Hát ma elérkeztünk a félidőhöz! Olyan hihetetlen számomra, hogy már csak még egyszer ennyi és a kezembe foghatom a gyermekünket... :) Eddig várandósságom miden percét élvezem! A kezdti rosszullétek se voltak számottevők. Bevallom olykor szinte hajlamos voltam megfeledkezni az egészről annyira nem éreztem semmi különöset. Mármint régebben azt gondoltam, hogy ha valaki várandós állandóan érzi, hogy van ott valaki. Én azonban sokszor semmi különöset nem éreztem, mármint lelkileg igen, de testileg nem. Aztán ez némileg megváltozott, amióta megmozdult a pici és időről-időre tudtomra adja, hogy: Hahó anya, itt vagyok!
Különleges számomra, hogy már így a hasamban is, mintha egy kis egyéniség bontakozna ki. Megvannak a maga szokásai, amit egyre jobban kezdek megismerni. Az tuti, hogy enni nagyon szeret, mert étkezések után intenzív mocorgásba kezd. Aztán azt is észre vettem, hogy az időjárás szintén hatással van rá, mivel olykor kicsit lustább a megszokottnál.
Azonban a legérdekesebb az, hogy észrevettem, hogy telepatív úton tudunk kommunikálni ez nagyon különleges. Egyik nap mikor lustább volt és aggódtam, hogy minden rendben van-e, csak gondolatban mondtam, hogy mozdul meg egy kicsit és erre Ő azonnal reagált. Ezt máskor is megfigyeltem. Mikor többször megismétlődött a dolog, kísérletezésbe kezdtem. Csak simán néztem a hasam és semmi... Kértem gondolatban hogy: Jelentkezz kicsim, itt anya! - erre ő elkezdett rugdosni.
Ez hihetetlenül érdekes dolog! :)
Pár napja végre apucinak is megmutatta magát, jól bele rúgott/boxolt a tenyerébe. :) Amióta mocorog, azóta szegény Petit mindig azzal fárasztottam, hogy fogja meg a hasam, mert annyira szerettem volna, hogy ő is részese lehessen kicsit a csodának, érezhesse amit én. Persze eddig mint írtam, a kis Petike csak azért sem produkálta magát. Aztán múltkor amikor nagyon mocorgott mondtam, hogy na talán most! És végre felvette a kapcsolatot az Apával! :) Peti azt mondta, hogy olyan, mintha valami izom rángatózna a hasamban. :) Hát az bizony nem egy izom, hanem a kisfiúnk. :)
Nagy élmény volt az is számomra, hogy a héten voltam kismama tornán! Persze mindenkinek, akinek meséltem az volt az első reakciója, hogy hát nagy szükségem lehet ennyi tánc mellet még egy kis tornára is! :D Viszont én nagyon örülök hogy elmentem, mert egész más jellegű, mint a tánc. Sok új dolgot tanultam. A légzés volt számomra a legszokatlanabb, hiszen a keleti mozgásrendszerekben és a hastáncban is a hasi légzés az alap. Én erre vagyok beállva. Itt viszont mellkasba kellett lélegeznünk és onnan levinni a levegőt, felkészülve a majdani kitoláshoz. Csináltuk azt a vicces lihegős légzést is, amit a filmekben látni és azt hittem az csak vicc... :D Kiderült, hogy az a funkciója, hogy két kitolás között sok oxigént juttassunk a szervezetünkbe és a babához is, hogy kellő energiát gyűjtsünk a következő kitoláshoz. A többi gyakorlat is tetszett. Már csak azt kell megszoknom, hogy fekvésből fokozatosan oldalfekvésen át keljek fel. Mindig elfelejtem és egyszerűen csak felpattanok. Bár szerintem ha nagyobb lesz a hasam már nem tudok így tenni. Szóval a kismama torna szuper! Kár hogy nem ajánlják fel automatikusan a várandós nőknek, ha nem hallottam volna róla mástól, akkor nem tudtam volna, hogy van ilyen lehetőség.
A kismama ellátással teljesen elégedett vagyok, de három apróságot hiányoltok. Az egyik a fent említett dolog. A másik, hogy eddig az Elevit vitamint szedtem és az mondták, hogy jó. Aztán múltkor hallottam a Czeizel doktortól a TV-ben, hogy milyen fontos a kismamáknak a jód pótlása, és akkor láttam, hogy ebben a vitaminban nem található. Mikor tanácsadáson rákérdeztem, akkor azt a választ kaptam, hogy miért az Elevitet szedem, térjek át a Gravidára, vagy Maternára, mert abban van jód. A harmadik, meg hogy nem tudtam arról sem, hogy fizetősen ugyan, de lehet igényelni a toxoplazma tesztet. Jó hogy múltkor egy kedves ismerősömmel összefutottam és ajánlotta, hogy csináltassam meg, mert neki Ausztriában automatikusan megcsinálták és milyen jó hogy így tettek, mert frissen fertőzött volt, de szerencsére időben kezelték, így a magzatra nem terjedt át.
Gyerekkoromban anyuéknál rengeteg állat között nőttem fel, így lehet hogy én védett vagyok, de azért feltétlenül megcsináltatom ezt a vizsgálatot.
Ezeket leszámítva mindennel maximálisan elégedett vagyok.
Összegezvén minden szuper körülöttünk! Kis Petike növöget, nagy Peti egyre apukásabb (eddig is bármit megtett volna a családért, de most szerintem még az sem lenne lehetetlen számára hogy egy betonfalon áttörjön), én meg növesztem a hasam... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése