2012. június 24., vasárnap

Várandósság és a hastánc

Annak idején, amikor hivatalos orientális táncoktatói képesítést szereztem, külön elvégeztem a kismama hastánc oktatói képzést is. Ez kitűnő alapot adott a várandósan való táncikáláshoz, azonban az embernek a saját bőrén megtapasztalni a tanultakat egészen más... :)
Szívesen megosztom az eddigi észrevételeimet.

Az elején amikor megtudja egy nő, hogy gyermeket vár szerintem alapból megváltozik benne valami lelkileg. Legalábbis nálam így volt. Természetes, hogy az elején talán túlzottan is félti a benne fejlődő kis életet. Nem utolsó sorban pedig nagy változások kezdődnek a testünkben is.

Az elején, mint már írtam én még azon is aggódtam, hogy ki ne pottyanjon a gyerek! Eleinte volt néhány mozdulat, ami nem esett jól, azokat nem, vagy csak nagyon finoman csináltam. Az első trimeszterben ritkán ugyan, de a hasam is fájdogált, bár ez természetes, mert ahogyan nyúlni kezdenek a méhszalagok, ezt azért érezheti az ember.
Mára már simán bírok mindent, persze rázni csak lazán rázok és a hullámokat sőt mondhatni a többi mozdulatot is jóval finomabban csinálom, mint eddig.

Azonban azokat a mozdulatokat senkinek nem ajánlom, amiben nagyon nyúlik a hasizom (pl. hátrahajlás). Ezekkel eszembe se jutna kísérletezni. Volt egy alkalom, amikor például a forgás nem esett jól, szerintem azért, mert akkor éppen úgy volt helyezkedve a pici.

Most nem kezdem hosszasan fejtegetni, hogy miért is jó várandósan mozogni, mert oldalakat lehetne róla írni. Lényeg, hogy a várandósság nem betegség és a mérsékelt, ésszerű mozgás (persze nem az extrém sportokra gondolok) kifejezetten jótékony hatással van az anyára és a magzatra egyaránt, mind testileg, mind pedig lelkileg!
Lényeges, hogy ne hajtsuk túl magunkat, kerüljük a testünk túlhevülését, pótoljuk az elveszett folyadék mennyiséget és végül, ami a legfontosabb figyeljük a testünk jelzéseit és hallgassunk is rájuk!!!

Mi (Petike és én) egyenlőre nagyon élvezzük a hastáncot áldott állapotban is!


A tegnapi fellépés előtt mondjuk kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi az ami még így lassan nőni kezdő pocival a közönség előtt is ízlésesen bevállalható...
Arra jutottam, hogy a várandósság a női élet csodája, a hastánc a nőiesség tánca... Miért kéne hát bármit is rejtegetnem??? Persze a riszálós szexi Shakira és a rövid szoknyás salsa, vagy tangó-hastánc fúziókat átmenetileg a többi lányra bízom. :D Viszont egy lágy fátylas, legyezőfátylas, íziszfátylas szám, szerintem simán esztétikus tud lenni nagy pocival is! 
Aki meg nem a nőiesség csodáját látja benne, maximum nem nézi meg! :D
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a tegnapi gratulációkat és pozitív visszajelzéseket! Andi (a szuper manikűrösöm) üzenete különösen jól esett! :) 
Nagyon köszönöm mindenkinek!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése