Így mókázunk mostanság...

Az imént játszott játékunk megihletett, hogy írjak egy bejegyzést a mókáinkról.
Az előbb pelenkázás közben besütött a Nap az ablakon és a Petike csodálkozva nézte a falon látható árnyékot. Elkezdtem neki árnyjátékot játszani a kezemmel. Annyira édes volt, ahogy gondolkodott...
Nézte a kezemet, majd az árnyékot sokszor egymás után és összerakta a képet, hogy a két dolog összefügg. Aztán megragadta a kezemet és mutattam neki, hogy az ő kis kezének az árnyéka is látszik. Nagyon élvezte és nevetgélt rajta.
Még csak most pénteken lesz 3 hónapos, de sokszor elcsodálkozom, hogy milyen okos. Imádom nézni, ahogy gondolkodik...

A másik, hogy imádja ha hastáncolok neki. Eddig csak akkor táncoltam, amikor ő aludt, de rájöttem, hogy egyszerűen rajong érte. Olyannyira szereti, hogy amikor teljesen elfogyott a türelme és nyűgös, akkor beleteszem a kis hintaszékébe és indulhat a hastáncbemutató. Azonnal megnyugszik és többnyire édes kis mosolyokkal fejezi ki a tetszését egy-egy mozdulat láttán. Így akár fél óráig is elcsodál engem. :D Különösen azokat a számokat kedveli, amiket nagy hassal is sokat táncoltam. Biztosan azokra jobban emlékszik és élvezi, hogy most kívülről is megszemlélheti... :)

Az éneklést is nagyon szereti. Jelenlegi kedvencei a "Kertem alatt kiöntött a Kerka" (egyébként ez volt az első dal amit a Lentibe költözésünk után az itteni oviban tanultam), valamint a "Paff a bűvös sárkány"-t is a kedvencei közé sorolnám. Az altatáshoz a teljesen bevált dal a "Greensleeves", bár ez nem egy altató, de annyira imádtam, amikor általános iskolában a kedvenc énektanárnőm (Edit néni) tanította... Még sok mást is éneklünk, de ezek a fő kedvencek.

Aztán vettem neki használtan egy zenélő földgömböt. Olyan szuper, angolul énekel, minden kontinensen van egy gomb, amit megnyomva különböző dalokat játszik és bemutat az ott élő állatok közül kettőt, amik rá is vannak rajzolva. Nagyon kedveli. Amikor ezzel játszunk, akkor csak angolul beszélek neki.

Van egy sípolós kockája, arra meg számok vannak írva. Mutatom neki a számot és annyit sípolok vele, ahányas a szám. Van, hogy a kezemen is megmutatom neki.
Persze nem zsenit akarok nevelni ebből a gyerekből, de annyira érdeklődő, akkor már miért ne értelmes dolgokat tanítsak neki.

Van egy babakönyve is, abból meg mindig elmagyarázom neki, hogy mi van a képen. Van úgy, hogy ő is bekapcsolódik és cukin gagyog.
Szeretnék beszerezni egy olyan mesekönyvet is, amiben rövid kis mesék vannak, hogy lefekvéskor mindig mondhassak neki egyet. Tudom, hogy még nem érti, de állítólag segíti a beszédfejlődését, meg hát nem lehet elég korán kezdeni a könyvek megkedveltetését.
A mondókák iránt még nem mutat akkora érdeklődést, de a "Répa, retek, mogyoró..." mindig megnevetteti... Hogy mit szeret rajta annyira?

Testi fejlődése tekintetében már kezdi rövid időre elviselni a hason fekvést, de még mindig nem kedveli igazán, pedig mindent megteszek, hogy megszerettessem vele. Egyre hosszabb időre tudja felnyomni magát, aztán amikor elfárad nagyokat nyög és sokszor ingadozva teszi le a kobakját. A Peti szerint ilyenkor olyan, mint egy részeg ember. :D
Azt szereti ha masszírozom, meg hanyatt fekve oldalára gurítom majd vissza a "Guri-guri és vissza" szöveggel kísérve, ezen nagyokat nevet. A "Biciklizik az egér"-t is nagyon csípi, fokozatosan begyorsítva.
A haspuszitól meg édesen nevet, úgy hogy még hangot is ad hozzá. Ez a nevetése a kedvencem.

Szóval az én kis Petikém nagyon igényli, hogy foglalkozzak vele. Ezen mondjuk nem vagyok meglepve, mert anyu elmondása szerint én is "több emberes" gyerek voltam.
Minden esetre nagyon szeretek foglalkozni Vele és úgy látom, hogy ettől mindketten boldogok vagyunk! :)