnap reggel. Azt hittem majd nagyon rá fog csodálkozni. Ezzel szemben kicsit megnézte, mondtam, hogy ez a karácsonyfa. Mire Ő "Kááá, kááá" (így nevezte el a karácsonyfát) és ezzel el is volt intézve. :)
24-én megfőztem az esti menüt. Marhahúslevest, paradicsommártást, gombamártást, barackos csirkemellet burgonyapürével és töltött csirkecombot petrezselymes rizzsel.
Azt szerettem volna, ha este összejön az egész család, de sajnos csak anyukám és Gyöngyi mamám tudtak eljönni. Magdi mama és Laci papa lebetegedtek, így sajnos ők nem tudtak eljönni... :(
Azért így is jó volt. A kajákkal elkészültem, de magamat összekészíteni már kevés időm maradt. Az ajándékokat azonban idén már jó előre beszereztem és be is csomagoltam.
Családi szokásunk szerint előbb megvacsoráztunk, aztán jött az ajándékozás. Gyerekként ki nem állhattam ezt, mert már alig vártam, hogy megegyük a vacsit és menjünk gyorsan ajándékot keresni.
Szóval aztán jött az ajándékozás, amiből igyekeztünk nem akkora ügyet csinálni, hiszen nem az az ünnep lényege. Petikém Gyöngyi mamától egy mesés hintalovat kapott. Annyira élethű, ha az egyik fülét megnyomjuk vágtázó hangot hallat, a másikat megnyomva "nyihaházik". Be kell valljam ennek az ajándéknak én jobban örültem, mint a gyerek! :D Főleg az elején, mert amikor meglátta vigasztalhatatlanul sírni kezdett. El is kellett tüntetnünk a közelből. Aztán másnap már megbarátkozott vele. Mára már teljesen "jó barátok". Simogatja, puszilgatja, ad neki "kukót", cumit. Lovagolni is már teljesen profin tud rajta amit én teljes elkapási készenlétben hagyok. Néha már túl is vagánykodja a dolgot. Legutóbb például a járóka közelében lovacskázott, majd pedig először az egyik, majd a másik kezével is átkapaszkodott a járókára és áthúzta magát. Nem semmi mutatvány volt.
Tőlünk egy szép állatos könyvet kapott, Vera mamitól meg egy teljesen élethű játékkutyust.
Másnap Ila mamám jött hozzánk látogatóba, neki is nagyon örültünk. Sajnos elég korai busszal hazament, de így is olyan jó, hogy itt volt. Petikém egy édes plüss, állatfigurás gyerekpárnát kapott tőle. Ilyen még nem volt neki és azóta is nagy örömmel hurcolássza. Miután a mamám elment pihentünk kicsit, már amennyire a Petike engedte. :D Este meg bementünk a városba a Peti mosthatesójáékkal (nem szeretem ezt a szót, mert olyan csúnyán hangzik, de jobbat még nem találtak rá, hiszen a Lackó apukája és Peti anyukája házasok, szóval vérszerint nem tesók) Lackóékkal forraltborozni, utána meg jöttünk haza hozzánk. Tőlük is sok gyönyörű ajándékot kaptunk és nagyon jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Közben én Petikét lefürdettem és letettem aludni.
(Lehet, hogy más elítéli, hogy nem veszem annyira fafejű módon ezt a dolgot, de engem és úgy tűnik Petikét sem zavarja, hogy vendégek ittléte alatt fürdetem. Szenteste például a dédi és a nagyi nézte meg, hogy hogy locsizik ez a nagyfiú. Utána evett és szépen elaludt. Mi meg felhőtlenül tudtunk beszélgetni mindenkivel. Nálunk tényleg nem illetlenség fürdetésig maradni!!! Örülünk a vendégeknek! A Petikét ez cseppet sem zökkenti ki a napi rutinjából.)
Karácsony második napján Petinek dolgoznia kellett, pedig át akartunk menni a Magdi mamáékhoz. Aztán úgy volt, hogy akkor megyünk a Petikével ketten, de akkor meg megeredt az eső, így végül a mamáék jöttek át. És hát nagy dolog történt... Kimondta Petikém az első szavát szépen és tisztán!!! És mi volt az? Hát persze hogy a PAPA!!! Mikor úgy volt, hogy mi megyünk, mondtam, hogy mindjárt öltözünk és megyünk a mamához és a papához. Erre az ajtó felé nézett és mutatott és azt mondta: Papa. Aztán utána egyre csak ismételgette, amíg meg nem érkeztek. Szerencsére addigra már gyógyulgattnak, de azért még nem voltak teljesen jól. Petike egy gyerekeknek való zenélő fényképezőgépet és egy bilit kapott tőlük.A bilin felöltöztetve szépen elüldögél, de amint levetkőztetem fejvesztve menekül. Hát majd erre is megérik.
Karácsony óta már a "mama" szót is zsépen mondja Petikém, amúgy meg egy csomó más dolgot is mond, csak még a maga módján. Erről majd más alkalommal mesélek.
Annyit viszont még megemlítenék, hogy szilveszterkor megvolt Petike első mamáéknál alvós éjszakája, amit ezúton is nagyon köszönünk. Mivel a táncos programjaim elég későig elhúzódtak, így ez tűnt a legalkalmasabb megoldásnak. Másnap, amikor érte mentünk elképzeltem, hogy majd milyen boldogan szalad felénk, ehhez képest ránk se hederített. Tehát jól érezte magát és nem hiányolt minket. Örülök, hogy ilyen jól alakult minden.
 |
| Petike és anyu |
Szóval összességében szépen teltek az ünnepek. Így gyerekkel minden jóval mozgalmasabb, de sokkal szebb is. Régen ilyenkor a TV elé fekvős, ötven karácsonyi megnézős és közben süti pusztítós lazulás volt a program. Annak is megvolt a varázsa, de semmi pénzért nem cserélném el a mostanira, amikor már egy csöppség pörög folyamatosan és fáradhatatlanul körülöttem.
Ha vissza gondolok az anyuéknál töltött karácsonyokra egyiket sem gondoltam tökéletesnek, de ott is igazán szép volt. Főleg így visszagondolva, hogy már nincs együtt a család... :(
Az utolsó apuval töltött 2009-es karácsonyunk sokszor eszembe jut... :( Milyen jó lett volna, ha ismerhették volna egymást a Petikével! Néha csak utólag képes felfogni az ember, hogy milyen szerencsés egy adott pillanatban. Úgyhogy nagyon hálás vagyok az idei karácsonyért, hogy azért ha csupán részletekben is, de nagyjából együtt lehetett a család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése